Remete Krisztina 1998-ban szerzett diplomát a Magyar Iparművészeti Egyetemen, 2000-ben a londoni Royal College of Art Textil Tanszékén tanult. 2008-ban DLA fokozatot szerzett a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen, ahol 1999 és 2019 között tanított, 2010 óta egyetemi docensként. 2019 szeptemberétől a METU Divat- és textiltervezés mesterszakának vezetője. Oktatási területei a kötöttanyag és öltözéktervezés, az alternatív anyagtervezés, illetve a divattervezés speciális területei, mint a jelmeztervezés, látványruhák, különböző színházi és múzeumi projektek öltözékei, egyéni öltözékek, fellépőruhák.
Az oktatás mellett szinte csak jelmeztervezéssel foglalkozik. Első színházi jelmezterve Goda Gábor Káin kalapja című előadásához készült 1998-ban. Az utóbbi években jelmeztervezőként közreműködött – a teljesség igénye nélkül - Rusznyák Gábor, Bálint András, Bagossy László, Hegedűs D. Géza, Valló Péter színházi rendezéseiben. 2004 óta rendszeresen együtt dolgozik Mohácsi Jánossal, többek között a Nemzeti Színházban, az Örkény Színházban, a Radnóti Színházban, a Katona József Színházban, az Erkel Színházban, illetve a kaposvári, szombathelyi, pécsi, miskolci, nyíregyházi és marosvásárhelyi színházakban.
Bár praktizáló, aktív iparművészként dolgozol, számtalan nagy projekttel a hátad mögött, az oktatás mégis szervesen hozzátartozik a létedhez, az egyetemi „padból” kikerülve azonnal tanítani kezdtél. Hogy jött ez a feladat? Mindig is szerettél volna oktatni is a művészi tevékenység mellett?
A diploma után rögtön bekerültem a doktori képzésbe, ahol kötelező tanítani, így kerültem oktatási helyzetbe. Nem gondoltam, hogy erre az útra lépek, de aztán már a doktori képzés alatt annyi örömöt okozott, hogy evidens volt számomra, hogy szeretném folytatni. Ráadásul akkor a MOME-n (korábban Magyar Iparművészeti Egyetem) pont lehetőség is volt arra, hogy oktatóként ott maradhassak.
Mikor fogalmaztad meg magadban, hogy a textil, az öltözékek érdekelnek?
Eredetileg grafikusi pályára készültem, a felvételin akkoriban együtt vártuk a többi felvételizővel a feladatokat, és a textiles feladat hamarabb érkezett, mint a grafika. Annyira érdekesnek és jónak találtam, hogy gondoltam én ezt akarom megcsinálni. A feladat megoldása akkor jól sikerült, de a felvételim ennek ellenére nem sikerült, viszont a következő évben már tudatosan a Textil szakra készültem, és akkor sikerült is a felvételim.
Hogyan fordultál a színház felé?
Az egyetem után divatbemutatókon és kiállításokon vettem részt, önálló kollekciókkal. Aztán a színház beköszöntött az életembe, ma már a tanítás mellett csak jelmeztervezéssel foglalkozom.
Mennyire van jelen a divattervezés, öltözéktervezés jelenleg az alkotói létedben?
A divattervezés folyamatosan jelen van az életemben, mivel a színházi munkáim, illetve a tanítás során is rendszeresen foglalkozom ezzel. Nincsenek külön kategóriák az életemben, így ha van egy szakmai feladatom, akkor az adott pillanatban tulajdonképpen egyszerre divattervezőként és jelmeztervezőként is gondolkodom.
A Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen (korábban Magyar Iparművészeti Egyetem) kötős voltál, mennyire maradt meg az életedben ez az irány? Hogy nemcsak a formát, de az alapanyagot is Te állítsd elő?
Jelenleg nem foglalkozom kötős kollekciótervezéssel, de ez a background kitörölhetetlen a mai napig. Ruhatervezés közben is meghatározó számomra az anyag és ez ebből a gondolkodásból adódik. Ha alkalmam van rá, a színházi munkáimba is bevonom a textiles gondolkodásomat, például gyártatok anyagot a jelmezekhez.
Erkel Színház - Aida, forrás: port.hu // Weöres Sándor Színház Szombathely - Liliomfi előadás
Neked mi a legfontosabb a művészeti oktatásban? Hogy utat mutass, hogy supervisorként az irányokat meghatározd, hogy segítségére legyél a következő tervezőgenerációnak?
