"Az alkotásban a legszebb, hogy te rendelkezel a befektetni kívánt energiád felett. Dönthetsz jó és rossz befektetések között, de lényeg a szabad döntés."
Csáki László animációsfilm-rendező, 2002-ben végzett Magyar Iparművészeti Egyetem Vizuális Kommunikáció Tanszékének Videó szakán. Megszámlálhatatlan alkotással és számos díjat nyert dokumentum- és animációs filmmel a háta mögött 2013 óta Animáció alap- és mesterszakunk oktatója. Aktív alkotóként nemcsak a katedráról oktatja a hallgatókat, éles projektekbe is bevonja csoportjait, ilyen például a tavaly ősszel debütált sorozat, amely a Szépművészeti Múzeummal együttműködésben készült.
Mi mindennel foglalkozol? Az animáció mely ága, felhasználási formája, vagy stílusa áll hozzád legközelebb?
Az animáció és határterületei foglalkoztatnak igazán, ez azért nagyon sok mindent érint: film, képzőművészet, irodalom. De a legalapvetőbb motivációm a munkáimban a történetmesélés vágya, az arra leginkább alkalmas technikával, műfajjal. Ez egy alapvető kiindulási pont minden újabb projektnél. Nagyon fontosnak tartom az alkotói folyamatban a szabad kísérletezés, a médiumok közötti átjárhatóság kipróbálását, ha azt az elmesélni kívánt történet dramaturgiája megkívánja. Szeretek mindig valami olyan új formát keresni a munkáimnak, amit korábban nem csináltam. Vagy csináltam, de nem abban a formában. Szóval, új helyzeteket generálok magamnak, ahol újabb kihívásokkal találkozom.
Mi az, ami Téged a legjobban vonzott ebben a területben?
Ez elég romantikusan hangzik, de vállalom: a szabadság. Szabadság a formában, alkalmazott technikában, de abban is, ha valamit mondani akarok, akkor azt bármikor, bárkitől függetlenül a mozgókép nyelvén elmondhatom. Csak önmagam képességei jelenthetnek korlátokat, semmi más.
Az alkalmazott vagy az autonóm műfaj áll hozzád közelebb?
Mindkettő! És fontosnak is tartom, hogy egy vizuális területen alkotó ember a választott hivatás, autonóm és alkalmazott területeit is kipróbálja, és oda-vissza felhasználja a megszerezett ismereteket. Kell tudni feltalálni magunkat mindkét pályán, mert nagyon más, de fontos, hogy megismerjünk külső szempontokat egy tervezői folyamatban.
Amikor alkotsz honnan jönnek az impulzusok? Hogy indulsz el?
Elsősorban az irodalomból, sokat olvasok, történetekre vadászva, de figyelek a körülöttem zajló jelenségekre is. Akár a mindennapok apró kis történéseire, rezdüléseire. Mostanában egyre inkább foglalkoztatnak a saját életemből átemelt önéletrajzi történesek. Ilyen első próbálkozás lesz a Kék Pelikán animációs-dokumentumfilm.
Mesélj kicsit arról a gondolat- és alkotói folyamatról, ahogy az alkotásaid készülnek! Mi volt a kedvenc munkád? Miért?
Kedvenc munkám nincs, úgy ahogy kedvenc filmem sincs. De sok filmet szeretek, és vannak kifejezett időszaki kedvencek. Pár munkám tetszik és elégedett vagyok velük, és sokról tudom, hogy gyenge, és csak azért kellett megszületnie, hogy egy következő jobban sikerült projektet előhívjon. Az alkotás/alkotói folyamat egy nagy hullámvölgy, mély és kiemelkedő pontokkal, de folyamatosan dolgozni kell, hogy végighaladj ezen az úton, ha nem csinálod, akkor megszakad a lendület. Kell, hogy foglalkoztasson valami folyamatosan. Én egyszerűen nem tudok mást csinálni, valami vezérel ott legbelül. Amitől néha olyan jó lenne szabadulni, de már olyan régen velem van, hogy megismertem és tudom, kezelni, de leállítani nem, szerecsére. