„Kevés hasznosabb dolog van, mint amikor kritizálják az embert, ez segít fejlődni és ötleteket, koncepciókat újragondolni, és új utakat felfedezni.”
Kovács Krisztina Képalkotás alapszakunk képalkotás szakirányán diplomázott. Bár nehezen határolta be mely terület érdekli igazán, az alkotás mindig is része volt az életének.
Miért ezzel a területtel foglalkozol?
Számomra mindig természetes volt a rajzolás, festés. Bármilyen nehézséggel néztem szembe az életben, a rajzolás mindig átsegített rajta, alkotás közben könnyebben gondolkozom és tisztábban látom a világot. A tudat, hogy egy sima, érintetlen felületre bármit készíthetek, felszabadító. Kiskoromban szép álom volt, hogy minden nap ezzel foglalkozzak, a METU segített abban, hogy ne csak álom maradjon.
Miért ezt a szakot választottad?
Mikor jelentkeztem a METU-ra nem voltam biztos benne, mit szeretnék csinálni. Érdekelt az animáció, a filmkészítés is, igazából mindent akartam egyszerre csinálni. A Képalkotás szak azért volt jó számomra, mert mindenből kaptam egy keveset és többfajta médiumot és technikát volt lehetőségem kipróbálni.
Mi inspirál?
Nehéz erre a kérdésre válaszolni. Mindig máshonnan jön az inspiráció és az adott projekttől függően más helyeken kell keresni. Sok sci-fi történetet olvasok és nézek, hogy több fajta világot ismerjek meg, amikből a nekem tetsző elemeket felhasználom a munkáimhoz. A mindennapi élet abszurditásaiból és pillanatnyi szépségeiből merítek a mélyebb filozófiai jelentésű képregényeimhez. A leghasznosabb hajtóerő a tudat, hogy bármit készítek, a következő alkotásom magában tartja a lehetőséget, hogy jobb legyen, mint előtte bármelyik. Amikor motivációra van szükségem Sol LeWitt Do című levele, amit Eva Hessének írt, kivétel nélkül mindig alkotásra inspirál.
Melyek voltak a kedvenc egyetemi munkáid és miért?
A kedvenc egyetemi munkáim általában azok voltak melyek kihívást jelentettek. Ha valamit még soha nem próbáltam, akkor mindig van egy játékos fázis, amikor az agyam nem a tökéletességre törekszik, hanem új szemmel látom a dolgokat és csak az alkotás öröme számít. Számomra ilyen volt a szitanyomat készítés Taskovics Éva tanárnővel.
Gábor Enikő tanárnő hihetetlen türelme és szakértelme miatt a fotóműhelyben telt óráim mindig a kedvenceim közé tartoztak, új eszközöket és technikákat próbáltunk ki, megismerkedtem a cianotípiával és a dagerrotípiával.
Harmadik félévben Gerhes Gábor tanár úrnál egy fanzin készítése volt a feladat, ami nagy mérföldkő volt számomra a kreatív fejlődésem során. Életem első képes történetét hoztam létre, ami később a diplomamunkámat is inspirálta.
Mi volt a diplomamunkád? Miért ezt a témát választottad?
Diplomamunkám kiinduló ötlete, egy a tanulmányaim során kiadott feladat, a fanzin készítés volt. A fanzin az amatőr, papíralapú kiadványok összefoglaló megnevezése. Eredetileg arra szolgált, hogy azonos érdeklődési körrel rendelkező társainkkal megosszuk ismereteinket, gondolatainkat, benyomásainkat egy adott témáról.
Régebbi munkámat gondoltam újra és fejlesztettem tovább. Egy három részből álló kiadványt hoztam létre és fűztem össze fanzin formájában. A képsorozatok atmoszférát teremtenek és elvont történeteket jelenítenek meg. Az akvarell használatával célom volt kihangsúlyozni az álomszerű, személyes gondolatmenethez hasonló tartalmat. Az első részben agy alak egyedül sétál egy sivár tájon. Ami megjelenik nem a kezdet, de nem is a vég, hanem a kettő közötti fázis. Karakteremnek nem az számít hova kell eljutnia, hanem az út szépsége, amit éppen megtesz. A második rész arról a küzdelemről szól, hogyan növünk fel, és hogyan állunk szembe az ismeretlennel. A harmadik részt a covid-19 vírus által kialakult helyzet inspirálta, a négy fal bezártsága, ahonnan gondolataink megismerésével, leküzdésével és elfogadásával lehet kitörni.
A kézzel írt szöveg naplószerű, tartalma sokszínű, több forrásból származó szövegek összessége. Tanulmányokból kiragadott részletek, versek, novella részletek és televízió sorozat részlet is egyaránt megtalálható benne. Csakúgy, mint saját gondolataim, a tartalom kusza, sokrétű és nem lehet tudni hol végződik az egyik és hol kezdődik a másik.
Ahogy az As Far as I Figured cím is jelzi, diplomamunkám nem más, mint a jelenlegi 21 éves énem világnézetének, gondolatainak és félelmeinek papírra festett kivetülései.
Mivel járult hozzá a szakmai fejlődésedhez a METU az egyetemi évek alatt?
A legnagyobb hatással a METU közössége volt rám. Sajnos nem voltam valami jó csapatjátékos, hajlamos vagyok a saját fejemben ragadni, de a METU-n kreatív emberek vettek körül, és mindenkinek megvan a saját alkotási folyamata. Rengeteget tanultunk egymástól és alkalmazkodtunk egymáshoz.
Megtanultam hogyan kell beosztanom az időmet és felépítenem egy hatékony munkamenetet különféle projektekhez.
Eleinte nem nagyon tudtam elfogadni a kritikákat, amiket másoktól kaptam, de a METU-n a tanárok megtanították, hogy kevés hasznosabb dolog van, mint amikor kritizálják az embert, ez segít fejlődni és ötleteket, koncepciókat újragondolni és új utakat felfedezni.
Mit mondanál annak, aki most felvételizik, miért érdemes a METU-t választania?
Gimnázium után rögtön jelentkeztem egyetemre, nem tanultam művészetet és nem voltam biztos a dolgomban. Féltem, hogy a tanulás ki fogja oltani a művészet iránti szeretetemet. Nem akartam, hogy a hobbimból kényszeres munka legyen. A METU segített megbizonyosodnom, hogy a művészet nem kell, hogy csak hobbi legyen, hanem komolyabban foglalkozhatok azzal, amit szeretek. A tanárok segítettek abban, hogy megtaláljam a saját vizuális hangomat és olyan kulcsfontosságú alapokat tanított meg, amiket hosszú éveken keresztül fogok felhasználni a szakmai pályafutásom során.
Hogy érzed magad frissdiplomásként?
Az elmúlt félév mindenki számára kihívás volt, voltak pillanatok, amikor úgy éreztem, nem fogom tudni befejezni a diplomamunkámat. Jó érzés túl lenni rajta.
Milyen élmény volt a diplomavédésed?
Nagyon lámpalázas vagyok, úgyhogy nem nagyon emlékszem a saját prezentációmra. Elképesztően izgultam és reméltem, hogy zoom-on keresztül sikerülni fog bemutatni a munkámat, de mivel minden félévben van egy prezentációnk, így fel voltunk készülve a végső prezentációra is. A tanáraim gondoskodtak róla, hogy a légkör nyugodt legyen és megértőek, türelmesek voltak, amikor bármilyen technikai probléma adódott.
Milyen terveid vannak a jövőre?
Az a fajta ember vagyok, aki nem nagyon tervez előre. Szeretnék videojátékok látványtervezésében résztvenni és képregényeket készíteni.
