Nádas Gergely formatervező iparművész, Formatervező művész mesterszakunk oktatója. Művész családban nőtt fel, édesapja Nádas László Munkácsy-díjas ipari formatervező, édesanyja, a szintén formatervező Antoni Rozália, testvére, Anna szilikáttervező. Az 1993-ban alakult családi vállalkozás, az ABN Design Stúdió vezetője. Hozzájuk fűződik a Momert több mint harminc terméke, többek között a Capriccio kávéfőzők, műanyag burkolatos és üveglapos személymérlegek sora.
Mi az, ami Téged a legjobban vonzott ebben a területben? A családi háttered mennyiben határozta meg azt, hogy te is a művészetek felé vetted az irányt?
Természetesen a családi háttér sokat adott, szüleim mindketten formatervezők, így akarva-akaratlanul belenőttem ebbe a világba. Nagyon sokat számít, hogy az ember milyen mintákat, milyen embereket lát maga előtt gyerekkorában. Mikor 10 évesen arra mentem haza iskola után, hogy az 54 négyzetméteres lakásban vagy 25 tervező tart megbeszélést, és vágni lehet a cigarettafüstöt, az számomra elég markáns tapasztalat volt. Sok mai nagy öreggel, formatervezővel, képzőművésszel együtt gördeszkáztam, hajtogattam papírrepülőt, vagy csak heti rendszerességgel találkoztam velük egy-egy kiállítás megnyitóján. Szüleim sok emberrel találkoztak, sok helyre vittek magukkal, az így tapasztalt közeg nagyon meghatározóvá vált.
Mennyire volt egyértelmű számodra ez az út? Gondolkodtál valaha másban?
Egyáltalán nem volt egyértelmű! Hezitálós, rágódós típus vagyok és sok minden érdekelt, de nehezen tudtam dönteni. Végül az győzött meg, hogy a formatervezés nagyon sokszínű, sokféle megkeresés előkerülhet, sok emberrel lehet találkozni, sok mindent meg lehet tapasztalni, tanulni. Ez később be is igazolódott.
Mi mindennel foglalkozol? A design mely ága, területe, stílusa áll hozzád legközelebb?
Hivatalosan az ipari formatervezés területével, azaz ipari előállítással készülő termékek formatervezésével foglalkozom. Természetesen az előállító ipar mérete és ennek következményében a sorozatok nagysága nagyon különböző lehet, és már több mint 20 éves pályafutásom alatt előfordult több egyedi termék is. Az ipari előállításon és ipari formatervezésen ezért inkább szemléletet és életstílust értek, mint egyfajta kizárólagosságot, vagy élesen meghúzott határokat.
Az alkalmazott vagy az autonóm műfaj áll hozzád közelebb? Létezik egyáltalán autonóm formatervezés, vannak olyan projektek, amelyek inkább efelé hajlanak?
Az ipari formatervezés ipari oldala mindenképpen feltételez egy másik oldalt, aki a megrendelő, vagy a gyártó. Ez szükségszerűen együttműködést feltételez, így ebből a szempontból én inkább az alkalmazott műfajjal találkozom. De természetesen a formatervezésnek is sok ága van, és köztük megtalálhatóak azok a vonulatok, amik inkább mondhatóak autonóm műfajnak. Az, hogy kihez melyik áll közelebb, az lényegében alkati, személyiségbeli kérdés. Hasznos tehát, ha kellő önismerettel élve azt az ágazatot választjuk, amelyikben megtaláljuk a hozzánk közelebb álló utat. Én természetemből fakadóan jobban szeretem a csapatmunkát, így úgy érzem, hogy nekem ez áll jól, ez megy jobban. Persze a közös munka mögött is egyéni teljesítmények állnak, tehát valamiféle autonómia szükségszerűen benne van mindegyik munkában. A csapatmunka lényege nem is az arctalanság, hanem a közös erőfeszítés, a szándékok koherens egységbe rendezése. Egy híres designer munkáiról szóló könyv végén láttam, hogy az utolsó néhány oldal azon több száz ember arcképével volt tele, akik együttműködtek a projektekben. Ez a csapatmunka lényege.
