A Budapesti Metropolitan Egyetem (METU) Művészeti és Kreatívipari Karának 2024-es őszi konferenciája szeptember 12.-13.-án kerül megrendezésre, immár harmadik alkalommal a Francia Intézetben, és az ökológia és a művészetek komplex kapcsolatrendszerének feltárására tesz kísérletet. Feltárására és bővítésére, amennyiben fő törekvésünk alternatívákat keresni korunk túlnyomóan apokaliptikus hangvételű ökodiskurzusainak árnyalására.  

Ökológia és művészet konferencia

A Budapesti Metropolitan Egyetem (METU) Művészeti és Kreatívipari Karának 2024-es őszi konferenciája szeptember 12.-13.-án kerül megrendezésre, immár harmadik alkalommal a Francia Intézetben.

Rendezvényünk ez alkalommal az ökológia és a művészetek komplex kapcsolatrendszerének feltárására tesz kísérletet. Feltárására és bővítésére, amennyiben fő törekvésünk alternatívákat keresni korunk túlnyomóan apokaliptikus hangvételű ökodiskurzusainak árnyalására. 

Találkozónk kontextusát a természet és a kultúra, ember és környezete sokrétű kapcsolatrendszerének, az együttlét új dimenzióinak kibontása, lehetőségeinek kritikai vizsgálata adja. Természet és kultúra átjárhatóságának jegyében szeretnénk a művészet kínálta konstruktív megközelítésekre fókuszálni, a művészet ugyanis most, a kutatás, kísérletezés terepeként, ideológiamentesen, az alkotás szabad terében mozogva értelmezi, sőt átalakítja a környezethez fűződő kapcsolatainkat. 

Konferenciánk egyes szekcióiban szeretnénk felszínre hozni és megmutatni ökológia és művészet sokrétű összefonódását, annak tudományos gyökereitől a társadalmi, művészeti és kreatívipari összefüggéséig, hiszen a design életmódformáló törekvései, technológiákat megújító anyag-, forma- és módszertani kísérletei ugyanúgy világformáló és világteremtő erejűek, mint a kortárs öko-orientált művészet szabad asszociációi és társadalmi elköteleződései. 

A részletes program és teljes absztraktfüzet lejjebb elérhetőek. 



Vizuális programfüzet

Programok

Szeptember 12., csütörtök

10:00 – 11:30 Keynote előadás- Prof. Steve Dixon: The radical philosophical and scientific concerns underpinning contemporary art (angol nyelvű előadás)

A program kizárólag angol nyelvű!

Téma:

A kortárs művészetet meghatározó filozófiai és tudományos problémáiról

Prof. Dixon plenáris előadásában amellett érvel, hogy a világ számos jelentős művésze olyan témákat dolgoz fel, amelyek az egzisztencialista filozófia és a kibernetika „univerzális tudományának” eszméit ötvözik. Az elemzés meglepő felismeréseket tár fel, rávilágítva arra, hogy számos művész, akár tudatosan, akár tudattalanul, ezen tudományágak alapelveire támaszkodik. Az egzisztencialista filozófusok, köztük Kierkegaard, Camus, de Beauvoir és Sartre a szabadságról, létről és semmiről, az örök visszatérésről, az önmagunk megteremtéséről és a másokért való létről értekeztek, a kortárs művészek viszont ezeket a témákat megvalósítani próbálják. Ezzel párhuzamosan műalkotásaikkal bonyolult kutatásokat végeznek olyan fogalmakról, amelyeket kibernetikusok vezettek be (pl. Wiener, Shannon és Bateson) – ilyenek például az adaptív ökoszisztémák, visszacsatolási hurkok, körkörösség, autopoiézis vagy az emergencia. Az előadás a technika mellett elkötelezett és az attól távolságot tartó művészek munkáit egyaránt vizsgálja (Damien Hirst, Stelarc, Anne Imhof, Francis Alÿs, Pierre Huyghe, Anish Kapoor, Cornelia Parker, Gilbert és George, Sun Yuan és Peng Yu). Steve Dixon "Cybernetic-Existentialism" című könyve alapján, egyesítve a két terület felismeréseit és tudását, új megvilágításba kerül a kortárs kultúra számos sürgető problémája, beleértve az ökológiát, a radikális politikát, az autentikus életformákat, a szorongást és elidegenedést, a homeosztázist, valamint az emberek és gépek közötti, egyre fejlődő kapcsolatot.

Az előadóról:

Dr. Steve Dixon professzor közismert akadémikus, kutató és interdiszciplináris művész, aki kiemelkedő karriert futott be a felsőoktatásban és az intermediális művészetek terén egyaránt. 2012 óta a szingapúri LASALLE College of Arts elnöke (University of the Arts Singapore).

Sikeres színészi karrierje után, díjnyertes film- és digitális médiaprodukciók rendezőjeként 1991-ben fordult a tudomány és a felsőoktatás felé, kutatási területe a médiatechnológiák és a számítástechnika előadóművészetben való alkalmazása. Díjnyertes könyve, a Digital Performance, a témában megjelent legátfogóbb tudományos munkaként ismert.

Legújabb könyve, a Cybernetic-Existentialism: Freedom, Systems and Being-for-Others in Contemporary Arts and Performance (Routledge, 2020) filozófiai és tudományos elméleteket újragondolva eredeti esztétikai elméletet javasol a kortárs művészetek és előadóművészetek számára.

11:30 – 12:00 Somogyi Hajnalka: Tropical Lab 2024 - Weather (angol nyelven)

A program kizárólag angol nyelvű!

Téma:

A Tropical Lab a LASALLE College of the Arts által évente megrendezett nemzetközi művészeti program, amelyet a mesterképzésre és PhD-képzésre jelentkezők számára kerül megszervezésre. A világ számos pontján található művészeti iskolákból és intézményekből érkező hallgatók a nemzetközi a történelem, a földrajz, a kultúra és az esztétika különböző aspektusait vizsgálták a Szingapúrban két héten át tartó workshopokon és szemináriumokon. Az idei, Tropical Lab 18: Weather című kiállítás témája az időjárás volt.

A METU és a LASALLE College of the Art közötti együttműködés keretében a tavalyi és idei programban is részt vettek METU-s hallgatók. Az ő munkáik is kiállításra kerültek a Somogyi Hajnalka kurátori munkája segítségével létrejött kiállításon, a LASALLE College of the Arts Praxis Space tereiben.

