Please ensure Javascript is enabled for purposes of website accessibility Balogh Renáta / Képalkotás alapszak | Budapesti Metropolitan Egyetem

Balogh Renáta / Képalkotás alapszak

„Megtanultunk kreatívan látni és gondolkodni.”

Balogh Renáta Képalkotás alapszakunk képalkotás szakirányán diplomázott. Részt vett a METU nagyvisnyói nyári vizkomm művésztelepének plakát/kísérleti grafikai workshopján, és kiállított a Kalicka Bisztróban. A szabadság a legfontosabb számára az alkotásban.


Miért ezzel a területtel foglalkozol?
Az illusztráció vagy illusztrálás nagyon izgalmas területe az alkalmazott grafikának, legyen szó akár egy mesekönyv vagy egy regény vagy bármi más illusztrálásáról. Oda kell figyelni arra, hogy minél jobban átadjuk az illusztrációval a történet vagy adott téma lényegét, hangulatát, ugyanakkor arra is kell/ jó törekedni, hogy ezt művészien oldjuk meg, ez nagy kihívás. Én magam is szívesen olvasok olyan könyvet, amiben szépek és jók az illusztrációk.

Képgrafikával/ szabadgrafikával azért foglalkozok, mert itt ki tudom bontakoztatni a bennem rejlő kreativitást úgy, hogy nem köti meg a kezem semmi, azaz nincs szabály, nincs semmi, ami korlátozna az alkotásban.

 


Miért ezt a szakot választottad?
Egyrészt, mint ahogy már említettem is, érdekel a szabadgrafika és szeretek ilyen munkákat csinálni, másrészt pedig ki akartam próbálni a hagyományos sokszorosító grafikai eljárásokat, a METU és azon belül is a képalkotás szak jó lehetőség volt erre.

Mi inspirál?
Inspirálnak klasszikus és kortárs művészek munkái, szép helyek, érdekes emberek és élmények, illetve minden olyan dolog, ami nem hétköznapi, nem szokványos.

   


Melyek voltak a kedvenc egyetemi munkáid és miért?
Sok olyan feladat volt a három év alatt, ami nagyon tetszett és élvezetes volt a megvalósítás folyamata is. Sárközi Antal rajzóráit mindig nagyon szerettem, két képet említenék meg most. Az egyik egy modell utáni rajz, ahol szabadon választott eszközzel lehetett megalkotni a képet. Én a filctollat választottam. Azért volt jó ezt megrajzolni, mert nagyon könnyedén és gyorsan ment a rajzolás, és a végeredmény is tetszett.

  

A másik munka két beállított csontváz alapján készült, a haláltánc volt a téma, szabadjára lehetett engedni a fantáziánkat is, nem csak a látványra kellett koncentrálni. 

A Szolnoki József által kiadott képzőművészeti projektfeladatra készített munkáim szintén a kedvencek közé tartoznak, mert ezeknél a feladatoknál a szellemesség volt a fő szempont. Nagyon szeretem továbbá a Gábor Enikő óráin és a nagyvisnyói alkotótáborban készített fotogramokat, mert ezek nagyon finom és különös képek lettek, már csak a technika sajátosságai miatt is.

 

Ha már Nagyvisnyó, akkor ott készült még egy plakát, mely mai napig nagy kedvencem. Gál Krisztián vezette a táborban a plakátos workshopot, állatmesék vagy állatokkal kapcsolatos szólások-mondások megjelenítése volt a feladat. Én a Felfuvalkodott béka meséjét választottam. Azért szeretem ezt a képet, mert van benne frissesség és játékosság. 

Gerhes Gábor kiadott feladatai közül a saját arcomról készített szkenneléssel létrehozott munkáimat is nagyon szeretem, mert olyanok lettek ezek a képek, mintha egy más világban lennénk.

