„Az alkotás eszköz, mely segít magunkat megfogalmazni, kifejezni mások számára, értelmezni a körülöttünk lévő helyzeteket. Célokat ad és egyben egy közeget, közösséget is.”
Papp Anett textiltervező iparművészként végzett a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem Textil Tanszékén, 2017 szeptembere óta tanít Kézműves tárgykultúra alap- és Divat- és textiltervezés mesterszakunkon mintaképzést, speciális tervezést.
Mi mindennel foglalkozol? A textil mely ága, területe, vagy stílusa áll hozzád legközelebb?
Textiltervezőként a struktúraképzés a főbb kutatási területem. Jelenleg doktorjelöltként mestermunkám előkészítését végzem, az ehhez kapcsolódó disszertáció kutatási és összegzési feladataival foglalkozom. Növényi textileket hozok létre. Az egyes tudományterületek összekapcsolása nem csak tervezői szemmel termelékeny, hanem autonóm alkotóként és oktatóként is inspiráló. A textil plasztikai törekvései érdekelnek, a műfaji határok mezsgyéi, a diszciplínák átlépése határozza meg gondolkodásom.
Mi az, ami Téged a legjobban vonzott ebben a területben?
Kutatási témám azt az alkotói szemléletmódot vizsgálja és térképezi fel, mely nem csupán tervezőként, hanem emberként is meghatároz. Rendszerek hatásmechanizmusai foglalkoztatnak, materiális és tartalomhordozó szinten is. Egy doktori kutatás rendkívüli alkalom, távlatokat nyit. Fáradalmas és kivételes tapasztalás.
Amikor alkotsz, honnan jönnek az impulzusok? Hogy indulsz el?
Hatás- és kölcsönhatás, ami mindig érdekel. Ez értendő akár szövésmechanikai szempontok során is, de így válik izgalmassá ember és természet, ember és ember között interakciók mentén is.
Mesélj kicsit arról a gondolat- és alkotói folyamatról, ahogy az alkotásaid készülnek! Mi volt a kedvenc munkád? Miért?
Engem az alkotói folyamatban levés érdekel, a végeredmény az ajándék. Gyakran alkalmazok erodálódó alapanyagokat, belekalkulálom a mulandóságot. A szemlélet, ami mentén dolgozom, mindig a megértés, vizsgálódás és az ezekre adott válasz, a tézis-antitézis-szintézis hármasa. Kedvenc munkám mindig az épp aktuális, de ami nagyon meghatározó volt, az egy csavar struktúra kollekció, ami az ipari, kemény alapanyag funkcionalitásának kihasználásán alapult, de egészen eltérő összeépítési elvek mentén épült és vált lágy struktúrává, az én fogalmaim szerint textillé.
Mi volt a legutóbbi munkád? És min dolgozol most?
Legutóbb egy sorozatot hoztam létre, növényi gyökerek növesztésével. Ebben az esetben a minta a struktúra felületre vetülése, vagy inkább föld alá vetülése. Az élő anyagokkal való munka alázatos együttműködés, veszélyes terep, mert az alkotási folyamatnak csupán részes az ember, az erőviszonyok állandóan változnak, gyakran megleckéztet a természet.
Mikor döntöttél úgy, hogy a művészi pálya mellett oktatni is szeretnél? Hogy jött ez a vonal?
Mindig is érdekelt a pedagógia, több generációs pedagógus családban szinte természetes módon volt jelen kompetenciáim között. Már az egyetemi éveim alatt is volt alkalmam demonstrátorként oktatni. Gyerekeim születése után pedig az attitűdöm is annyit formálódott, hogy ez már kifejezésforma számomra. A korosztályok is izgalmas lehetőséget teremtenek, foglalkozom egyetemi munkám mellett ovisokkal és kisiskolásokkal, sőt rövid időre volt szerencsém gimnazistákkal is, remek élmény megtalálni a közös hangot eltérő korosztályokkal.
Mi a legfontosabb számodra a tanításban? Mi az, ami miatt szereted átadni a tudásodat az újabb nemzedéknek? Mi a legizgalmasabb és mi a legnehezebb ebben az oktatói szerepben számodra?
Egyre kevésbé hiszek a tudásátadás fogalmában. Szerintem felértékelődik az oktatás minden szintjén a facilitátor szerep. Oktatóként inkább a tapasztalataim és a szemléletmódom a lényeges, amely arra lehetőség, hogy a hallgatóval interakcióban, érzékenyen közelítsünk megoldási stratégiák felé. A cél, hogy a hallgató magát tudja megfogalmazni, nincsenek standard megoldások.
Kiknek ajánlanád ezt a szakot? Milyen indíttatás az, ami miatt szerinted mindenképp kukkantson be ebbe a világba?
Az alkotás eszköz, mely segít magunkat megfogalmazni, kifejezni mások számára, értelmezni a körülöttünk lévő helyzeteket. Célokat ad és egyben egy közeget, közösséget is. Aki mer másként gondolkozni, mint az átlag, az működik ebben a közegben.
Mit mondanál azoknak, akik most kacsingatnak a textiltervezés felé? Ha egyetemre készülnek, akkor hogyan tehetik ezt a leghatékonyabban?
Merre menjenek? Mit nézzenek meg (pl. kiállítás), olvassanak el, kiket kövessenek a social média felületeken?
Nézni, figyelni, feldolgozni, ezek mind a felkészülés lehetőségei. Tömegközlekedve remekül lehet firkálgatva vizsgálgatni az utasok ruháit, anyagokat körülöttünk... A sketchbook egy nagyon személyes és élvezetes eszköze a gyakorlásnak. Ajánlom a vázlataink felértékelni, mert kivételes gondolatok, minták, motívumok lapulnak a noteszekben, amelyek továbbgondolásra érdemesek. Emellett kiállítások, alkotók munkáinak befogadása nagyon fontos, érdemes mindenevőnek lenni, a tanulás egyik leghatékonyabb módja ez.
