Somkutas Bianka Gizella / Belsőépítész környezettervező művész mesterszak

„Tervezőként nem lehetünk önzők. Nagyon fontos, hogy kiknek tervezünk, meghallgatni őket nem csak kötelező, de segítséget is nyújt a tervezésben. Így sokszor ezekből a kötetlen beszélgetésekből leeső kis morzsák adják a legnagyobb inspirációt.”

Bianka Környezetkultúra alapszakunk után idén Belsőépítész környezettervező művész mesterszakunkon diplomázott.

Miért ezzel a területtel foglalkozol?

Mindig nagy szerepet játszott az életemben a kreativitás, a művészet. Szerencsés vagyok, bár nem művész családba születtem, szüleim ennek ellenére támogatták művészeti törekvéseimet. A zene és a képzőművészetek is nagy szerepet játszottak fiatalkoromban. Végül a gimnáziumi évek elején úgy döntöttem, hogy nem a zene az én utam. Bár maradtam zenei tagozatos gimnáziumban, mellette esténként és hétvégente rajziskolába és művészettörténetre jártam. Amikor tudatosult bennem, hogy a legnagyobb hatást az épületek, belső terek és ezek hangulatai teszik rám, egyértelmű volt az utam.

Miért ezt a szakot választottad?

Számomra nem volt kérdés, hogy az alapszak után folytatom tovább tanulmányaimat. A METU-n végeztem el a Környezetkultúra alapszakot, utána egyenes út vitt tovább ennek a szaknak a mesterképzésére, a Belsőépítész környezettervező művész szakra, mivel mindent meg szerettem volna tanulni, amit csak lehet.

Milyen alapszakon végeztél és honnan érkeztél a METU-ra?

Életem legjobb véletlene az, hogy itt vagyok. Gimnáziumi éveimben már tudatosan készültem művészeti pályára. A puzzle összeállt addigra, az építészet az, ami megmozgat. Mikor a lehetséges egyetemek képzési listáját néztem, elsuhant szemem a Környezetkultúra szak neve felett. Megtévesztő volt akkor még ez a név, azt hittem lelkes környezetvédőket keresnek. Egy kedves művész barátom ajánlására jöttem el mégis a nyílt napra, és bizonyosodtam meg arról, hogy ez az a hely, amire szükségem van. A nyílt nap után azzal az elhatározással mentem haza, hogy ide be kell kerülnöm! Így felvettek alapszakra, majd utána rögtön folytattam tovább a mesterképzést, Belsőépítész környezettervező művész szakon.

Mi inspirál?

Teljesen feladat függő. Erre nincs bevált recept, amit csak ki kell váltani. Nagyon bele tudok ugrani érzelmileg, lelkileg is egy tervezési folyamatba. Olyankor sokszor úgy érzem, hogy én magam is kicsit más ember vagyok. Más zenéket hallgatok, más könyveket olvasok, máshogy sétálok a városban. Ez nekem is egy tanulási folyamat. Magamról, a problémáról, a helyszínről, a feladatról. Mindig keresem az inspiráció forrását. A személyes élmények és a képzeletbeli utazások is sokat segítenek. A tervezési helyszín alapos megismerése, minden napszakban bejárása, megfigyelése is inspirál. Órákat tudok eltölteni egy adott helyszínen, fotózással, skicceléssel, jegyzeteléssel, vicces szituációk leírásával. Ez mind segít abban, hogy belehelyezkedjek a szituációba, ám az emberekkel való kommunikálás tud sokszor a legtöbbet adni. Személyes történetek, érzések, érzelmek jönnek fel ilyenkor. Tervezőként nem lehetünk önzők. Nagyon fontos, hogy kiknek tervezünk. Meghallgatni őket nem csak kötelező, de segítséget is nyújt a tervezésben. Így sokszor ezekből a kötetlen beszélgetésekből leeső kis morzsák adják a legnagyobb inspirációt.

Melyek voltak a kedvenc egyetemi munkáid és miért?

A mesterképzés alatt a Művészeti Stúdium tárgyunk arra volt jó, hogy kis levegőt kapjunk a rengeteg, egyszerre futó építészeti feladat alól. Nem kellett építészkedni… nem kellett komolynak lenni, csak keresni egy budapesti problémát és azt frappánsan kezelni. Én a trolikábelek kereszteződésekben összegyűlt hálójával szerettem volna foglalkozni. Tervem végül egy olyan urbánus szivárvány lett, amely jó időben az utcára, emberekre és kocsikra levetíti a kábelek által kialakult raszter közötti színes részeket. A szivárvány felett élők pedig a szürke kábelgombolyag helyett egy színes, rendezett rasztert láthatnak az ablakukból.