“Az időjárás mindannyiunk életét meghatározza, a személyes fizikai vagy mentális állapotunktól a nemzetközi geopolitikáig. Hihetetlenül gazdag téma tehát, rengeteg vetülettel, amelynek korunk klímakrízise természetesen különös aktualitást ad. Idén a művek egy része megfigyelő, kontemplatív attitűdöt mutatott: a hőség, az eső közvetlen, érzéki hatásait képezte le, a kényelem, az alkalmazkodás fogalmait járta körül, a veszéllyel, a krízissel, a betegséggel foglalkozott, de a gyógyulás, a természettel és az időjárással harmonikus együttélés lehetőségével is. A művek másik csoportja spekulatív álláspontra helyezkedett: a jövő útjait kutatta, előrejelzésekbe, jóslásokba bocsátkozott, modellezett, mesélt, a fantázia és a játék eszközeit használta.”

Az előadóról:

Somogyi Hajnalka kortárs művészeti kurátor, az OFF Biennálé alapítója és a Budapesti Metropolitan Egyetem (METU) mesteroktatója. 2024-ben immár második alkalommal volt kurátora a szingapúri LASALLE College of the Arts által szervezett Tropical Lab  program kiállításának.

13:00 – 14:00 Circularity Manifesto and the Hungarian pavilion at the 19th Venice Architecture Biennale (angol nyelvű prezentáció)

A program kizárólag angol nyelvű!

Téma:

A Fenntarthatósági kiáltvány és a magyar pavilon a 19. Velencei Építész Biennálén

Az esemény fő kurátora, Carlo Ratti szerint az építészeknek a diszciplínák tudását egyesítve kell felvennie a harcot a globális felmelegedéssel. Az előadáson a 2025-ös Biennále projektcsapata, Pintér Márton kurátor, Graf András kutató-építész és Manhertz Ingrid építész doktorandusz, Ratti Fenntarthatósági Kiáltványán keresztül mutatja be a magyar pavilon szerepvállalását, és indít diskurzust arról, hogy lehet-e fenntartható egy világkiállítás?

Résztvevők:

1. Pintér Márton, a magyar pavilon kurátora, a Budapesti Metropolitan Egyetem oktatója
2. Graf András, építész-kutató
3. Manhertz Ingrid, építész-kutató, a Breuer Marcell Doktori Iskola doktorandusza, a Budapesti Metropolitan Egyetem oktatója

14:30 – 16:00 Anticapitalism and (de)growth? (angol és magyar nyelvű szekció)

Szekcióleírás:

Az "Anticapitalism and (de)growth" szekció három előadása az egyéni szerzőség kérdését, a mesterséges intelligencia tervezési folyamatokba való integrálását, valamint a divat és képzőművészet közötti szinergiát tárgyalja. Az előadások és a beszélgetés közös pontja a kreatív folyamatok átalakulása: a szerzői szerep kollektivizálódik, a mesterséges intelligencia és emberi alkotók közötti együttműködés új tervezési dinamikákat teremt, miközben a fenntarthatóság és a kulturális értékek hangsúlyozásával a divat és művészet időtálló projektekben egyesül. Kollektív alkotás, új alkotási módszerek, alkotás valamilyen cél érdekében, akár a közösségünk egészéért? És mindezt nem csak az alkotás, de a fogyasztás szempontjából is megvizsgáljuk.

Résztvevők: 

1. Fredericke Winkler – divattervező, divatkutató
2. Kovács Adél DLA - trendkutató, divattervező, a Metroploitan Egyetem oktatója
3. Vranek Hedvig – divattervező, a Budapesti Metropolitan Egyetem végzett hallgatója

Moderátor:

1. Kudron Anna - a Pinkponilo Kreatív Stúdió alapítója, a Budapesti Metropolitan Egyetem oktatója
2. A szekció programjai
3. Fredericke Winkler: Kollektív Szerzőség (angol nyelven)
4. A szerzőség kritikai elméletének központi kérdése a szerző mint alkotó egyén funkciójának felülvizsgálata. Ennek ellenére a szerzőség működési elve, különösen jogi formájában, mint a szerzői jog, azon a feltételezésen alapul, hogy egy vagy több fizikai személy áll a "szerző" kifejezés mögött. Ezt a feltételezést egyre inkább megkérdőjelezik az új keretfeltételek, különösen a digitalizáció és a dekolonizáció hatására, és a "szerzőt" kollektív személyiségként értelmezik. Az avantgárd mozgalmak, mint például az open design mozgalom, eltávolodnak az ipari társadalom hagyományos értékeitől, és a szerzőséget olyan rendszerező elvnek tekintik, amely szabályozza a kreatív gyakorlatot és a produktív kapcsolatokat, és ezért kulcsfontosságú tényező a kapitalista hatalmi struktúrákban. Ennek eredményeként, és nem utolsósorban az őshonos tervezési módszerek design diskurzusba való bevonása révén, a szerzői munka megváltozik. Az eredeti formában való kódolás helyett egy iteratív gyártási folyamat zajlik. Új kapcsolat alakul ki a szerző és a mű között, amelyet a tulajdonjog helyett a használati jogok jellemeznek. A szerző kurátorrá válik, egy kollektív mű gondoskodó képviselőjének értelmében.
5. Fredericke Winkler divattervező és designkutató. Miután 2002-ben befejezte divattervezési tanulmányait Párizsban és Berlinben, 16 évig dolgozott szerkesztőként (a Textilwirtschaftnál). 2005 óta a textilipar fenntarthatóságának témájára összpontosít, szorosan együttműködve az ezen a területen működő kezdeményezésekkel, mint például a Clean Clothes Campaign és a Nemzetközi Természetes Textilipari Szövetség (IVN). Tanácsadóként dolgozott olyan divatmárkáknál, mint az Egyesült Királyságból származó Fairtrade minősítésű People Tree. Szakdolgozatában a méltányos kereskedelmi rendszert elemezte a kritikai design elmélet szempontjából. 2018-ban átvette a Zimmer + Rohde csoport belső textilmárkája, a Hodsoll McKenzie design irányítását, és azóta folyamatosan a fenntarthatóság felé vezette azt. 2022 óta a csoport egészének átalakulási folyamatát koordinálja.
6. Fredericke Winkler 2005 óta oktat a design elmélet és a környezeti és társadalmi menedzsment területén. 2021 októbere óta a berlini Fresenius Alkalmazott Tudományok Egyetemének AMD design karán a "Fenntarthatóság a divatban és a kreatív iparágakban" nemzetközi mesterképzési program szakvezetője. Kutatási területe a kritikai design elmélet és a kulturális fenntarthatóság. Jelenleg doktori disszertációján dolgozik, amelynek címe: "Kollektív szerzőség - a dispositivtól az utópiáig".
7. Dr. Kovács Adél DLA: Az értékesítés művészete
8. Állandóan változó világunkban a súlyosbodó klímaváltozás, a fenntarthatóságra való törekvés, a geopolitikai tényezők és a gazdasági bizonytalanságok miatt szükség van tervezési módszereink tudatosabba tételére. Az előadás olyan specifikus történeti és kortárs divatbrand aktivitásokra fókuszál, amelyek esetében a divat és a képzőművészet szinergiája kulturális értékeket hordozó, időtálló projekteket eredményez.
9. Dr. Kovács Adél DLA trendkutató, divattervező, a Divat-és Textiltervezés BA, Divat specializáció vezetője. Doktori fokozatát a Breuer Marcell Doktori Iskolában szerezte, kutatási területe a divatbranding.
10. Vranek Hedvig: Egy fiktív brand koncepciója AI tervezőasszisztenciával.
11. Vranek Hedvig a METU-n végeztt kézműves tárgykultúra alap, majd divattervezés mesterszakon. Előadásában egy olyan korábbi egyetemi projektjét mutatja be, amelyben a mesterséges intelligenciát használta egy fiktív brand felépítéséhez, mint tervező asszisztens. Közben keresi a megoldást, amellyel a sajátjának érzi a teljes tervezési folyamatot, nem pedig az MI/AI tervének. Ennek eredménye egy 24 darabos ready to wear kollekció, két kivitelezett szettel.

