"Pár éve egy véletlen találkozásnak köszönhetően újra előtérbe került a fényképezés az életemben. Ekkor kerültem az egyetemmel is kapcsolatba. Az évek során sok feladatot kaptunk, ami ugyan kihívás volt számomra, viszont formálták is a gondolkodásmódomat, a fotográfiához való hozzáállásomat. Az egyetem tanárai is sokat segítettek, hogy megtaláljam a saját utamat. Ezúton köszönöm a sok segítséget, amit kaptam."
Técsi Barbara 2020-ban diplomázott Fotográfia alapképzésünkön. Érdeklődése szerteágazó a művészeti területek sokfélesége iránt, de a fotográfia, mint alternatív képalkotási lehetőség elsőre szerelem volt számára.
Miért ezzel a területtel foglalkozol?
Nagyapám festőművész volt, úgyhogy a képalkotás, az alkotás maga mindig is közel állt hozzám. Jártam az iskolájába kisgyermekként gyerekmodellként, aztán festőtanoncként is. A fotográfiával, mint alternatív képalkotási lehetőséggel ezután kerültem kapcsolatba, és elsőre szerelem volt.
Miért ezt a szakot választottad?
A fotográfia iránt gyerekkorom óta érdeklődöm. Első kamerám is egy yasica kisfilmes kamera volt, amit persze egy pentax mz50 kitérő után cseréltem le digitálisra. A szeretet az analóg technika iránt talán ezért van meg a mai napig. Az, hogy az egyetem fotó szakát választottam, nem volt kérdéses, bár a többi művészeti képzés is érdekel, többek között a tervezőgrafika is.
Mi inspirál?
Erre nehéz válaszolni, mert rengeteg mindent fel tudnék sorolni. Festőket, fotográfusokat, zenészeket, vagy épp színészeket. Mindenesetre az egyetem tanárai sok segítséget nyújtottak és bizony, inspiráltak is.
Melyek voltak a kedvenc egyetemi munkáid és miért?
Minden tanáromnak volt olyan feladata, amit szerettem, de az összeset nem sorolnám itt fel. Ha mindenképp választanom kellene, akkor talán a 2. évben kapott alkotói feladatokat emelném ki Szabó Dezsőtől:
vagy Déri Miklós vakus portré feladatát:
Fontosak voltak nekem a stúdióban és az analóg laborban készített feladatok is, mint például a portrégyakorlatok:
vagy a fotogramok:
Mi volt a diplomamunkád? Miért ezt a témát választottad?
Szakdolgozatomban a mozgásábrázolással foglalkoztam, és a diplomamunkám is erről szól. Célom az interdiszciplinaritás elvére támaszkodva, a tudomány és a művészet szintézisével egy olyan absztrakt képi világ megteremtése volt, ahol a lehető legtisztább formában érhető tetten a mozgás esszenciája a fény- és hanghullám segítségével. A membrán kétdimenziós terében úgy jelenik meg a negyedik dimenzió, hogy a hosszú expozíció segítségével megörökített örvénylő minta megfeleltethető legyen egy-egy hangnak. Az így létrejött “Hang-Fény-Képek” adják képsorozatom alapját. Ezen a linken megtalálható a Diplomamunkám teljes képi és szöveges anyaga is.
Mivel járult hozzá a szakmai fejlődésedhez a METU az egyetemi évek alatt?
A szakon oktató tanároktól kétségkívül sokat tanultam, és örülök, hogy megismerhettem őket. Nem volt számomra ismeretlen a fotográfia világa, de tudtam, hogy van még hová fejlődnöm. Most is úgy érzem, hogy rengeteg tanulnivalóm van, de most már látom, hogy merre tartok, mi a célom.
Mit mondanál annak, aki most felvételizik, miért érdemes a METU-t választania?
Akiben megvan a szeretet a fotográfia iránt, mindenképp érdemes tovább képeznie magát, akár egyetemi szinten is. A METU fotó szakán oktató tanárok ebben nyújtanak nélkülözhetetlen segítséget.
Hogy érzed magad a frissdiplomásként?
Furcsa ezt kimondani, de jól érzem magam. A mostani helyzet persze rányomta bélyegét a hangulatra is, hisz mindenféle felhajtás nélkül hagytam el az iskolát. Sem kiállítás, sem személyes gratuláció nem volt védés után, ami online zajlott zárt ajtók mögött. Még a közeli barátok, iskolatársak sem tudták meghallgatni a védésemet sajnos. A kiállítást persze megszervezik ősszel, de biztosan nem olyan lesz, mintha az a védés utáni felfokozott hangulatban zajlott volna.
Milyen élmény volt a diplomavédésed?
Nagyon izgatott voltam, még így online térben is. Szerintem mindenkinek emlékezetes marad a 2020-as év, azt hiszem. Az otthon kényelmének nyugodt hangulata és a vizsgadrukk feszültsége furcsa egyveleget alkotott. Ami nagyon hiányzott, az a személyes jelenlét, a csoporttársakkal közös koccintás. Összességében jó élmény volt, még úgy is, hogy sietnem kellett, hogy beleférjek a szűkre szabott időkeretbe.
Milyen terveid vannak a jövőre?
Mindenképp szeretném folytatni a tanulmányaimat. Egyelőre több lehetőség előtt állok, és bízom benne, hogy a legmegfelelőbbet fogom választani. A fotográfiával a munkám kapcsán eleve foglalkozom, és úgy tervezem, ez nem lesz másképp a jövőben sem.