„Kedvelem azt a szerteágazó, kíváncsi és kritikus gondolkodásmódot a tervezés során, amit megenged és megkövetel az építészet.”
Györke Lilla Környezetkultúra alapszakunkon diplomázott. Minden feladatban megtalálja az izgalmas, felfedezendő, megoldandó problémát. Felvetéseivel nemcsak a minket körbevevő környezetre, hanem azokon keresztül az esetleges negatív hatású tárgyakhoz való viszonyunkra is igyekszik másfajta megoldást mutatni.
Miért ezzel a területtel foglalkozol?
Számomra az építészet érdekességét elsősorban a komplex problémafelvetések jelentik, elméletek a leendő épületben zajló emberi viselkedésmintákról, a környezetére gyakorolt hatásáról, az értelméről, funkciójáról. Kedvelem azt a szerteágazó, kíváncsi és kritikus gondolkodásmódot a tervezés során, amit megenged és megkövetel az építészet.
Miért ezt a szakot választottad?
A művészetek iránti érdeklődésem, a kommunikatív személyiségem és a környezetem iránti érzékenységem csomópontjaként találtam a szakra az egyetemi jelentkezéskor.
Mi inspirál?
Akármiből meríthető inspiráció. Engem az adott feladattól gyakran távolinak tűnő ingerek inspirálnak a leginkább, például egy hangulat, zene, gesztus, forma, könyv, szófoszlány, illat… Minden feladat által egy kicsit többet tudok a világról és magamról, hiszen más-más kérdések merülnek fel, melyek megválaszolásához mindig tanulok valami újat. A tervezés során, főleg a kezdeti fázisban, amikor még sok a nyitott kérdés teljesen kitölti a gondolataimat az adott projekt. Jegyzetelek, skiccelek, makettezek, nem tudom ilyenkor kikapcsolni az agyam. Igyekszem a gondolatok minden darabkáját eltenni, megőrizni, mert egy későbbi munkafázisban nagyon hasznos lehet újra megnézni a kezdeti vázlatokat, feleleveníteni az első ötleteket, célokat.
Melyek voltak a kedvenc egyetemi munkáid és miért?
Mindegyik feladatban találtam olyan izgalmas, szerethető kapaszkodót, ami végigvezetett a féléven, így élvezetesek voltak a tervezési folyamatok. Különösen szerettem például az újrahasznosított ülőbútor tervezését, mely műanyag szívószálakból épült. A kivitelezés során a szívószálakon egy vágóeszközzel három vájatot ejtettem, majd az így keletkező szárnyak segítségével soroltam az elemeket. A bútor teherbírása magas, mert a kicsi átmérőjű csövek összeillesztésével nagyon stabil szerkezet jön létre, melyhez kötőanyag sem szükséges. Azért is kedves emlék a bútor készítése, mert a több száz szívószál vágása rendkívül időigényes és monoton procedúra volt, ezért egy hétvégi családi összejövetel alkalmával még a testvérem, a szüleim és a nagyszüleim is beszálltak a munkába. Vicces emlék ez nekem, azt hiszem, hogy ilyen érzés lehetett régen a kaláka munka.
Egy másik izgalmas feladat volt a ZSÁKMÁNY fantázianevet viselő hátizsák bolt kitalálása és tervezése, ami kifejezetten női vásárlókra specializálódott, érdekessége pedig egy olyan vállfa, amire kényelmesen felhelyezhetők a kiállítási darabok, és az átlagos női testmagasságokra szabottan pozicionáltak. A hátizsákokat egyszerűen le lehet venni és minden oldalról meg is lehet őket tekinteni, esetleg felpróbálni. Ez a projekt egyébként tipikus példája annak, amikor a személyes élményekből töltekezik a tervező. Amikor a feladatkiírást megkaptuk már hetek óta olyan hátizsákot kerestem magamnak, ami alkalmas egyetemi használatra, tehát minden (is) belefér, de nem túl robosztus. Boltról boltra jártam és feltűnt, hogy a kiállítási darabok gyakran túl magasan vannak, nehezen elérhetőek és a vállpántjuk nem látszik a falhoz/tartó elemekhez támasztva, pedig fontos elemei a hátizsáknak. Így született a ZSÁKMÁNY vállfája.