16:30 – 17:30 Fenntarthatóság és elkötelezettség. Kerekasztal-beszélgetés

Téma:

A környezetvédelmi problémák és a fenntarthatóság mindennapi életvitelhez kötődő praxisai a köznapi beszéd részét képezik. Se szeri se száma az ökológiai válságot elemző ismeretterjesztő filmeknek, iskolai projekteknek, a téma az iskolai rendszerben külön tantárgyat kapott, az egyetemek számtalan kurzus és megközelítési mód bevetésével közvetítik. - Ami mégis az egyik legnagyobb nehézség marad: a személyes elkötelezettség problémája. A kerekasztal-beszélgetésben képzőművészek, írók, divatszakértő, múzeumpedagógus osztja meg a tapasztalatait, akik alkotói munkájukkal, workshopjaikkal hétköznapi döntéseink tudatosságát próbálják mélyíteni.

Résztvevők:

1. Gosztola Kitti - képzőművész
2. Kudron Anna - a Pinkponilo Kreatív Stúdió alapítója, a Budapesti Metropolitan Egyetem oktatója
3. László Zoltán - író 
4. Süveges Rita - képzőművész 
5. Varga Zita - múzeumpedagógus, művészetterapeuta
6. Zilahi Anna - költő, képzőművész

Moderátor:

Csanádi-Bognár Szilvia PhD - művészettörténész, esztéta, a Budapesti Metropolitan Egyetem oktatója

18:00 – 20:00 Ökokritika/ökofeminizmus

Szekcióleírás:

A szekció előadásai a növényi-állati-emberi létformák összefonódásait követik figyelemmel. A hagyományosan emberközpontú világképünkben ezt az alapvető, mélyértelmű kapcsolati hálót a mitikusba és misztikusba vesző feminin képviseli – időszerű ezt a kapcsolatot megvizsgálni, újragondolni. 

A természettel való kapcsolatunk mindmáig a női érintésével válik evidenssé, ezért az ökokritika és az ökofeminizmus kéz a kézben jár, a szekció előadásait is ez a szoros kapcsolat fogja össze. A természeti és a feminin irodalmi, képzőművészeti, filmes és filozófiai megközelítéseiből emelünk ki néhány reprezentatív értékű, összekapcsolódó és együttesen továbbgondolandó művet és szerzőt.

Résztvevők:

1. Széplaky Gerda PhD - filozófus, esztéta, kritikus, egyetemi oktató (Eszterházy Károly Katolikus Egyetem, Képzőművészeti és Művészetelméleti Intézet), a Budapesti Metropolitan Egyetem „Ökológia, művészet, jövőképek” kutatócsoportjának tagja.
2. Hódosy AnnamáriaPhD - irodalomtudós, filmkritikus, kultúrakutató, egyetemi adjunktus (Szegedi Tudományegyetem). https://hodosy.eu/
3. Zilahi Anna - költő, képzőművész. Jelenleg a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem doktorandusza.

A szekció programjai:

1. Dr. Széplaky Gerda PhD.: Nők a világ megmentéséért. Ökofeminista képzőművészet – filozófiai perspektívában

Az „ökológiai feminizmus” kifejezést Françoise d'Eaubonne alkotta meg egy 1974-es, a nő és a természet viszonyának vizsgálatát középpontba állító értekezésében, azzal a szándékkal, hogy felhívja a figyelmet a nők ökológiai forradalmat előidéző lehetőségeire. Az új fókusz eleinte bölcseleti és társadalomtudományi területeken jelent meg, majd az 1990-es évek elejénfilozófiai vizsgálódási perspektívaként is megfogalmazódott. Az ökofeminista filozófia egyrészt a nők és a természet feletti uralom, s ezek összefüggéseinek természetét tárja fel; másrészt bírálja a nyugati, kanonikus filozófia nőkről és természetről alkotott – a patriarchális értékekkel szemben elfogult – nézeteit, hipotéziseit, fogalmait; harmadrészt alternatívákat kínál ezen elfogult álláspontokkal szemben. Az ökofeminista filozófusok többsége különbséget tesz a nők elnyomása és a természet feletti „indokolatlan uralom” között, s céljuk az, hogy választ kínáljanak arra vonatkozóan, miképpen lehetne a krízisbe került természetet, vele együtt emberi világunkat, kultúránkat megmenteni. Az ökofeminista gondolat nemcsak a bölcseletben jelent meg, hanem a különféle művészeti ágakban, így a képzőművészetben is. Előadásomban a teoretikus megközelítésekkel párhuzamosan bemutatom az ökofeminista képzőművészet azon képviselőit (Agnes Denestől Ana Mendietán, Teresa Murakon át Heléne Aylonig, Betty Beaumintig, Patricia Johansonig s másokig), akik természetművészeti alkotásaikkal, performanszaikkal, környezetvédelmi akciókkal és installációikkal (melyek gyakorta tudományos kutatások eredményeire épülnek) nemcsak esztétikailag képesek megszólítani a befogadót, hanem akár a társadalom életére, jövőjére is hatást gyakorolnak.