Másik igen kedves feladat számomra a Design tárgyunk keretében született meg. Feladatunk beltéri, közösségi bútor/tárgy tervezése volt. Én az óvodát, azon belül pedig az öltöző és csoportterem közötti, jelenleg nem létező teret választottam. Tervem segít feloldani a kisgyermekek elszakadását a szülőktől a kezdeti időszakban. Majd a beszoktatási időszak után ellenkező irányban, a csoporttól, barátoktól és játéktól való búcsúzásban segít a nap végén. Ez a 2 tér közé beillesztett fal játékkal igyekszik kibillenteni a gyerekeket az adott negatív helyzetből, miközben mindegyik nyílás más-más készséget fejleszt észrevétlen. 

Mi volt a diplomamunkád? Miért ezt a témát választottad?

Diplomamunkám helyszínének gyermekkori kedvenc helyemet, Kétbodony faluját választottam. Az itteni, már meglévő erdei iskola szomorkás tanösvényét és oktatási programját fejlesztettem. Azért választottam ezt a témát, mert én is voltam itt erdei iskolás, kedvelem ezt a közösséget és szeretnék segíteni nekik, mint tervező. Három beavatkozást alkalmaztam a faluban. 

1. beavatkozás: kialakítottam a művek földek területén tematikus tankerteket, melyekre a tanösvényről kis hidakkal lehet bejutni. Célom, hogy a helyiek és az ide látogató, többnyire városi gyerekek között a föld által kialakuljon egy párbeszéd. 

2. beavatkozás: a tanösvény tábláinak fejlesztése. Itt egy új, érzékszerveket, kinetikai energiát és fantáziát megmozgató körtáblát terveztem, mely a 11 itt honos fafajt mutatja be. 

3. beavatkozás: a tanösvény 2/3 részénél lévő tisztásra tervezett kilátó/meditációs pont. Lényege, hogy 3 különböző vizuális élmény ad (360 fokos panoráma, irányított szakrális kilátások, belső talaj layerek bekeretezett képe). 

Úgy gondolom, hogy a falu elhelyezkedése, természeti adottságai, a Kéktúra útvonal áthaladása, valamint a gyermektábor jogossá teszi, sőt szükségessé egy ilyen léptékű fejlesztést. 

Mivel járult hozzá a szakmai fejlődésedhez a METU az egyetemi évek alatt?

A legfontosabb szerintem, amit megtanultam a gimnáziumi évek után itt, az a saját vélemény formálása. Itt már meg mondják meg, hogy mit tegyünk, mikor és miért. A BA első pár féléve a felnövésről szólt és arról, hogy egy újfajta gondolkodásmódot sajátítsunk el tanáraink segítségével. Ezen felül pedig az órákon túl rengeteg előadás, workshopok, helyszínbejárások és cég látogatások színesítették a hétköznapokat és adtak hozzá szakmai fejlődésünkhöz.

Mit mondanál annak, aki most felvételizik, miért érdemes a METU-t választania?

Mivel öt évig jártam ide, láttam az egyetem és a szak folyamatos fejlődését ez idő alatt. Mostanra két műhelyünk van, az órákon kívül is tudunk bent dolgozni a termekben, így remek hangulat tud kialakulni, pláne a leadás előtti hetekben, mikor még késő este is együtt főzzük a kávét a szakon. Nagyon jól felszerelt a szak számítógépekkel, makettező anyagokkal. A tanári gárda tudása, érdeklődési köre igen széles spektrumon mozog. Mindenki meg tudja találni azt a konzulenst, akivel egy rugóra jár az agya. Szerencsés az összeállítás. Mindenkinek jó szívvel tudom ajánlani ezt az egyetemet.

Hogy érzed magad friss(másod)diplomásként?

Az itt eltöltött öt év nagyon hosszú idő. Így egyrészt van bennem egy kis szomorúság és megilletődöttség, másrészt azonban izgatottan várom, hogy a megszerzett tudásommal hasznos tagja legyek a társadalomnak.

Milyen élmény volt a diplomavédésed?

Igazán jó élmény volt a diplomavédés. Nyilván van egy természetes izgalom az emberben, de nagyon szerettem és bíztam a tervemben, és abban is, hogy ezt át fogom tudni adni a bizottságnak. Szerencsére sikerült!

Milyen terveid vannak a jövőre?

Mindenképp a szakmában szeretnék elhelyezkedni. Szeretnék sokat tanulni, magamba szívni mindazt, amit csak erről a szakmáról lehet. Szeretem, amit csinálok, és ez egészen biztosan így is marad!