„Naprakész tudást kaptunk, amit kamatoztathatunk és ötvöztetjük saját stílusunkkal.”
Polákova Réka Kézműves tárgykultúra alapszakunk öltözék- és kiegészítő tervezés specializációján diplomázott. Bár mindig is szeretett alkotni, eleinte más irányok felé indult el, míg végül a divattervezésben találta meg azt, amiben kibontakozhat.
Miért ezzel a területtel foglalkozol?
Tudom lerágott csont, hisz annyi ember vágta már rá interjúk során, hogy ő már gyermekkorában eldöntötte, hogy xy szeretne lenni, de ha belegondolunk, tényleg van benne valami, hisz az igazi hivatásunk az énünk nagy részét képezi, s ez ott kell, hogy legyen már pici korunk óta. Én sem vagyok/ voltam ezzel másként. Mindig is nagy érdeklődést mutattam a művészet, valamint az öltözéktervezés iránt. Ezekre utaló jelek már korán megmutatkoztak, hisz gyermekkorom óta előszeretettel rajzolok, s a varrás fortélyait is korán elsajátítottam, továbbá játékaim is főként vagy a Barbie babák stylingolásából, ruhájuk kreálásából, valamint megtervezésükből állt. Később kipróbáltam magam más területeken is, de végül bebizonyosodott, hogy ez az, ami igazán én vagyok.
Miért ezt a szakot választottad?
Vicces, de a sok kitérő ellenére mégis gyermekkori álmom mellett kötöttem ki. A gimi elvégzése után gyógypedre jártam az ELTE-re, viszont a kreatív dolgok és a művészet hiánya miatt művészeti egyetemre szerettem volna jelentkezni. Ekkor még a bőr szak volt a kitűzött cél, de végül az élet úgy alakította az utamat, hogy a METU-ra jöttem, s mivel itt nem volt bőr specializáció, ezért olyan szakot szerettem volna választani, amin sokat tanulhatok, s igazi kihívás lehet a számomra. Ekkor döntöttem úgy, hogy a Kézműves tárgykultúra alapszak öltözék- és kiegészítő tervezés specializáción folytatom tovább a tanulmányaimat.
Mi inspirál?
Ha a nagyokat nézzük, akkor olyan márkák és tervezők vannak rám nagy hatással, akik kollekcióiban valamiféleképpen megjelenik a képzőművészet jellegzetességei, ismérvei. Ilyen például a Comme Des Garçons, amely az eldurvult, nem mindennapi megoldások híve, valamint az erőteljes, dinamikával és színekkel teli kollekciók megteremtője. Igaz a Sacai-nál már kevesebb az artisztikus hatás, de formavilágával és egyedi látásmódjával teljesen elkápráztat. Különlegességét többnyire az egyes ruhaelemek összeépítésében vélem felfedezni. Továbbá olyan kérdések és területek is foglalkoztatnak, mint a másság elfogadása, a gyermekek szabad világa, és a képzőművészet furcsa, nem éppen esztétikus alkotásai.
Melyek voltak a kedvenc egyetemi munkáid és miért?
Nehéz választani, mert mindegyik feladatnak meg volt a sajátossága, a különlegessége és a miértje, de elsőként talán mégis a Child-centric collection-t említeném meg, mivel ez a munka tele volt kihívásokkal. Egyik legnehezebb része volt a projektnek a saját énem felfedezése az inspirációként kapott videóban. Szeretem azokat a feladatokat, amelyek gondolkodást igényelnek, s a létrehozott produktum egyfajta önkifejezéssé válhat. Úgy gondolom, hogy végül sikerült megtalálnom a közös hangot a videóval, a benne szereplő Alex Michaelis, londoni építész személyével, az ő stílusával, az általa tervezett házzal, amely tele van különleges megoldásokkal.
A másik kedvenc munkám az Imperfection névre hallgat. Ez egy háromdarabos kollekció, amellyel az volt a célom, hogy rávilágítsak az átlagostól való eltérés esztétikájára, illetve az, hogy ezt minél elfogadhatóbbá tegyem. Olyan bőrhibák inspiráltak, mint a „farkasember” szőrzete, a „buborékember” hólyagjai, a pigmentfoltok, illetve a tűzfoltok. Az öltözékek sziluettjei a letisztult formavilágot képviselik, mivel a hangsúlyt a különböző bőrbetegségek megmunkált asszociációira fektettem, s próbáltam őket úgy elrejteni, hogy csak a tükrös felületen legyen az látható, ugyanis ezeket a bőrproblémákat a viselőjük teljes mértékben el akarják rejteni. Megalkotásuknál arra törekedtem, hogy ezek a craftos felületek minél esztétikusabb külalakot nyerjenek, ezzel hozzájárulva ahhoz, hogy az elfogadás is még inkább megvalósulhasson. Talán a sors keze, de a projektemet sikerült bemutatni egy londoni fashion show-n, ahol a befolyt összeg Angelman-szindrómásoknak lett felajánlva, így az eredeti üzenet még inkább betalált. A kollekció másik sikere a HELLODESIGN-on való megjelenése, ahol a 10. legolvasottabb projekt lett végül.
