„Úgy érzem, szerteágazó ismeretre lehet szert tenni a sokszínű feladatok által, melyek során mindenbe belekóstoltunk kicsit. Persze emellett a tanárokat is szeretném kiemelni, akik szakmai tudásuk átadása mellett, emberileg is sokat segítettek az évek során, és megadták a kellő támogatást.”
Benedek Róza a METU Fotográfia alapszakán diplomázott. Korábbi tanulmányai során grafikai vonalon mozgott, viszont az évek során rájött, hogy könnyebben fejezi ki érzéseit és önmagát a fotói által. Diplomamunkája is egy saját történetet dolgoz fel, amely kicsit segít neki lezárni és elengedni.
Miért ezzel a területtel foglalkozol, miért ezt a szakot választottad, mi inspirál?
Korábbi tanulmányaim során is művészettel foglalkoztam, de ott inkább a grafika volt előtérbe helyezve, amiben számomra kicsit nehezebb volt kifejezni önmagamat. Először az emlékeim dokumentálása miatt nyúltam a fotóhoz. Aztán felfedeztem, hogy a fotográfia nem csak dokumentálásra használható, hanem önkifejezésre és érzelmek átadására is. Ezért is választottam ezt a szakot, hogy mélyebben is megismerkedhessek a fotó médiumával. Leginkább, ami engem inspirál, azok a személyes élmények és tapasztalatok, sokszor ezekből merítek.
Melyek voltak a kedvenc egyetemi munkáid és miért?
A III. félévben Fabricius Anna által kiadott fiktív családi album volt az egyik, ami később a diplomamunkámhoz is inspirációként szolgált. Az én fiktív történetemben egy egymástól elszakított testvérpár történetét mutatom be. Azért áll hozzám közel ez a munka, mert habár fiktív, de egy személyes történetet dolgozok fel benne, ami úgy érzem hatással lehet az emberekre. Másrészt azt gondolom, hogy ez az egyik olyan munkám, ami képi világában leginkább engem tükröz.
A személyes témákon kívül kísérletezni is nagyon szeretek különböző technikákkal, így például Gerhes Gábor Naked body című feladata, vagy Illés Barna Fény képe feladata is izgalmas volt számomra.
Mi volt a diplomamunkád? Miért ezt a témát választottad?
Diplomamunkámban a saját gyerekkorom egy bizonyos időszakával foglalkozom. 6 éves voltam, amikor elváltak a szüleim. Anyukámmal és a húgommal a nagyszüleimhez költöztünk, akikkel 2-3 évig együtt laktunk egészen addig, míg anyukám meg nem ismerkedett a jelenlegi nevelőapukámmal. Munkámban ezt az „átmeneti”, úgymond két család közötti időszakot dolgozom fel egy napló formájában. Azért ezt a témát választottam, mert számomra ez egy meghatározó periódus volt a gyerekkoromban, és szerettem volna az ehhez fűződő érzéseimet artikulálni valahogyan. Ez számomra vizuálisan egyszerűbb volt, mint csak szóban elmesélni, ezért gondoltam ilyen formában feldolgozni ezt az eseményt és valamiképp lezárni magamban a témát, majd megbékélni vele.
Mivel járult hozzá a szakmai fejlődésedhez a METU az egyetemi évek alatt?
Személy szerint a legtöbbet nekem a tanárok adták. A tőlük tanult gondolkodásmód az, ami a leginkább hozzájárult a fejlődésemhez az egyetem során. Megtanítottak minket érzékenyen viszonyulni témákhoz és gazdagították az ismereteinket azáltal, hogy különböző kiállításokra jártunk, így pedig más művészek szemléletmódját is megismerhettük. Úgy érzem az órákon nemcsak szakmailag, de sokszor emberileg is fejlődtünk.
Mit jelent számodra az alkotóegyetem jellege a METU-nak?
Én nagyon szerettem ezt a családias jelleget, amit a szakon belül tapasztaltam, igazán barátságos volt a légkör. A tanárok és diákok között nem volt felé- és alárendelt szerep, egyenrangú, baráti szinten kezeltek minket, és mindenkinek lehetősége volt kifejeznie önmagát. Élveztem, hogy olyan közegben lehetek, ahol tudunk közösen gondolkodni bármiről, és mindenkinek szívesen veszik a saját véleményét.
Mit mondanál annak, aki most felvételizik, miért érdemes a METU-t választania?
Szerintem azért érdemes, mert a kiadott feladatokban mindenkinek lehetősége van megtalálnia önmagát és valami személyeset alkotni. Emellett úgy érzem, szerteágazó ismeretre lehet szert tenni a sokszínű feladatok által, melyek során mindenbe belekóstoltunk kicsit. Persze emellett a tanárokat is szeretném kiemelni, akik szakmai tudásuk átadása mellett, emberileg is sokat segítettek az évek során, és megadták a kellő támogatást.
Milyen terveid vannak a jövőre?
Mindenképp fotósként szeretnék elhelyezkedni a jövőben, annak is inkább olyan területén, ahol a saját egyéni elképzeléseimnek és kreativitásomnak is teret tudok adni. De ezen kívül tervezem tovább folytatni a tanulmányaimat, jelenleg a grafika mesterképzés az, amin gondolkodom. Ezenkívül szeretnék majd külföldön is szerencsét próbálni a közeljövőben.
Téged is érdekel a vizuális történetmesélés, és gondolkodsz azon, hogy a lencse mögül fedezd fel a téged körülvevő világot? Ismerkedj meg Fotográfia alapszakunkkal!