Dr. Széplaky Gerda PhD – filozófus, esztéta, kritikus. egyetemi oktató (Eszterházy Károly Katolikus Egyetem, Képzőművészeti és Művészetelméleti Intézet). Filozófiai, esztétikai, művészeti folyóiratok, valamint tanulmánykötetek szerkesztője, kutatócsoportok tagja. Kurátorként kiállításokat rendezett Rómában, Velencében, Kolozsváron, Budapesten. Kutatásai szerte ágazóak, a főbb irányok: testelméletek, feminizmus, növényfilozófia. Esztétaként elsősorban kortárs képzőművészetről ír értekezéseket. Legutóbbi könyvei: Sötét és néma. Filozófiai esszék – irodalomról, filmről, képzőművészetről (L’Harmattan, Bp., 2019); Sem Isten, sem állat. Fejezetek az áldozati kultúra dekonstrukciójából (Prae, Bp., 2023).

2. Dr. Hódosy Annamária PhD: Ökofeminista párterápia a filmvásznon

Az ökofeminizmus alaptézise, hogy a nők és a nem-emberi világ közt sorsközösség van abból kifolyólag, hogy a kultúra évezredekig közös lényegűnek tartotta a két kategóriát. Mivel pedig bizonyos, hogy a klímaválság kialakulásához jelentősen hozzájárultak a természettel kapcsolatos narratívák, a környezeti gondok és a nők helyzetének a megoldása sem lehet egymástól független. Az olyan narratívákat tekinthetjük ökofeministának, amelyek úgy jellemzik a világ mai állapotát, illetve olyan kiutat vagy megoldást vizionálnak, amely egyszerre érinti a nőket és a nem-emberi világot is. Az előadásban négy olyan filmről fogok röviden beszélni, amelyek effajta narratívával bírnak. A Solaris (1972), az Elkülönítve (1995), az Anyám! (2017) és a Műanyag égbolt (2023) mind olyan alkotások, ahol egy középponti párkapcsolati dráma takarja el és fedi fel egyidejűleg az általában csak közvetetten megjelenő környezeti gondokat, a főszereplőnők társadalmi helyzete pedig így párhuzamba kerül a hatalom és nem-emberi világ (gyakran erős kritikával illetett) viszonyával. Ennélfogva az, ahogyan a nők a filmekben a kezükbe veszik a sorsuk alakítását - ami hol a toxikus kapcsolatokból való kilépésben, hol pedig a kapcsolat dinamikájának átalakításában mutatkozik meg – a környezethez való egészséges viszonyt tekintve is tartalmaz felvetéseket. Hol azt mutatja meg, hogyan volna elgondolható a poláris és hierarchiamentes párkapcsolat az ember és a nem-emberi világ viszonylatában, hol pedig azt, hogy mi lesz a vége, ha ez nem valósul meg.

Dr. Hódosy Annamária irodalomtudomány szakon végzett a Szegedi Tudományegyetemen. Tagja volt a posztstrukturalista irodalomtudományt Magyarországon népszerűsítő deKON csoportnak (1992-2004). PhD dolgozatát Shakespeare szonettjeiről írta 2001-ben. Fő kutatási területe a nemi szerepek, a természet és a retorika viszonya az irodalomban és a populáris filmben. Jelenleg ökokritikával és ökocinekritikával foglalkozik. Biomozi. Ökokritika és populáris film című könyve 2018-ban, ennek folytatása Klímaszörnyek címmel 2023-ban jelent meg. Számos tanulmánya található a deKON Könyvekben az Ictus/JATE Irodalomelméleti Csoport gondozásában, a Literatura és a Tiszatáj folyóiratokban és az Apertura, Film-Vizualitás-Elmélet e-folyóiratban.

3. Zilahi Anna: A csalán mint pharmakon, a csalánmunka mint dekonstrukciós stratégia

A csalán sokoldalú növény, amely az általa okozott égő fájdalomról kapta a latin nevét (urtica), miközben jótékony élettani hatásainak listája sokkal hosszabb, mint bűnlajstroma. A csalán belső ellentmondásai, azaz az egyértelmű kategorizálhatóságnak ellenálló természete termékeny értelmezési lehetőségeket nyer Jacques Derrida francia filozófus a pharmakon fogalmához kapcsolt gondolatmenetének fényében. A görög phármakon kifejezés szert, gyógyszert, orvosságot, varázsszert, mérget jelent, derridai értelemben pedig olyan jelenségeket ír le, amelyek egyszerre hordoznak jótékony és káros tulajdonságokat, így a csalán kiváló példája ennek az izgalmas kettősségnek.

Az előadás azt vizsgálja, hogy mennyiben tekinthető a csalán pharmakonnak, milyen értelmezéseket rejt Hans Christian Andersen Vadhattyúk című meséjében a csalánmunka. A történetben a tizenegy elátkozott, hattyúvá varázsolt fivért egyetlen húguk áldozatvállalása mentheti meg, aki csaláninget varr a számukra, ezáltal visszaváltoznak emberré. A mese kikezdi az emberi-állati létezés szembeállítását is, emellett játékba hozza a növényi létezés kérdését. Az Andersen-művet újrajátszó Urtica című performatív videóművön keresztül arról is szó esik, milyen szempontok szerint értelmezhető a művészeti kutatásba ágyazódó csalánmunka egyfajta dekonstrukciós stratégiaként.

1. Zilahi Anna költő, képzőművész. Jelenleg a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem doktorandusza, művészeti kutatásában ökológiai és ökofeminista kérdésekkel foglalkozik a csalánnövény vizsgálatán keresztül. A bálna nem motívum című verseskötete a Magvető Kiadónál jelent meg 2017-ben. 2017-től az xtro realm művészcsoport tagja, amely az ökológiai és klímaválság kérdéseit tematizálta művészeti eszközökkel. 2019-ben a csoport szerkesztésében megjelent az Extrodaesia enciklopédia a Typotex Kiadónál, amely egy poszt-antropocentrikus világ gondolati tájait jelenítette meg. 2020-ban megjelent a Klímaképzelet Reader című cikksorozat a tranzitblog.hu felületén Süveges Rita képzőművésszel közös szerkesztésben. 2021-ben Hazai Attila Irodalmi Díjban részesült. Az Fiatal Képzőművészek Stúdiója Egyesület, a József Attila Kör, a Szépírók Társasága és a Fiatal Írók Szövetsége tagja.