Számomra alapvető, hogy a diákokat a felelős tervezői gondolkodásra tanítsam, felhívjam a figyelmüket arra, hogy a jövő kulturális életében hogy vállaljanak szerepet. Fontos számomra, hogy kulturálisan, morálisan álljanak ki magukért és egymásért. Hiszek a csapatmunkában és az összetartásban.
Fontos értékelnünk a részmunkákat is, vagyis egy jó háttérember is lehet nagyon sikeres abban, amit csinál, nem csak a reflektorfényben állók azok, akiket ki kell emelnünk. Ez a mozgóképes, animációs területre nagyon igaz, megállja a helyét ez a divat vagy a jelmez-, látványtervezés területén is?
Egyik legfontosabb feladatomnak tekintem a tanítás során, hogy a hallgatókat önismereti kirándulásra vigyem. Fontos, hogy a diploma idejében már sejtsék, hogy milyen karakterű tervezők lehetnek, hogy önálló márkát akarnak vagy egy csapat tagjaként, stúdióban, esetleg egy nagy cég munkatársaként tudják magukat elképzelni. Ebben oktatóként nagy a mi felelősségünk, hogy ezt időben felismerjék.
Szépművészeti Múzeum - Textúra 2019, olvasópróba
2019 szeptemberétől átvetted a METU Divat- és textiltervezés mesterszakának vezetését. Milyen terveid vannak a következő időszakban? Mennyire érzed kihívásnak ezt az új feladatot?
Fontosnak tartom, hogy a különböző szakok közötti párbeszéd, együtt gondolkodás során a hallgatók minél több interdiszciplináris helyzetben tudjanak együtt dolgozni, így a jövő generációja jobban megismerheti egymást és a szakmai barátságok is könnyebben létrejöhetnek. Fontosnak tartom a nemzetközi kapcsolatok fejlesztését is.
Kiknek ajánlod ezt a pályát vagy konkrétan egy művészeti mesterszakot? Szerinted milyen tulajdonságok, skillek szükségesek ahhoz, hogy megállja egy alkotó a helyét ezen a területen, vagy egyáltalán ma alkalmazott művészként?
Annak ajánlom, aki szereti a kihívásokat, bele tud állni, nem fél az ismeretlen helyzetektől. Erre a szakmára különösen igaz, hogy majd minden nap új, szokatlan helyzeteket kell megoldani. Sokszor kell a komfortzónánkat feladni és az adott helyzetet megoldani. Ez időnként nagyon nehéz és küzdelmes, de amikor megoldódik, akkor a legjobb helyzeteket tudja teremteni, amit aztán nagyon jó megélni!
Mit mondanál azoknak, akik most érdeklődnek a divattervezés felé? Ha egyetemre készülnek, akkor hogyan tehetik leghatékonyabban?
Mindenre legyenek nyitottak, érdeklődők, ez minden kreatív pálya alapja. Szeressék az anyagokat, kelméket, figyeljék az izgalmas ruhaformákat és az öltözékeket mozgásban, hétköznapokon, eseményeken, színpadon. Vizsgálják meg mennyit tud hozzáadni egy ember megjelenéséhez az öltözködés, és hogy ebben tevékenykedni mennyire örömteli, élvezetes feladat.
Merre menjenek? Mit nézzenek meg, olvassanak el, kiket kövessenek a social média felületeken?
Keressék azokat a lehetőségeket, ahol betekinthetnek a képzések lehetőségeibe, ilyenek a nyílt napok, egyetem által szervezett divatbemutatók, divattal kapcsolatos események, divathetek, kiállítások. Kövessék online a magyar és külföldi tervezők, ismert divatházak oldalait, olvassanak online/offline divatmagazinokat, divatblogokat. Legyenek nyitottak a világra, figyeljenek egymásra, kövessék a más művészeti ágakban a történeteket, fejleményeket. Kövessék a világ fejleményeit, mert a design, a divattervező csak úgy lehet meghatározó szereplője életünknek, ha a környezet adott helyzetét érti, így tudja talán véleménye közvetítésével befolyásolni. Fontosnak tartom a következő generációk egymás közötti kapcsolatát, hisz ők fogják a jövőt meghatározni. Csak a csapatmunka tudja a fejlődést előre hajtani.
Fotó: Pecsics Mária