„Hálás vagyok tanáraimnak a sok segítségért, amit az elmúlt években kaptam és biztos vagyok benne, hogy a jövőben is számíthatok rájuk.”
Oláh Dániel Fotográfia alapszakunkon diplomázott.
Miért ezzel a területtel foglalkozol?
Érdekes ennek a története, röviden elmesélem. Sportember vagyok, 17 éve atletizálok távolugróként. Válogatott szinten voltam, ezért egyértelmű volt, hogy valami sporttal kapcsolatos egyetemre jelentkezek majd. De a szóbeli érettségi előtt 4 nappal az egyik edzésen elestem és eltört a könyököm, meg kellett műteni. Így nem jöhetett szóba ez a terület, mert nem tudtam volna teljesíteni. Így sodort a baleset a fotózáshoz, amit már jóval előtte hobbi szinten csináltam. Jelentkeztem egy fotós OKJ-s képzésre, ahol megtanultam az alapokat, fejlődött a látásmódom, máshogy láttam a mindennapjaimat. Elvégeztem a képzést, megkaptam az elismerést. A véletlen folytán mentem el utána a METU nyílt napjára és jelentkeztem. Tulajdonképpen tovább akartam fejlődni és ez volt a legjobb módja.
Miért ezt a szakot választottad?
Mint mondtam fejlődés céljából jelentkeztem illetve, hogy átugorjam ezt az akadályt is és teljesítsem, amit kitűztem magamnak célul. Csak a fotózás jöhetett szóba, nagyon csúnyán rajzolok J. Azért a divat specializációt választottam, mert az alkotói túl művészi lett volna nekem, a riport viszont nem az én a területem. Így döntöttem végül a divatfotózás mellett, amit nem bántam meg, mivel kedvemre retusálhattam, kiélhettem magam a műteremben, nagyszerű embereket ismerhettem meg és egy klassz csapat alakult ki.
Mi inspirál?
Mint mindenkit, az elődeink inspirálnak. Azok a fotósok, akik megalkották a szépet számunkra, mi pedig megpróbáljuk ezt sikeresen lemásolni. Az első két év arról szólt, hogy inspirációkat gyűjtsünk, próbáljunk lemásolni fotókat, úgy nézzünk egy fotóra, hogy azon járjon az agyunk, hogy hogy is csinálhatta ezt az alkotó? Milyen fényformálóval? És hova rakta? Kültér vagy beltér? stb. A harmadik évben viszont magunkat kellett inspirálni. Amit eddig tanultunk, azt bele kellett fektetni egy diploma szintű munkába.
Melyek voltak a kedvenc egyetemi munkáid és miért?
Nagyon sok fotózásunk és videó forgatásunk volt, amik jól sikerültek. De voltak, amik kiemelkedtek, különleges helyen fotózhattunk vagy éppen régi technikákkal. Az egyik kedvencem egy “órai munka” volt az osztállyal. A péceli kastélyban volt a fotózás, ahol két tanárunkkal, Almási Csabával és Vass Tamással a többlámpás világítást gyakoroltuk egy olyan helyszínen, ahol megjelenik a tér, más helység. Nem egy lámpával dolgoztunk, hanem próbáltunk minél több szobát bevilágítani, játszani a fényekkel. Mindenkinek volt egy saját berendezett képe, ez volt az enyém. Különlegesség volt, hogy Kiss Márk ruháit fotóztuk, aminek a stílusa nagyon illett a helyszínhez.
Royal - Péceli Kastély
A következő feladatot Nánási László tanár úr adta nekünk még 2017-ben. A feladat lényege, hogy egy általunk készített régi vagy egy új fotósorozatot kellett kinyomtatni, zine (magazin) formába. Én elkezdtem még korábban egy portré sorozatot a család legidősebb tagjáról, Eszter néniről, aki 2015-ben volt 103 éves. Ő sajnos már nem él, de az ő portréjának stílusára folytattam ezt a sorozatot és így született meg a Tónusok harca. Nem szeretném elárulni, hogy készültek, hagyom, hogy az olvasó gondolkodjon el rajta. Viszont annyit elárulok, hogy a képek nincsenek retusálva!
Önálló felvetés - Game of Tones
Az utolsó sorozat, amit be szeretnék mutatni egy órai munka ismét. Az Icon model management jött el hozzánk és a numero magazin stílusára kellett elkészíteni a címlapot (első kép) és két belső borítóképet. Mindenki magának választotta ki a stylingot és magának rendezte be a műtermet.
