„A grafikában az a jó, hogy a legkülönfélébb módon lehet teret engedni az elképzeléseidnek, végtelen variáció és fejlődési lehetőség rejlik benne.“
Sipos Fanni Tervezőgrafika alapszakunk után most Tervezőgrafika mesterszakunkon diplomázott és ebben a tanévben a Grafika terület nagyköveteként képviselte az egyetemet. Munkája látható volt a NKA25 - Támogatott művek az iparművészetben kiállításon, a 15. Verzió Nemzetközi Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztivál keretében az Empathy Cafe & Bistroban. Az Aurórában a Hang az űrben címmel csoporttársaival közös projektjüket ismerhette meg a közönség. Plakátjait láthattunk a Lengyel Filmtavasz kiállításán, a 10. Plasters-en Torunban és a Bogyólé idei pályázóit bemutató tárlaton is. A Flash! Hallgatói Prezentációk Esten is hallhattuk előadóként, tanulmányainak lezárásaként elnyerte a METU Art Diploma Díjat. Alapszakos diplomainterjúját itt olvashatod.
Miért ezzel a területtel foglalkozol?
Mindig is szerettem rajzolni, barkácsolni, tépni, vágni, ragasztani. Valamit kezdeni a kezeimmel és a sok gondolattal, ami olykor a fejemben kavarog. A grafikában az a jó, hogy a legkülönfélébb módon lehet teret engedni ezeknek a tevékenységeknek és végtelen variáció és fejlődési lehetőség rejlik benne.
Miért ezt a szakot választottad?
Azért választottam ezt a szakot, mert az alapképzés után szerettem volna még tovább fejlődni, és többet tanulni a tervezőgrafika rejtelmeiről. Illetve, mert nagyon megszerettem a közeget, így nem volt kérdés, hogy szeretném még kihasználni a képzés adta lehetőségeket ezen az egyetemen.
Milyen alapszakon végeztél és honnan érkeztél a METU-ra?
Az alapképzést is a METU-n végeztem, tervezőgrafika szakon. A METU-ra az akkor még Corvinus alá tartozó, Tájépítész karról érkeztem, egy kisebb újratervezést követően.
Mi inspirál?
Csendben ülő és megfigyelő típus vagyok, ezért sokszor apró elkapott jelenetekből, pillanatokból építkezem. De emellett nagyon szeretek inspiráló, tehetséges emberekről interjúkat, dokumentumfilmeket, filmeket nézni, könyveket olvasni és inspirálódni az életútjukból.
Melyek voltak a kedvenc egyetemi munkáid és miért?
Három munkát szeretnék kiemelni, bár nem nevezném őket kedvenceimnek, mindegyik más miatt kedves a szívemnek.
Az első, a Zöldülő társasjáték, amit azért szeretek nagyon, mert ez volt az első olyan feladatunk, amit csapatban kellett elkészítenünk. Kőszegi Tímeával dolgoztunk együtt, akivel nagyon gördülékenyen ment a közös munka, rengeteg ötletelés, megbeszélés és munkaóra van a játék megtervezése mögött. A társas, a Közlekedési Múzeum számára készült, a játék során pedig Budapest egy kijelölt szegletét kell a játékosoknak közös erővel egyre zöldebbé varázsolniuk.
A második munka, amit megmutatnék, az szintén egy társas, igaz egy kártyajáték. A játék közben a Szépművészeti Múzeum falai között érezhetjük magunkat. A kártya, az Arty-Party nevet kapta, és az átlátszó kártyák segítségével kell a játékosoknak rekonstruálniuk a feladvány kártyán szereplő festményt.
Végezetül pedig a Kontúr című fiktív kultúrális magazin tervezését választottam ki, mert talán ez jelentette a legnagyobb kihívást.
Mi volt a diplomamunkád? Miért ezt a témát választottad?
