„Olyan most megint friss diplomásnak lenni, a Metropolitanes projektekkel a hátam mögött, mintha egy maratont futottam volna le baromi feszített tempóban, és végre beértem. Iszonyatosan fáradt vagyok, elégedett, és büszke.”
Viktória Média design szakunkon végzett. A 2017-es Országos Tudományos Diákköri Konferencia Művészeti és Művészettudományi Szekciójának Média/Filmelmélet kategóriájában második helyezést ért el Not targets című munkájával. Ezt a projektet bemutathatta a Media Design Diploma + 2017 kiállításon is, az in I side I out és a Flash! eseményen és legutóbb a Határtalan design kiállítás keretén belül is.
Miért ezzel a területtel foglalkozol?
Nekem szinte minden helyzetben az a legfontosabb, hogy hatékonyan tudjak kommunikálni. A vizuális művészeti tevékenységeimre is így tekintek. Filmes vonalról érkeztem a média design területére, és az ezt megelőző időszakból nekem a legmeghatározóbb élményem talán az volt, hogy mennyire körülményes még egy pár perces filmet is leforgatni úgy, hogy a végeredmény megállja a helyét, azt közvetítse, ami az eredeti szándék volt. Forgatási engedély, eszközbérlés, szereplők és stáb összeegyeztetése, stb. Mindig is frusztrált, hogy nem tudom a teljes folyamatot uralni, és ténylegesen afelé irányítani az eredményt, ami a legközelebb van a fejemben elképzeltekhez. Ezzel szemben amikor egy 3D-s kisfilmet készítek egyedül, akkor viszonylag jól tudom kontrollálni a folyamatot. És jóval nagyobb terem van arra, hogy vizuálisan eléggé kifejező alkotást hozzak létre. A 3D-vel akkor találkoztam először, amikor egy olyan intézménnyel álmodtam, ami egyszerre egy iskola és egy börtön. Ezt nem tudtam volna forgatott anyaggal jól vizualizálni. De mivel elkezdtem magamat képezni a területen, végül ez tudott a diplomamunkám lenni, és a portfólióm egyik legerősebb darabja. Ez a terület rengeteg technikai macerával jár, de cserébe hatalmas szabadságot ad, ez az, ami a leginkább vonz benne.
Miért ezt a szakot választottad?
Három évvel ezelőtt szereztem BA diplomát az ELTE Film szakán, ahol jóval több volt az elméleti, mint a gyakorlati órám. Azon a pár gyakorlati órán viszont, amin részt vettem, megfogalmazódott bennem, hogy szeretnék elvégezni egy gyakorlatorientáltabb képzést, akár még egy alapszakot. A METU nyílt napján botlottam bele, szinte véletlen módon a Média design szakba, és abba, hogy milyen sok területen mozognak az ottani projektek. Bár a logikus lépés az lett volna, hogy állami támogatott mesterszakon folytatom tovább a tanulmányaimat, erre lett is volna lehetőségem, de úgy döntöttem, hogy helyette még egy alapszakot kezdek el, önköltségesen. Akkor volt egy elképzelésem, hogy mit akarok ettől a szaktól, miért éri meg nekem bevállalni azt, ami ezzel jár, és azt meg is kaptam.
Mi inspirál?
Azok a művészeti alkotások, amelyeknek atmoszférája, lelke van. Amikor valaki a valóságból hoz kis részleteket, és azok köré felépít egy egész fikciós világot. Amikor látom az alkotó motivációját, hogy valamit megmutasson önmagából, de ezt nem tolakodó módon teszi, hanem úgy, hogy az a minőséget szolgálja. Egy volt tanárom a film szakon azt mondta, hogy a legrosszabb dolog, amit egy film tehet, az az, ha hazudik. Ennek mentén ezek az alkotások, amikre gondolok, igazat mondanak. Ilyennek tartom az Életrevalók, A forrás, vagy az Érkezés című filmeket, Ludovico Einaudi és Max Richter zenéit, sorolhatnám. Ha ez az hozzáállás társadalmi hasznossággal is keveredik, - például Ludovico Einaudi Elegy for the Arctic klipje – akkor az már tényleg olyan, ami egyszerűen csak lenyűgöz
Melyek voltak a kedvenc egyetemi munkáid és miért?
Két munka jut eszembe. Az egyik a legkomolytalanabb, legjátékosabb projektnek tekinthető, a time remap, amit Szacsva Y Pállal készítettünk. Úgy gondoltam, hogy mivel film szakról jöttem, a vágással kapcsolatban nem annyira fogok új dolgokat már felfedezni, de ez a fajta időkezelési hozzáállás, hogy mozdulatokat visszajátszunk, nagyon sok teret engedett a humornak. A videófelvétel technikai órákon sok felvételt készítettem Paliról, ahogy magyaráz nekünk. Ennek az eredménye egy rap videóklip lett, ahol Snoop Dog Next episode hírhedt számára vágtam meg Pali gesztusait, mintha rappelne. A reakciója mai napig megmosolyogtat. Azt mondta, hogy két dolgot tud erre reagálni, egyrészt sosem fogja a diákjainak engedni többé, hogy felvegyék őt, másrészt ha imázsfilmet akarna valaha, akkor engem keresne meg.