Szeptember 13., péntek

10:00 – 12:00 Keynoteelőadás - Dr. Carolina Martínez-López PhD.: On Degradation. Environment, Bodies and Experimental Filmmaking (angol nyelvű előadás)

A program kizárólag angol nyelvű!

Téma:

Az összeomlásról: a kísérleti filmkészítés, a környezet és a testek

Egy összeomló bolygón élünk, testünk beteg és kimerült, értékeink megkérdőjeleződnek, minden egy elkerülhetetlennek tűnő összeomlás küszöbén áll. Ahogyan Raoul Vaneigem belga filozófus (2022) rámutat, életünket a kapitalizmus valamiféle hidrája szorongatja, különféle fizikai és érzelmi járványok fenyegetik. Önmagunk és a haladás „eszményének” áldozatai vagyunk; rabként őrlődünk a kapitalizmus megállíthatatlannak tűnő mechanizmusai között. Jelen helyzetünket ráadásul bonyolítja a mesterséges intelligencia mindent átható jelenléte, ami még inkább arra késztet minket, hogy megkérdőjelezzük sajátos emberi identitásunkat, a környezetünkkel, valamint a minket körülvevő élő- és élettelen lényekkel való kapcsolatunkat.

Előadásomban, amely eltérő konceptuális és esztétikai rétegeket érint, a kísérleti film különböző formáit igyekszem elemezni, a médium megjelenésétől a generatív mesterséges intelligenciával készült legújabb audiovizuális termékekig.

Az első szinten azt látjuk, hogy a degeneratív folyamat - amely a természet velejárója, s amelyet az emberi tevékenység csak tovább fokoz - hogyan tükröződik (szándékosan vagy akaratlanul) a kiválasztott filmalkotásokban, sőt még magában a film folyamatában is. A második szinten azt a kapcsolatot vizsgálom, amely az egyes filmesek saját beteg testének leépülése és a film mint alapanyag között áll fenn. A harmadikon azt veszem szemügyre, hogy a környezetünkkel való kapcsolat hogyan nyilvánul meg a filmes eszközrendszer dinamikájában – amelyet egészként, illetve a filmkészítő, a kamera és a környezet közötti kölcsönhatások komplexumaként (Albera és Tortajada, 2015) kell értelmeznünk.

Egyrészt néhány olyan esetet elemzek, amelyekben a filmszalag textúrájával és anyagszerűségével való kísérletezés kerül előtérbe, másrészt olyanokat, amelyekben a tekintet – a Gestalt-elmélet, illetve a fenomenológia felfogása szerint - magára az egész folyamatra irányul. Az elemzések célja egyrészt, hogy materialista nézőpontból vizsgáljuk az antropocén jellegzetességeit, másrészt pedig, hogy lehetséges vizuális és diszkurzív alternatívákat keressünk az emberi decentralizációval kapcsolatos „kollapszológia” (Servigne és Stevens, 2015) hatásaira, leginkább a médiaművészetre kiterjesztett mozi, illetve a gesztus és a koreográfia filmes jelenségeit felhasználva.

Végül pedig, egy átfogóbb szinten, megpróbálok bepillantást adni a filozófus és matematikus Alfred North Whitehead (2021) által kidolgozott elképzelésbe, amely a világot egymással összefüggő, állandó párbeszédben lévő folyamatok hálózataként, ideák, képek, élő és élettelen lények magmájaként vagy folyamatos anyagcseréjeként mutatja be. A koncepció mélyebb rétegét egy olyan vizuális párhuzam illusztrálhatja, amely a korai kísérleti film egyes - a (makro)kozmosz tájait tükrözni szándékozó – képsorai és az emberi test belsejének és sejtjeinek, vagyis a mikrokozmosz tájait bemutató bizonyos korai filmek között áll fenn: mindkettőt a természet saját tájai közvetítik. Az efféle kapcsolatok vizsgálata védhetővé teheti az összes lényt egymással összefűző kapcsolat és a közöttük fennálló állandó metamorfózis gondolatát, amelyet többek között Coccia (2021) javasolt, és segíthet abban is, hogy Guattari „ökofilozófiájával” (1989) összhangban felfedezzük az egymáshoz és a környezethez való viszonyulás új formáit.

Az előadóról:

 Carolina Martínez-López PhD a Gironai Egyetem (UdG) Művészeti Egyetemi Intézete (ERAM) előadóművészeti, audiovizuális és multimédiás kommunikáció szakának docense. 

Az UdG Kortárs Művészetelmélet Kutatócsoport, a Filmtörténeti Kutatócsoport (GROC), valamint a +RAIN Film Fest (a mesterséges intelligenciával készült filmek első európai fesztiválja) zsűrijének tagja, a Valladolidi Nemzetközi Filmfesztivál programjainak szervezője. Kutatási területe a mozi, a koreográfia és a színház fogalmának tág értelmezése, valamint a test fogalmának kísérleti és dokumentumfilmes felhasználása. Az El Universo dereniano. Textos fundamentales de la cineasta Maya Deren (2015/2020) című könyv szerkesztője, valamint az escribir y respirar (2020) és az el punto ciego del paisaje (2021) című kísérleti verseskötetek szerzője.

13:00 – 14:30 Technológia és poszthumanizmus

Szekcióleírás:

A szekció előadásai a technológia és a humán kultúra kapcsolatait vizsgálják mindennapjaink anyagi és szellemi környezetében, melyben a technológia mondhatni „természetes” közegünkké vált. A modernista utópia és nonmodern technika-kritika dichotómiájából kilépve, a posztantropocentikus perspektíva új fényben láttatja természet, technika és kultúra hálózatát, ember és környezete sokrétegű, komplex kapcsolatrendszerét, poszthumán életformává ötvöződését.

