Best of METU diploma 2023: Interjú Wirth Georginával, a Budapesti Metropolitan Egyetem Tervezőgrafika MA szakon végzett hallgatójával.
Best of METU diploma 2023
Wirth Georgina / Tervezőgrafika MA
„Amikor alkotok, nyugodtnak, bátornak, erősnek és összeszedettnek érzem magam. Teljesen feloldódom az adott tevékenységben, ahova már nem érnek el a hétköznapi problémák. A METU egy ilyen hely számomra.”
Wirth Georgina a METU Tervezőgrafika MA szakán diplomázott. Sokan sokszor keltették benne azt az érzetet, hogy a rajzolásból nem lehet megélni, ám ő mégis az álmaira hallgatott és ezt azóta sem bánta meg, hiszen egy METU alap-, és mesterszakkal a háta mögött, már el is helyezkedett a szakmában.
Miért ezzel a területtel foglalkozol, miért ezt a szakot választottad? Mi inspirál?
Már középsuliban is grafika szakra jártam. Általános iskola végén a legtöbb tanárom próbált lebeszélni arról, hogy művészetibe felvételizzek, – és jobb hírű gimnáziumok felé terelni, ami mellett majd tudok hobbiból rajzolgatni – de azzal nyugtattam magam, hogy nem is igazán tudják, mi az a tervezőgrafika, azért féltenek ennyire. Na jó, igazából én sem tudtam. Valami csoda folytán mégis úgy éreztem, hogy a helyemen vagyok, és ezt érzem azóta is.
Később ugyan voltak kisebb szakmai kitérők az életemben, pont egy ilyet zárt le a METU Tápláléklánc plakátpályázata. A pályázaton való sikeres részvételnek köszönhetően kezdtem meg tanulmányaimat Tervezőgrafika alapszakon, majd folytattam mesterszakon. Ezzel párhuzamosan az utolsó évben már teljes állásban a szakmámban dolgozhattam.
Azért ezzel a területtel foglalkozom, mert ezt nem érzem munkának. Szeretek asszociálni, kísérletezni, viccelni, elrendezni, kutatni, érzelmileg bevonódni. A grafika világában erre van tér, sőt igény is.
Nagy a vizuális étvágyam, egy szanaszét tépkedett utcai plakát vagy egy földre ejtett, amorf formává olvadó fagyi legalább annyira inspirál, mint egy varázsos fényjelenség, vagy egy gyerekrajz.
Melyek voltak a kedvenc egyetemi munkáid és miért?
Az első félévben a Verzió Nemzetközi Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztiválra készítettünk alternatív moziplakátokat az adott évben bemutatásra kerülő filmekhez. Gyimesi Anna – Heritage című filmjét választottam, melyben a filmkészítő rátalál holokauszt túlélő nagyapja házi videóira. Miközben azon tűnődik, hogyan tudtak felmenői mosolyogni a múlt megrázó eseményeit követően, arra kell rádöbbennie, hogy éppen ő maga az, aki nem képes a nemzedékeken átívelő traumát feldolgozni. A poszterhez a családom archívumából származó fényképeket használtam fel, nagyszüleimről, édesapámról, nagynénémről. A képek roncsolásával, szürrealista kollázsok létrehozásával a transzgenerációs örökségekre szerettem volna reflektálni, melyekben az egymás alól előbukkanó részletek emlékeztetnek rá, hogy mind magunkban hordozzuk őseink lenyomatát.
A másik kedvencem egy fiktív politikai párt számára készült arculatterv. Egy alternatív történelemben a 17. századi salemi boszorkányperek pozitív előjellel végződtek. A perbefogott nők eszességüknek és jó diplomáciai érzéküknek köszönhetően megnyerték a pert, majd pártot alapítottak, hogy bajba jutott, perifériára szorult, démonizált nőtársaikat megvédjék. Az arculat megalkotásához a punk eszközeihez nyúltam. Izgalmas kihívás volt rendszert formálni egy olyan irányzat vizuális elemeiből, amitől távol állnak a szabályok.
Mi volt a diplomamunkád? Miért ezt a témát választottad?
Egy 112 oldalas, illusztrált könyvet készítettem, melyben filozófusok, dalszerzők, pszichológusok, filmrendezők, családtagok és barátok segítségével kerestem az élet értelmét. A kiadvány tartalmilag három jól elhatárolható egységből áll: filozófiai irányzatok, adatvizualizációs portrék és interjúk, majd végül, de nem utolsósorban a vicces kitekintések. Amikor a diploma témájának kiválasztása napirenden volt, mind globálisan, mind a magánéletemben történtek olyan események, amelyek hatására újra és újra szembetaláltam magam a kérdéssel: mi az élet értelme? Mi ez az egész itt körülöttem, ki vagyok én a világban, a saját életemben, mi számít, mi az, ami egyáltalán nem fontos, mégis túl komolyan veszem, szóval most tényleg: MI VAN?
A könyv készítése során csupa olyan tevékenységre nyílt lehetőségem, amikből a hétköznapok során a legtöbb energiát merítem: analóg fényképezés, izgalmas beszélgetések, festés, rajzolás, együtt gondolkodás és rengeteg kísérletezés.
Mivel járult hozzá a szakmai fejlődésedhez a METU az egyetemi évek alatt?
Az alapképzésen inkább bátorságot, kreatív szemléletmódot tanulhattam a több, de kisebb volumenű feladat során. A mesterképzés alatt ezek a képességek már kellő gyakorlati tudással és kitartással egészültek ki az egyre komplexebb projekteknek köszönhetően.
Mit jelent számodra az alkotóegyetem jellege a METU-nak?
Amikor alkotok, nyugodtnak, bátornak, erősnek és összeszedettnek érzem magam. Teljesen feloldódom az adott tevékenységben, ahova már nem érnek el a hétköznapi problémák. A METU egy ilyen hely számomra. A tanáraim és szaktársaim keltette támogatással és kreativitással teli légkörben sosem szorongtam, ami – összevetve a korábbi oktatással kapcsolatos tapasztalataimmal – egyedi eset.
Mit mondanál annak, aki most felvételizik, miért érdemes a METU-t választania?
Mert itt a nagy alkotói szabadság mellé kellő bátorítást is kap a hallgató a saját hangja megtalálásához. Én anyagi okok miatt levelező tagozatra jártam, és bár sokszor embert próbáló volt összeegyeztetni a tanulmányokat a munkával és a magánélettel, a tanáraim és szaktársaim motiváló hozzáállása, valamint a projektekben való szoros együttműködés mindig további fejlődésre sarkallt. A félévi kipakolásokon pedig a munkák színvonala alapján igen nehéz lett volna megállapítani, hogy melyik készült nappali- és melyik levelező munkarenden. Így a levelező tagozatot is bátran ajánlom a felvételizőknek.
Milyen terveid vannak a jövőre?
E téren kicsit gondban vagyok, mert most épp minden megvalósult, amit az utóbbi időben szerettem volna elérni. Szóval ilyen öreges dolgok vannak tervben: nyelvet tanulni, eljárni a kötelező szűrővizsgálatokra, örökbe fogadni valami közepesen bolond háziállatot. Viccet félretéve: addig szeretnék grafikával foglalkozni, amíg ilyen kíváncsian tudok hozzáállni, amíg hiteles tudok maradni benne. Ez lehet pár év is, vagy akár egy egész élet. Majd kiderül. :)
Szívesen mélyednél el jobban a grafika világában? Tanulj a szakma legjobbjaitól, ismerd meg Tervezőgrafika BA szakunkat!