Mi volt a diplomamunkád? Miért ezt a témát választottad?
Diplomamunkám a Transformage névre hallgat, amely a tarnsformation, mint átalakulás, valamint a kollázs, mint technika szójátékaként jött létre. A kollekciómban saját, fiktív világom kerül bemutatásra. Az ötlet Daniel Gordon fotográfus munkásságának köszönhető, aki különböző, valótlan színkombinácójú, élettelen élőlényeket hoz létre manuálisan, kollázs segítségével, amiket az ő általa, digitálisan elkészített háttér előtt helyez el. A saját fikcióm létrejötte otthonom egyes enteriőr részleteinek a befotózása és az öltözékeken való megjelenésük által valósulhatott meg. Továbbá öltözékeim színvilága is Gordon műveit tükrözik, amelyek kék, lila és piros színűek. Végeredményben elmondható, bár külön elemekből épülnek fel a művész csendéletei, mégis egy egész képnek tekinthetőek. Ezt a gondolatmenetet megtartva alkottam én is olyan outfitteket, amelyek külön részből állnak, viszont összeépítésükkel mégis egy komplex darab válik belőlük.
A választásom indoka pedig nem más, minthogy szerettem volna valamiféleképpen beleépíteni az iparművészetbe a kortárs képzőművészetet, mivelhogy úgy vélem, hogy a ruhatervezés akkor tud megmaradni művészeti ágazatként igazán, ha valamilyen módon összefonódik a képzőművészettel.
Mivel járult hozzá a szakmai fejlődésedhez a METU az egyetemi évek alatt?
Úgy gondolom, hogy ahhoz, hogy a szakma elismert tagjai legyünk, nélkülözhetetlen az a szakismeret, amit egy művészeti egyetem adhat. Olyan tanárok segítettek a szakmai fejlődésünkben, akik a mai napig aktívan tevékenykednek a szakmájukban. Ez azért is fontos, mert naprakész tudást kaptunk, amit kamatoztathatunk és ötvöztetjük saját stílusunkkal. Talán úgy jellemezném az itteni oktatást, mint egy mankót, amely segít az utunkon, a saját egyéniségünk megtalálásában, ami nálam abszolút sikerült.
Mit mondanál annak, aki most felvételizik, miért érdemes a METU-t választania?
Talán azért válaszd a METU-t, mert itt egy nagyon jó alapot kapsz ahhoz, hogy remek szakember váljon belőled. Ebben segítségedre vannak a tanáraid, de ahhoz, hogy ezt elérd, rengeteg munka, alázat és odaadás, nem mellesleg temérdeknyi szabadidő feláldozása kell. Szóval, ha eléggé elszánt vagy a céljaid elérése tekintetében, akkor vágj bele!
Hogy érzed magad a frissdiplomásként?
Nemrég volt a záróvizsga, ezért olyan nagy változások nem történtek még azóta.
Milyen élmény volt a diplomavédésed?
A covid helyzet sajnos lehetetlenné tette a személyes védést, ezért nem volt lehetőségem átélni azt a katarzist, a rettegést, és a „végre túl vagyok rajta” érzést, amit ott a bizottság előtt tapasztalhattam volna. Tehát így összességében azt mondanám, hogy sikerült.
Milyen terveid vannak a jövőre?
Úgy gondolom, hogy a tudásom még nem elegendő, ezért szeretném tovább folytatni a tanulmányaimat, hogy remek szakember váljék belőlem. Olyan, aki több lábon áll, azaz a szakmán belül is több mindenhez ért, aki hasznosítani tudja a tudását egy brand felépítésében, vagy egy olyan márka tagjaként, ami országosan, de akár világszerte is ismert, elismert. Vagy abban, hogy filmes produkciók és/vagy színházi előadások számára tervezhessek öltözékeket, jelmezeket.
Nem is olyan rég, még a legmerészebb vágyam vált volna valóra azzal, ha egy saját márka, vagy egy másik brand tagjaként érhettem volna el a nagy sikereket. Mostanában egyre inkább a kifutók elől a színházak, valamint a filmek világa felé orientálódik az álmom.