A szekció három előadása „természetessé” vált technokulturális viszonyrendszereinket járja körül. Horváth Márk és Lovász Ádám előadása az egyoldalúan optimista vagy pesszimista hozzáállás helyett a kortárs létformák, formavilágok bősége felől közelítve egy kiegyensúlyozottabb képet igyekszik adni arról, miként alakítja át az emberi természetet és a társadalmat a technológia mint új létmód. Nemes Z. Márió előadása a „természetes” és a „mesterséges” metaforikájának jelentéstöbbleteit vizsgálja, Schneider Ákosé pedig az algoritmikus kultúra optimalizációs folyamatainak összefüggéseit az emberi képzelőerő változásaival.

Résztvevők:

1. Horváth Márk - esztéta, filozófus, az Absentology és a Poli-P társalapítója
2. Lovász Ádám - filozófus
3. Schneider Ákos - design-kutató, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem (MOME) adjunktusa
4. Nemes Z. Márió - költő, kritikus, esztéta, az ELTE MMI Esztétika Tanszék adjunktusa.

Moderátor:

Horváth Eszter PhD. - filozófus, esztéta, a Budapesti Metropolitan Egyetem oktatója

A szekció programjai:

1. Horváth Márk és Lovász Ádám: A mesterséges intelligencia-alapú művészet és a neobarokk formabőség

A polikrízisek korszakában élünk. Legyen szó a klímaválságról, a megnövekedett geopolitikai bizonytalanságról, a tudományba vetett hit erodálódásáról, az erkölcs relativizálódásáról, a jóléti állam fenntarthatatlanságáról, az emberi kapcsolatok leépüléséről, demográfiai válságról, nincsen olyan területe a modern társadalomnak, amely ne volna leírható a válság és hiány nyelvezetével. Szemléletváltásra van szükség. Könnyen beleeshetünk egyfajta szűkös és fantáziátlan hiányalapú szemléletbe, amely az erőforrások szűkösségére összpontosít. Jelen előadásunk témája a technológiával kapcsolatos negatív szemléletmód meghaladása. A mesterséges intelligenciának a művészetre és a kulturális szektorra gyakorolt, kártékonynak vélt hatását övező pesszimista diskurzusokra összpontosítanánk. Olyan technológiafilozófiai modell vázlatát mutatnánk be előadásunkban, amely a kockázatok és hiányok helyett a bőségre összpontosít. Új formavilágokat követel meg ugyanis az ökológiai válság korszaka. Szférákon, hálózatokon, buborékokon keresztül vezetnek azok a neobarokk utak, amelyeken keresztül megérthetjük, belakhatjuk és átélhetjük megváltozott természetkulturális viszonyrendszereinket, mesterségesen természetes ökoszféráinkat és mechanoszféráinkat. A technológia nemcsak hiányokat termel, hanem éppenséggel túltermelésként is megnyilvánul. Egy nonmodern szemléletváltás ezutóbbi aspektust helyezné a középpontba. Egyoldalú optimizmus vagy pesszimizmus helyett nézetünk szerint a formavilágok túltermelését kell tematizálni, ezáltal egy kiegyensúlyozottabb képet nyerve arról, miként alakítja át az emberi természetet és a társadalmat a technológia mint új létmód. Amennyiben a formabőségből indulunk ki, a korhangulatot meghatározó pesszimista forgatókönyvek helyett sokkal furcsább, kreatívabb és sokszínűbb eredményekre juthatunk, amelyek jobban illeszkednek a megváltozott természetkulturális viszonyaink hibriditásához.

Horváth Márk esztéta, filozófus, az Absentology és a Poli-P társalapítója, az EKKE óraadója, az ELTE Filozófiatudományi Iskola doktorandusza, a Budapesti Metropolitan Egyetem „Ökológia, művészet, jövőképek” kutatócsoportjának tagja. Több könyv és tanulmány szerzője, társszerzője. Kutatási területe a poszthumanizmus, a spekulatív realizmus, valamint az antropocén.

Lovász Ádám filozófus Kutatási területei közé tartozik a poszthumanizmus, a folyamatfilozófia, a rendszerelmélet és a nihilizmus problémája. Legjelentősebb művei közé sorolhatóak a következő kötetek: Nonmodern: A kívüliség szférikus elmélete (2024, Horváth Márkkal, Batthyány Lajos Alapítvány); H. P. Lovecraft: Poszthumanista olvasatok (Horváth Márk és Nemes Z. Márióval, 2022, Kijárat); Updating Bergson. A Philosophy of the Enduring Present (2021, Lexington Books); A valóság visszatérése. Spekulatív realizmusok és újrealizmusok a kortárs filozófiában (Horváth Márk és Losoncz Márkkal, 2019, Forum); A poszthumanizmus változatai. Ember, embertelen és ember utáni. (Horváth Márk és Nemes Z. Márióval, 2019, Prae); Az érzet deterritorializációja. A kiterjesztett észlelés filozófiája (2018, Gondolat). Számos magyar és nemzetközi folyóiratban publikált: American, British and Canadian Studies (ABC), Chiasma, Cosmos & History, Cosmos + Taxis, Erdélyi Múzeum, Helikon, Horizon: Studies in Phenomenology, Horror Studies, Identities, Információs Társadalom, Iowa Journal of Cultural Studies, Journal of Libertarian Studies, Kultúra és Közösség, Kommentár, Kybernetes, Literature, Matter: Journal of New Materialist Research, Open Philosophy, Postmodernism Problems, Replika, Rhizomes, Szellem és Tudomány, Textual Practice. A Budapesti Metropolitan Egyetem „Ökológia, művészet, jövőképek” kutatócsoportjának tagja.

2. Dr. Nemes Z. Márió PhD.: Technológia, mint harmadik természet

Előadásomban a „harmadik természet” (McKenzie Wark) fordulatát próbálom technometaforológiai eszközökkel elemezni. Wark a technológiai fejlődés – a digitális-informatikai fordulat - mindennapjainkat átalakító hatásai mentén fejti ki koncepcióját, miszerint ha a „második természet” egy olyan épített, kulturális-civilizatorikus környezet, mely a természeti szükségszerűségekkel szemben részleges szabadságot nyújt, akkor a „harmadik természet” egy olyan kollektíven termelt kommunikációs környezet, mely a második természet által kreált társadalmi-gazdasági determinációkat próbálja ellensúlyozni. Wark elméletét Hans Blumenberg metaforológiája és technofilozófiája segítségével próbálom majd megvizsgálni. Reményeim szerint ezzel a különböző „természetek” metaforikus egymásba rétegződésének szemantikai útját tudom majd rekonstruálni, mely közelebb vihet poszthumán mindennapjaink technológiafelfogásának megértéséhez, annak a zavarba ejtő jelenségnek a kritikai értelmezéséhez, hogy a technológiai környezet hogyan és miért jelenik meg a társadalmi tapasztalatban egyfajta új „természetként”.