A másik projekt a legkomolyabb, amit a Metropolitanes éveim alatt csináltam. Ez azóta az egyetem falain kívül működik, viszont másodévben, egy METU-s arculattervezési órán indult. Egy fikciós cégnek kellett készítenünk logót, és ekkor fogalmaztam meg, hogy egy olyan szervezeten fogok dolgozni, amely az áldozathibáztatás ellen kampányol. Ez lett a Not targets, ami idén szeptemberben lesz két éves. És nem azért a kedvenc projektem, mert olyan sikerek értek miatta, mint az OMDK-n nyert második helyezés, vagy az ELTE karain nyíló előadási lehetőségek, illetve legutóbb a Bálnában tartott Határtalan design nevű kiállításon való részvétel. Hanem azért, mert ezzel felvállaltam valamit, ami a kezdetekben nagyon nehéz volt, és most is kihívásokat jelent, hogy egy tabutémával kapcsolatban kommunikálok vizuálisan, vagy bármilyen módon, amit az adott helyzet megkövetel. A Not targets tehát nem a sikerei miatt lett nekem a kedvenc projektem, hanem éppen azért, amilyen kihívások elé állít folyamatosan, és amennyire nagy az ellenszele annak az ügynek, amiért harcol.
Mi volt a diplomamunkád? Miért ezt a témát választottad?
A diplomamunkám egy egyperces 3D animáció volt, az American Horror Story című sorozat introinak stílusában. A kisfilm egy olyan helyszínen játszódik, amely egyszerre egy iskola és egy börtön. A két intézmény egymásra való megfeleltetését vizuális és gondolati síkon is igyekeztem megvalósítani. A témaválasztás oka eléggé komplex. Egyrészt nagyon szeretem a horror műfaját, és magát a sorozatot. Másrészt eltöltöttem nyolc évet egy olyan általános iskolában, ahol elég sokat tapasztalhattam a kiszolgáltatottságból, a hatalmi visszaélésekből és az agresszivitásból. Szerettem volna megjeleníteni azt a hangulatot, ami azon a helyen uralkodott, de olyan formában, hogy az befogadható legyen, és ne öncélú. Mindezeken felül olyan munkát is szerettem volna készíteni, ami nem kis technikai kihívást jelent. Ezzel is megcáfolva olyan tévhiteket, amikkel azért találkozhattam az elmúlt években is, hogy magas technikai tudást igénylő műveket csak férfiak készíthetnek.
Mivel járult hozzá a szakmai fejlődésedhez a METU az egyetemi évek alatt?
Számomra a METU mindig is első sorban azokat a tanárokat fogja jelenteni, akik hozzájárultak ahhoz, hogy az egyetemi kereteken kívül is lehetőségekhez jussak, megismerhessek egy-egy szakterületet, tapasztalatot szerezzek. A Not targets-el kapcsolatban rengeteget beszélgettem a kezdeti fázisban Szacsva Y Palival, akinek mindig hálás leszek, hogy egy ilyen rizikós projekt létjogosultságáról győzködött. Az utolsó félévben Sztojánovits Andreának köszönhetően részt vehettem a lille-i Videomapping Festival-on, ami személyesen és szakmailag is meghatározó élménnyé vált számomra. Kovács Zoli, 3D-s tanárom pedig rengeteget segített az órákon kívüli konzultációk során, hogy a diplomamunkámat olyan színvonalon tudjam megvalósítani, amin szeretném. Ezek a személyes támogatások azok, amik alapvetően befolyásolták az elmúlt három évben a szakmai fejlődésemet.
Mit mondanál annak, aki most felvételizik, miért érdemes a METU-t választania?
A kellő alázattal, szorgalommal úgy gondolom, hogy elég sok olyan lehetőségbe lehet itt botlani, amik nem feltétlenül adottak más művészeti képzéseken. A többi szakot kevésbé ismerem, a Média designnal kapcsolatban legfőbb érvként ezeket az embereket tudom mondani, akiknek a segítségéért hálás vagyok.
Hogy érzed magad frissdiplomásként?
Három évvel ezelőtt már voltam frissdiplomás, így nem teljesen új az érzés számomra. Nekem így kevésbé a papír az, ami az érzést okozza, hanem maga az elmúlt három év, és hogy hogyan tudtam ezalatt az idő alatt fejlődni. Rengeteg munkát fektettem az elmúlt időszakba, minden projektet a lehető legelhivatottabban akartam véghez vinni, hogy azt majd a portfóliómba is belerakhassam, mivel hatalmas nyomásként éltem meg, hogy minden egyes félévért fizetek. Olyan most megint friss diplomásnak lenni, a Metropolitanes projektekkel a hátam mögött, mintha egy maratont futottam volna le baromi feszített tempóban, és végre beértem. Iszonyatosan fáradt vagyok, elégedett, és büszke.
Milyen élmény volt a diplomavédésed?
A bizottságtól elismerő visszajelzéseket kaptam, sikerült befejeznem olyan minőségben a projektemet, amilyenben szerettem volna, így a védés már nem volt nagy kihívás. Talán még egy kicsit sajnáltam is, hogy vége lett. A diplomamunkámon egy évig dolgoztam, teljesen hozzám nőtt, így furcsa volt lezárni.
Milyen terveid vannak a jövőre?
Jelentkeztem a Színház- és Filmművészeti Egyetem Látványtervező művész mesterszakára, ahova minden jel arra mutat, hogy felvételt is nyertem. Szeretném tovább folytatni a Not targets-et, fejleszteni a szoftvertudásomat, és továbbra is 3D vizualizációval, illetve animációval foglalkozni. Jelenleg egy filmes céghez dolgozom be grafikusként, és nyelveket tanítok. Szeretnék a video mapping területén is több szakmai tapasztalatot szerezni, külföldi szakmai workshopokon részt venni. A közeljövőre leginkább az a tervem, hogy ezeket a tevékenységeimet össze tudjam egyeztetni.