Numéró magazin
Mi volt a diplomamunkád? Miért ezt a témát választottad?
Sok választásunk nem volt a diplomamunkát illetően :). A divat specializáción egy létező divat magazin fiktív számát kellett létrehozni, amit mindenki saját maga választott ki. A fotók stílusában, tördelésileg, betűtípusban kellett magunknak a magazint létrehozni digitálisan és nyomtatott formában.
Az általam választott magazin a Self service. Ez egy félévente megjelenő, francia divat “könyv” a több mint 400 oldalával. A magazin velem egy idős, első száma 1994-ben jelent meg. Azóta folyamatosan megjelenik és az aktuális divatrendek szerepelnek benne, illetve nagy fotósok sorozatai új vagy régi modellekkel. Híres tervezők kampányai szerepelnek az elején általában, pl.: Gucci, Saint Laurent, stb. Azért választottam ezt a magazint, mert a fotók stílusa elég vegyes. Van színes, fekete-fehér, kültér-beltér, éles-életlen. Szóval bármi, ami fotózás szempontjából belefér ebbe a kategóriába. Nagyon merész a fotók és a szöveg tördelése, például elforgatnak egy álló képet dupla oldalra és középre illesztik a szöveget, vagy beterítik szöveggel, dupla oldalon van a stáblista vagy a leírás. Ennél a magazinnál kiélhettem a tipográfiai tudásomat és magazinszerkesztést. Mivel a követelmény minimum 25, maximum 35 oldal volt, így nem készítettem könyvet. Nagyon élvezetes volt létrehozni, és egyben nagyon nehéz is. A végeredményre pedig nagyon büszke vagyok és diploma szintű lett. :)
Mivel járult hozzá a szakmai fejlődésedhez a METU az egyetemi évek alatt?
Nagyon sokat adtak a tanárok nekünk a fotózás minden területén. Mindig tanultunk valami újat, vagy szaktanácsaikkal feljavították a munkáinkat. Hálás vagyok nekik a sok segítségért, amit az elmúlt években kaptam és biztos vagyok benne, hogy a jövőben is számíthatok rájuk.
Mit mondanál annak, aki most felvételizik, miért érdemes a METU-t választania?
A saját példámból kiindulva, nem tudhatod, mi rejtőzik benned. Gyere a METU-ra, jelentkezz arra a szakra, ami téged érdekel, és olyan képzést kapsz a tanároktól, ami segít megtalálni az énedet és ez egy egész életen át elkísér majd. Nem lesz egyszerű, de kellő motivációval és elszántsággal képes lehetsz rá, hogy te is végig csináld. Én nagyon motivált voltam és örömmel csináltam mindent. De a neheze még csak most jön.
Hogy érzed magad a frissdiplomásként?
Közhelyesen hangzik, de kiegyensúlyozottabbnak és bölcsebbnek érzem magam. Valóban más érzés, mert máshogy fogom a kezembe fényképezőgépet, máshogy gondolkodom, és amikor találkozok valahol más fotósokkal, akik most tanulnak, akkor eszembe jut, hogy én is voltam az ő cipőjükben. Igazából nem tudom megfogalmazni, mit érzek, de büszke vagyok magamra.
Milyen élmény volt a diplomavédésed?
Eddigi életem legnehezebb 20 perce volt, de ugyanakkor büszkeséggel töltött el az az idő, amikor mindenki rám figyelt. Nem izgultam a diplomamunkán, mert tudtam, hogy mindent megtettem, hogy ott álljak és olyan munkát csináltam, ami nekem tetszik. De ahhoz, hogy diplomád legyen, meg kell győznöd a bizottságot, hogy miért csináltad ezt. Meg kell védened magadat, nem szabad megijedni tőlük. Csak az a fontos, hogy büszkén prezentáld az utolsó félévedet.
Milyen terveid vannak a jövőre?
A legnagyobb motivációm az volt az egyetem éveim alatt, hogy megalapozzam mi lesz utána. Már az egyetem előtt külföldre akartam menni, utólag belátva akkor nem sikerült volna. Most viszont, hogy vége az egyetemnek, 100%-ban készülök arra, hogy sikerüljön és meg is fogom valósítani. Nem is szeretnék többet elárulni erről babonából.