Dr. Nemes Z. Márió PhD. az ELTE MMI Esztétika Tanszék adjunktusa. Költő, kritikus, esztéta, a Budapesti Metropolitan Egyetem „Ökológia, művészet, jövőképek” kutatócsoportjának tagja. A Technologie und das Unheimliche (http://www.technologieunddasunheimliche.com/) alkotói kollektíva tagja. Legutóbbi kötete: Ektoplazma (képzőművészeti esszék, Symposion 2020)

3. Dr. Schneider Ákos PhD.: Algoritmikus kultúra és tervezett környezet

A kultúra termelése és fogyasztása ma egyre inkább statisztikai alapon képződik. A személyre szabott zeneajánlásoktól az otthoni asszisztenseken és a közösségi médiaprofilokon át a szoftveresen finomhangolt keréktárcsákig rengeteg minden tartozik abba a mezőbe, amit algoritmikus kultúrának nevezhetünk, és amit elsősorban az adatbázisokon végzett mintafelismerés jellemez. Felhasználó-központú kultúra ez, abban az értelemben, hogy a környezet alakítását és a termékfejlesztések lehetséges dimenzióit leginkább a felhasználói magatartások és preferenciák határozzák meg. Ezekből kalkulálható ki az optimális jövő. Kérdéses azonban, hogy a képzelet optimalizációs elvékonyítása milyen lehetőségeket hagy nyitva számunkra a rendszerszintű krízisek korában. Az előadás a design világának algoritmikus vonatkozásait vizsgálja olyan fogalmak mentén, mint a szintetikus média és a prediktív design, a megosztott cselekvőképesség, az aktív környezet és a narratív értékteremtés.

Dr. Schneider Ákos PhDa Moholy-Nagy Művészeti Egyetem (MOME) adjunktusa és az Általános Elméleti Stúdiumok modul vezetője. Doktori fokozatát a MOME Doktori Iskolájában szerezte meg 2022-ben. Első könyve, „Az emberközpontú tervezés határai: spekulatív design és poszthumán állapot”, ugyanebben az évben jelent meg a Typotex gondozásában. 2023 óta a Future Potentials Observatory kutatójaként a digitális kultúra és a kortárs design összefüggéseit vizsgálja. Számos szakcikket, interjút publikált a kortárs művészet és design területén; 2015 és 2023 között a Designisso magazin társ-főszerkesztője volt.

15:00 – 16:30 Környezet/Kultúra

Szekcióleírás:

A szekció előadásai az anyagi és szellemi környezetünk, illetve a rájuk vonatkozó reflexió összefonódására hoznak példákat az épített környezet, a vizuális kultúra és a kultúratudomány különálló, de egymással párbeszédben álló területeiről.

Előadók: 

1. Jámbor Zsóka, fotográfus, kutató, a Budapesti Metropolitan Egyetem oktatója
2. Dr. Kiss Melinda DLA, animációs tervezőművész, a Budapesti Metropolitan Egyetem oktatója
3. Dr. Varga Anna DLA, filmesztéta, a Budapesti Metropolitan Egyetem oktatója
4. Dr. Laczó Dániel PhD, okleveles építészmérnök, a Budapesti Metropolitan Egyetem oktatója

A szekció programjai:

1. Dr. Kiss Melinda DLA: Az animáció zöld üzenete. Környezettudatosság, mint téma az animációs filmekben

Az animáció erőteljes stilizáló és absztraháló képességeinek köszönhetően kiváló médium a komplex üzenetek közvetítésére. Az animáció mint műfaj igen széles közönséget képes megszólítani, így az alkotók hamar felismerték azokat a benne rejlő lehetőségeket, amelyek túlmutatnak a puszta szórakoztatáson. Az animációban használt szimbólumok és metaforák, mint minden eszköz, pozitív vagy kevésbé építő célokat is szolgálhatnak. Szerencsére az animációs filmekben túlnyomórészt konstruktív üzenetekkel találkozunk, melyek közül kiemelt helyet foglal el a környezettudatosság kérdése. Ez a téma a szerzői filmektől kezdve az egész estés családi vagy sci-fi filmekig számos műfaji formában jelenik meg. A puszta tények bemutatásán túl, az érzelmi megközelítést is beleszőve, igen hatásos alkotások születtek és születnek ma is a témában, amelyek igyekeznek tudatosabbá tenni a közönséget az érintett kérdésekben.

Dr. Kiss Melinda DLA, animációs tervezőművész, egyetemi docens. Animációs produkciók munkatársaként rendezői, látvány- és mozdulattervezői, animátori feladatokat lát el, úgy az autonóm, mind pedig az alkalmazott animáció területén. Alkotói tevékenysége más vizuális társterületeket is érint, valamint az animáció műfajának elméleti, történeti vonatkozásaira is kiterjed. Szakmai aktivitásának egy másik meghatározó szegmensét a művészeti felsőoktatás képezi, amelynek keretében kiemelt célja a tehetséggondozás és a mozgóképes vizuális kultúra szélesebb körű megismertetése. METU Animáció és Média design Tanszékének vezetője, az Animáció alap- és mesterszak szakfelelőse, amely minőségben hallgatói animációs filmek producere.

2. Dr. Varga Anna PhD.: Az ökológia a filmben

Mivel a konferencia tágan értelmezett témája az ökológia és a művészetek kapcsolata, a természet és a kultúra kölcsönhatása, ember és környezete, ezért kiindulási alapként érdemes megnézni a pontos jelentést. Az ökológia fogalmát Ernst Heinrich Philipp August Haeckel német darwinista biológus, anatómus, zoológus, filozófus 1866-ban alkotta meg, ami az ógörög oikosz "otthon, lakás, ház, háztartás, házigazdaság, család" és a szintén ógörög logosz "ész, szó, beszéd, nyelv, értelem, gondolkodás, bizonyítás, kutatás, rendszer, bölcsesség, logika, világtörvény, természetet átható elv, jogalap, vélemény" szavakból áll, jelentése környezettan, környezetbiológia, az élettereket, az élőlényeknek egymáshoz és a környezethez való viszonyát kutató tudományág. A fogalom azonban közkeletűvé csak a 20. század végére vált a környezeti problémák, természetkárosítás, túlnépesedés, természet- és környezetvédelem, fenntartható fejlődés előtérbe kerülésével. A film mint művészet, miképp tud ebbe a problémakörbe, párbeszédbe belefolyni, előadásom ezt kutatja.