A diplomamunkám egy silent book, ami kamaszokról, kamaszoknak (és nem csak nekik) szól. Igazából mindenkinek, aki az élete során már került hasonló élethelyzetbe, mint a könyv fejezeteiben szereplők. A címe, Puparium – Josuko 730 napja. Mielőtt belefogtam a munkába összeállítottam egy kérdőívet, amiben arra kértem a kitöltőket, hogy emlékezzenek vissza a kamasz éveikre. Összegezve a válaszokat, saját megfigyeléseimet és tapasztalataimat, a cselekményszálat, narratívát saját magam alakítottam ki és formáltam. Közben folyamatos visszajelzéseket kértem kamaszoktól, hogy mennyire érthető számukra a könyv mondanivalója csupán illusztrációk alapján. (Ezúton is köszönöm nekik a segítséget!) Azért választottam ezt a témát, mert úgy érezem, hogy fontos lenne, hogy a felnövekvő generáció mentális egészségi állapotáról többet beszéljünk. Egyre több kutatásban olvasható, hogy növekszik a szorongó, depressziós fiatalok száma. Szerettem volna a saját lehetőségeimhez mérten kivenni a részem ebből a dologból. Így született meg a könyvem, ami róluk és nekik szól, de kicsit más hangnemben, mint általában. Képekben fogalmaztam meg az őket érő mindennapi terheket, hiszen ők is sok esetben képekben kommunikálnak egymással és a nagyvilággal. Ehhez a silent book műfaja bizonyult a legmegfelelőbbnek, mivel a szöveg nélküliség miatt a néző könnyebben tud azonosulni a látottakkal és észrevétlenül elkezd belül dolgozni valami. Az online védés miatt, hogy a könyv hangulata „zoomon keresztül” is átjöjjön, növeljem a fókuszt, a vetítést kiegészítettem különböző hanghatásokkal, így ebből szeretnék megosztani egy részletet veletek!
Mivel járult hozzá a szakmai fejlődésedhez a METU az egyetemi évek alatt?
Öt évet töltöttem a METU-n, nagyon furcsa lesz a B111-es terem nélkül élni a mindennapokat. J Ezalatt az öt év alatt rengeteget tanultam, hiszen majdnem a nulláról indultam, leginkább a program ismeretet, a különböző technikai módszereket és az egyedi látásmódot emelném ki. Illetve, számomra is hihetetlen, de már kevésbé izgulok, ha sok ember előtt kell prezentálni.
Mit mondanál annak, aki most felvételizik, miért érdemes a METU-t választania?
Mert megtalálhatja azt az ágat a választott területén belül, ami hozzá a legközelebb áll és a tanárok engedik és segítik, hogy ebben kibontakozzon. Ehhez az évek során elsajátíthat egy gondolkodásmódot, ami az alkotási folyamatban nagy segítségére lehet. Illetve a jó társaság miatt!
Hogy érzed magad friss(másod)diplomásként?
Még nem igazán érzem, hogy vége, az elmúlt hónapok intenzitása, illetve „szélsőséges” körülményei miatt, most még nehezebb átérezni, hogy túl vagyunk a védésen, talán ősszel más lesz, amikor már nem fogok mindennap bejárni a Rózsa utcai campusra.
Milyen élmény volt a diplomavédésed?
Idén rendhagyó védésen vehettünk részt a vírusnak köszönhetően. Ahogy az utolsó félévünk zöme, így a védés is zoomon keresztül zajlott. Nagyon hiányzott a személyes jelenlét és az, hogy miközben prezentáljuk a munkánkat ki-ki tekintsünk a szaktársainkra, tanárainkra egy-egy bátorító pillantásért. Bizonyos szempontból rémisztőbb volt így megvédeni a munkáinkat, mert a prezentáció alatt kizárólag a saját monitorunkat és a vetítendő anyagot láttuk. Sajnos, ez mindenkitől független okokból alakult így, és a helyzethez képest így is szívesen fogok visszaemlékezni erre a napra, jó volt végignézni a csoporttársaim előadásait és mindezek után a bizottság véleményét, meglátásait hallgatni.
Milyen terveid vannak a jövőre?
A jövőben szeretném tovább fejleszteni magam, szeretnék nyitni az animáció felé is. Örülnék neki, hogyha évek múlva azt tudnám mondani, hogy hivatásszerűen foglalkozom az illusztrálással. Addig is, azt tervezem, hogy időről-időre belevágok egy-egy saját projektbe, amit csak saját kedvtelésemre csinálok, „kikapcsolódásként”.