Mi volt a diplomamunkád? Miért ezt a témát választottad?
Szerettem volna olyan témát feldolgozni, ami egy aktuális társadalmi problémára reagál, az egészségtelen mennyiségű okoseszköz használatra. Ennek módját ugyan kihívás volt megtalálni, azonban a konzulensem, Z. Halmágyi Judit biztatott és terelgetett.
A DIGITÁLIS DETOX nevet viselő fiktív intézmény Siófokon található és arra hivatott, hogy segítsen az embereknek kiszakadni a virtuális térből és a valós térbeli interakciókra, valamint a természetre figyelni. Platformot szerettem volna biztosítani a megfelelő terápiás módszerek kidolgozásához, alkalmazásához és építészeti gesztusokkal hozzájárulni ezek hatékonyságához. Ilyen gesztus például, az intézményen végig futó hosszú folyosó, mely már a recepción való bejelentkezés után a páciensek szeme elé tárul és húzza tekintetüket a Balaton felé, hívogatja őket a természetbe.
A digitális eszközhasználat mérséklését segíti elő a három, telefont helyettesítő beton objektum is, melyeket fokozatosan, egymást követően kapnak meg a páciensek, segítve az elengedés/leszokás folyamatát. Az első darab mérete és formája még erősen emlékeztet egy telefonra, az utolsó viszont sokkal inkább hasonlít egy kavicsra.
Mivel járult hozzá a szakmai fejlődésedhez a METU az egyetemi évek alatt?
Úgy gondolom, hogy az oktatók szakmai tudása és elhivatottsága jelentős mértékben befolyásolja a diákok hozzáállását és fejlődését, különösen a művészeti szakokon, hiszen személyes tapasztalataim alapján a konzultációk során nem csupán tanítanak, de biztatnak és motiválnak is a konzulensek, ez pedig a METU erőssége. A félévek során különböző tervezői nézőpontokat, trükköket és elveket sajátíthattam el az oktatóimtól, akik készséggel segítették a tervezési metódusokat, adták át a tudásukat. Ezek olyan ismeretek és tapasztalatok, melyek az egyetem falai közül kilépve is érvényesek, hasznosak.
Mit mondanál annak, aki most felvételizik, miért érdemes a METU-t választania?
A felszerelt műhelyek, az elismert tanári gárda és a fakultatív szakmai workshopok mindenképpen a METU mellett szólnak, ezért én azt tanácsolom minden érdeklődő felvételizőnek, hogy éljen a lehetőségekkel és használja ki az egyetemi éveket, figyeljen és szívjon magába minél több tudást.
Hogy érzed magad frissdiplomásként?
Izgatottan keresem és várom a következő kihívásokat, bár az intenzív munkával töltött diplomafélév lezárulásával jól esik egy kis pihenés is. Sok emlékkel gazdagodtam az évek során ezért szomorúsággal tölt el, hogy lezárult ez az időszak, azonban bízom benne, hogy hamarosan folytathatom tanulmányaimat, valamint gyakorlati tudást is szerezhetek a szakmámban.
Milyen élmény volt a diplomavédésed?
A védés pozitív élmény volt a kezdeti izgulás ellenére is. A vizsgabizottság korrekt volt és a visszajelzéseik alapján örömmel vették a témafelvetésemet. Enyhítette a természetes feszültséget, hogy a védés előtt tájékoztatást kaptunk az esemény menetéről, ezért nem ért senkit váratlan szituáció, valamint volt lehetőségünk kipróbálni a prezentációhoz szükséges eszközöket is. Ezek apróságok, mégis nagyon sokat számítanak egy ilyen jelentőségteljes prezentáció előtt.
Milyen terveid vannak a jövőre?
Terveim közt szerepel a mesterképzés elvégzése, hiszen ez a terület nagyon sokrétű tudást igényel, szeretnék még fejlődni és elmélyíteni az ismereteimet. Bízom benne, hogy a szükséges elmélet elsajátításával később gyakorlati tudást is szerezhetek egy építésziroda hasznos tagjaként.