Dr. Varga AnnaPhD az ELTE BTK-n végzett, utána posztgraduális képzésen a moszkvai filmfőiskolán (VGIK) vett részt, de tanulmányai során tanult a Lomonoszov Egyetemen is (MGU, Moszkva). 2007-ig a Magyar Rádió – Kossuth Adófőszerkesztőség – Tudományos és Ismeretterjesztő Szerkesztőségnek dolgozott. Filozófiai tudományokban (esztétika szakterületen) szerzett PhD fokozatot az ELTE BTK Művészetelméleti és Médiakutatási Intézet Esztétika Tanszékének Esztétikai Doktori Programján. Utána a Kaposvári Egyetem Művészeti Karon volt egyetemi docens, tanszékvezető az általa alapított Mozgóképkultúra Tanszéken, majd 2015-ben átment a BKF-re, jelenlegi nevén METU-ART Mozgókép Tanszékre, itt is magyar és egyetemes filmtörténettel, mozgóképtörténettel, filmelmélettel kapcsolatos tantárgyakat tanít, kutatási területe a tömegfilm, illetve a szovjet-orosz filmművészet.

3. Dr. Laczó Dániel PhD.: A táj iránti érzékenység példái a hazai szocializmus építészetében. A skandináv romantikus modernizmus hatása öt hazai épület esetében

Az építészet számára a környezettudatosság jelenthet vaskos hőszigetelést a takarékosság, valamint innovatív technikai megoldásokat az energiahatékonyság jegyében. Energetikai tekintetben ezen eszközökkel jó, környezetkímélő, kis ökológiai lábnyommal rendelkező házak építhetők. Ugyanakkor építészeti szempontból értelmezhető a tájjal való összhang téri vetülete, építészeti tartalma, ami túlmutat(hat) az energiaellátás technikai feltételein.

A közelmúlt építészettörténetéből is ismert olyan irányzat, amely a környező tájra érzékeny: a XX. században a nyugati és hazai elméletírók is az északi országok építészete, a skandináv romantikus modernizmus kapcsán emelték ki a tájjal való sajátos viszonyt. Az építészeti írások döntő többségében megjelenik e gondolat, ugyanakkor ennek elemzése, a kapcsolódás eszközkészletének feltárása mindeddig elmaradt.

A skandináv romantikus modernizmus tájjal kapcsolatos elképzelései magyar építészeti alkotásokban is testet öltöttek. Öt olyan alkotó épületeit elemzem, akik jól ismerték az északi építészetet. Jánossy György Egyetemi víztornya Gödöllőn, Gulyás Zoltán Rózsakert eszpresszója Hévízen, Farkasdy Zoltán Olimpia-szállója Budapesten, Kaszás Károly ravatalozója Tihanyban és Nagy Elemér nyaralója Gyenesdiáson mind példa a tájérzékeny építészetre. 

Dr. Laczó DánielPhD a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Építészmérnöki Karán végzett okleveles építészmérnökként. Doktori fokozatát a Tájépítészeti és Tájökológiai Doktori Iskolában szerezte meg. Munkája részeként önálló tervezői, oktatói és kutatói tevékenységet egyaránt végez a Budapesti Metropolitan Egyetemen és a Római Műteremben.

4. Jámbor Zsóka: A QUILTIC-projekt prezentációja

A projekt megtekinthető a Budapesti Metropolitan Egyetem Infopark kampuszán, a SUB SOLE című kiállítás keretein belül.

A QUILTIC egy technika-és kultúrtörténeti kutatási projekt, melynek eredményeit a klorofill nyomat organikus alternatív fotográfiai eljárás segítségével jelenítem meg. A klorofill print esetében a fényérzékeny felület maga az élő levél, ez esetben konkrétan a chili növényeké. A címadást a klorofill színe inspirálta, hiszen a quiltic szó nahuatl nyelven a zöld színt jelenti, a chili szó pedig szintén egy nahuatl kifejezés. A technikai kutatás a növényi színanyagok fényérzékenységét vizsgálja és azon belül is kifejezetten a klorofillét. A chilik minden aspektusára kiterjedő kutatómunkám feltárta előttem e növények fontosságát és azt az emberi léptékben felfoghatatlan időintervallumot, amióta jelen vannak a Földön. A képek témája a chilik vizuális ábrázolása mezo-és dél-amerikai archeológiai leleteken, épületeken és kódexekben. A kultúrtörténeti kutatás célja felfedezni e számomra fontos növényfaj őslakos társadalmakban betöltött szerepének nyomait és még közelebb kerülni a témához a vizsgálódás és a képkészítő eljárás által. A levelek az expozíció folyamán frissek, és mégis ősiek, a képek nyersanyagaivá válnak, és segítségükkel olyan ábrák mutatkoznak meg, amelyeknek évszázadokkal ezelőtt a témái voltak. Előállításukhoz szükséges megismerni a fotoszintézis folyamatát és alkalmazkodni az aktuális időjáráshoz.

Jámbor Zsóka BA és MA diplomáját is a Budapesti Metropolitan Egyetem Fotográfia szakán szerezte. A szakon dolgozik 2017-től mint Stúdióvezető, ezzel párhuzamosan a Tervezőgrafika szak oktatója 2021-től. Szakterületei a fotó-és stúdiótechnika, a professzionális fotóretus, illetve a portré és az ún. beauty fotográfia. Projektjeiben számos érdeklődési terület megjelenik, pl. természettudományok, kultúrtörténet, családi archívum, genealógiai kutatás, a környezettudatosság, és a mesterséges intelligencia alkalmazása. Kutatási területe az elmúlt évtizedben erős fókusszal a chili köré rendeződik, mely fotográfiai tárgyú munkáiban is rendre felbukkan, csakúgy mint 2024-es QUILTIC projektjében.

17:00 – 18:00 MIXTAPE. Irodalmi felolvasóest

Dr. Nemes Z. Márió vendégei: Bordás Máté, Csoboth Dorka és Holt Lenszkij