Neked mi az az irányzat vagy ki az az alkotó, ami/aki példamutató? Vannak olyan design alapelvek, amelyek szerinted mindig is időtállók lesznek, bármennyire változik a világ, a technikák, technológiák?
A tapasztalat azt mutatja, hogy a világ, a technológiák nagyon gyorsan (sőt egyre gyorsabban) változnak, az ember viszont lassan (vagy alig) változik. Az az alapelv, hogy a design az emberért van, szerintem elég időtálló gondolat, ezt kell szem előtt tartanunk. Az irányzatoktól mindig tartottam kicsit, nem jó, ha előre kizárunk gondolatokat, mert nincs két egyforma ember, két egyforma helyzet. Én azt tekintem legfontosabbnak, hogy mindig az adott helyzetből kell kiindulva megoldást keresni, helyet adva az alkotó szabadságnak! Azt tekintem példamutatónak, aki így gondolkozik és főleg így is cselekszik.
Amikor tervezel honnan jönnek az impulzusok? Hogy indulsz el?
Sokfelől jöhetnek impulzusok. Volt már olyan is, hogy megálmodtam, de jó alkalom az elmélyülésre az autóvezetés, vagy egy kiadós séta is. Azért a legtöbbször a beszélgetés, a közös gondolkodás a legtermékenyebb, kis skiccek és vázlatrajzok kíséretében. Volt már olyan, hogy egy szalvéta hátuljára firkált néhány vonal hozta a megoldást.
Mesélj kicsit arról a gondolat- és alkotói folyamatról, ahogy a terveid készülnek!
Az alkotó folyamat is sokféle lehet, nem mindegy például, hogy több hónap, vagy pár nap van csak a megoldásra. Természetesen minden a feladat megismerésekor kezdődik, és legtöbbször azonnal beugrik valamiféle hangulat, vagy megoldási irány, ha elég homályos is. Utána az idő függvényében készül több-kevesebb vázlatsorozat, amivel a megrendelő igazi preferenciáit igyekszünk feltérképezni, persze csak olyan megoldási utak segítségével, amit mi is jónak tartunk! Ha megtaláltuk azt az irányt, ami mindenkinek elfogadható, akkor jön a kidolgozás része, ahol már minden részlet számít. Ebben a fázisban van igazán nagy hangsúly az érthető párbeszéden, mert a legkisebb félreértés is súlyos többletmunkákkal járhat! A vége felé járva kell aztán igazán résen lenni, hogy a kívánt eredményből a lehető legtöbb maradjon benne a tervben, mert az lesz a garanciája a megcélzott minőségnek.
Formatervezőként sok tárgy fűződik a nevedhez és az ABN Designhoz. Melyik a legkedvesebb számodra? Mi volt a kedvenc munkád?
A legfrissebb mindig a legkedvesebb, de emellett több tárgy is a kedvencem, például a Capriccio kávéfőző, amit 1996-ban terveztünk Koós Pállal közösen, vagy a Raichle sícipő, ami első közös munkánk volt.
Mi volt a legutóbbi munkád? És min dolgozol most?
A hetekben készültünk el egy fogorvosi berendezés tervezésével, amit egy startup vállalkozás rendelt meg tőlünk. Nagy izgalommal várjuk a visszajelzéseket, mert megvan a nemzetközi továbblépés lehetősége, ami nagymértékben függ a mi munkánktól is. A tavalyi nyár különösen fontos pillanatot tartogatott, mert egy hároméves tervezési folyamatot zártunk le, amikor vízre került a Legenda Kft. saját fejlesztésű és építésű új 250 személyes városnéző hajója, a Gondola. Jelenleg több régebbi projektünk továbbfejlesztése van napirenden, de idénre kaptunk már több új megkeresést is, amik között van egyedi kialakítású tárgy és nagy szériás termék is. Sajnos a legtöbb projekt ebben a fázisban még nem publikus, így konkrét információkat nem adhatok róluk.
Mikor döntöttél úgy, hogy a művészi pálya mellett oktatni is szeretnél? Hogy jött ez a vonal?