 

Gerber Pál óráin is bőven akadtak izgalmas feladatok, egyik kedvenc munkám egy vízparti madarakról készült sorozatom egy darabja. Azért szeretem ezt a képet, mert jól visszaadja a szürke gém kecsességét, ugyanakkor van a madár alakjában némi kedves esetlenség is. 

Rácmolnár Sándortól kaptunk egy olyan feladatot, ahol általunk választott játékokat és/vagy tárgyakat kellett fotóznunk úgy, hogy valamilyen történet vagy szituáció jöjjön ki belőle végül. Ezt a néhány munkát illetve feladatot azért szerettem, mert közben újra gyereknek érezhettem magam.

 

És végül, de nem utolsó sorban megemlíteném a Nagy Csaba által adott feladatokat is. Kedvenc munkám a Rostás István cigány író és költőről készített fametszetem. Nagyon megfogott István karaktere, és örültem, hogy megörökíthettem őt egy fametszetben, továbbá maga a technika is megtetszett. Szintén nagyon kedvesek számomra a stencillel, akrillal, olajjal és tussal készült portréim, mert egészen egyedi karakterek köszönnek vissza ezekről a képekről, melyek többféle érzelmet is kifejeznek.

 


Mi volt a diplomamunkád? Miért ezt a témát választottad? 
Diplomamunkám címe a „Testben-lét”. Saját magamról készítettem aktfotókat olyan pózokban, melyek különböző érzelmi és lelki állapotokat fejeznek ki, majd a kinyomtatott képekre stencilek, olajfesték és egy henger segítségével mintákat vittem fel. Így jött létre egy 18 darabból álló sorozat. A képekre jellemző egyfajta plasztikusság és absztrakció, dokumentarizmus és dekorativizmus, továbbá úgy érezhetjük, hogy egyszerre vannak kívül is, meg belül is.

Szerettem volna valami esztétikus és kifejező munkát létrehozni, aminek van köze az emberi, ill. női léthez, ez volt a témaválasztásom oka.


   


Mivel járult hozzá a szakmai fejlődésedhez a METU az egyetemi évek alatt?
Rengeteg feladatot kaptunk; sokféle technikát kipróbálhattunk; megtanultunk kreatívan látni és gondolkodni; az elméleti órákon is sok érdekes és aktuális tudást adtak át számunkra; biztosítva volt egy olyan szabad légkör, amiben jó alkotni; megtanultam, hogy hogyan is kell eljutni a nullából, a tervezésen át a kész alkotásig, ez eddig nem ment ennyire jól.

Mit mondanál annak, aki most felvételizik, miért érdemes a METU-t választania?
Mert amit ígért az egyetem, azt mindig be is tartotta. Nagy tudású és elismert művészekből, szakemberekből áll a tanári kar. Új barátokra is szert lehet tenni, és nagyon jó a hangulat az egyetemen, egyszerűen imádtam ott lenni.


  


Hogy érzed magad frissdiplomásként?
Nekem ez már tulajdonképpen a második diplomám, de nagyon büszke vagyok magamra, hogy megcsináltam. Remélem, hogy előbb-utóbb el tudok majd helyezkedni valamilyen kreatív munkakörben.

Milyen élmény volt a diplomavédésed?
Először kicsit nehéz volt elképzelni, hogy hogyan lehet egy Zoom meeting-en államvizsgázni, de mikor már elértünk odáig, nem volt ezzel semmi gond. Nagyon jó élmény volt az államvizsga, sikeresen megvédtem a szakdolgozatomat és a diplomamunkámat is. A bizottság megdicsérte a munkáimat, úgy tűnt, hogy tényleg sikerült elnyernem a tetszésüket.

Milyen terveid vannak a jövőre?
Egyelőre az a tervem, hogy képzőművészeti pályázatokra fogok munkákat küldeni, és remélhetőleg nyerni is fogok velük. Szeretnék önálló kiállításokat létrehozni, továbbá váltani egy kreatív munkakörre.