2010 körül megkeresett az akkor Nyugat-magyarországi Egyetem Alkalmazott Művészeti Intézete diploma bírálat ügyében. Az első évet követte a második, majd a harmadik. Úgy látszik meg voltak elégedve, mert 2013-ban óraadói megbízást ajánlottak. Örömmel mondtam igent, csak utána gondoltam végig, hogy mire is vállalkoztam. Szerencsére az első alkalmak után kiderült, hogy működik a dolog. A második évben pedig bekerültem az Egyetem Doktori Iskolájába is, így visszarepültem a diákéletbe, ami nagyszerű érzés volt! Az iskola befejeződött, jelenleg a szigorlat és a védés van napirenden. 2017 decemberében aztán felkértek, hogy jöjjek a METU-ra tanítani, amit nagy örömmel el is vállaltam. Volt bennem némi izgalom, mikor 2018 elején megkezdtem az itteni oktatói munkát, de hamar megszerettem és gyorsan beilleszkedtem. Remek a csapatmunka, nagyon jók a körülmények, szuperek a tanárok és a diákok, szóval minden adott a jó munkához!
Mi a legfontosabb számodra a tanításban? Mi az, ami miatt szereted átadni a tudásodat az újabb nemzedéknek? Mi a legizgalmasabb és mi a legnehezebb ebben az oktatói szerepben számodra?
Nagyon sokat tanulok a diákoktól, én nem is nevezném tanításnak, hanem inkább közös munkának. Izgalmas, hogy mindig új és új ötletekkel, megközelítésekkel találkozom. A tanításban a legfontosabb tapasztalat és lehetőség számomra az, hogy azt a sok mindent, ami 20 év alatt bennem felhalmozódott, most strukturáltan át lehet és át is kell adni. Ez nagy kihívás, de nagyon inspiráló!
A legnehezebb? Időre beérni az órára, mert nagy késő vagyok :)
Miben változott a szakmád mióta Te végeztél?
Mikor a mesterdiplomámat készítettem a számítógép használata még különcködésnek számított (1996). Ma már átszövi a high-tech a szakmát, de vigyáznunk is kell emiatt, nehogy elveszítsük a kapcsolódásunkat a valósággal! Az anyagok szeretete, a kézzel készített tárgyak szépsége, az egyediség meg kell maradjon!
Kiknek ajánlanád a formatervezést, mint pályát? Milyen indíttatás az, ami miatt szerinted mindenképp kukkantson be ebbe a világba?
Azoknak ajánlom, akik sok minden iránt érdeklődnek, szociálisan érzékenyek, intuitívan és nyitottan gondolkoznak, jó kommunikációs képességekkel rendelkeznek, szeretik kihívást és van kellő hajtóerő bennük.
Mit mondanál azoknak, akik most kacsingatnak a design felé? Ha egyetemre készülnek, akkor hogyan tehetik ezt a leghatékonyabban?
A leghatékonyabb készülődés a türelmes, céltudatos, kitartó munka, kezdve az alapoktól. Emellett legyenek nyitottak, keressenek társakat, akik ösztönzik őket és végül adjanak maguknak időt önmaguk megismerésére is!
Merre menjenek? Mit nézzenek meg, olvassanak el, kiket kövessenek a social média felületeken?
Olvassanak sok könyvet klasszikusoktól a maiakig, járjanak sok képző- és iparművészeti kiállításra, nézzenek meg sok filmet régitől az újakig, utazzanak sokat akár belföldön, akár külföldön! Legyenek naprakészek a világ történéseiben, böngésszék az újdonságokat, de mellette próbáljanak minél többet személyesen és kézzelfoghatóan tapasztalni a világból!
Szerinted milyen feladatok várnak a jövő formatervezőire?
A formatervezők rendelkeznek egy speciális képességgel: ki tudnak találni dolgokat látszólag a semmiből és azt meg is tudják valósítani, ami külső szemlélőnek sokszor mágikusnak tűnik. Ez persze felelősség is, így folyamatosan meg kell tanulni élni és nem visszaélni ezzel a lehetőséggel.
A tárgyak az ABN Design Kft. tervei, társtervezők: Nádas László, Koós Pál, Csepregi Sándor, Schmidt Bernát, Balogh Anna Enikő.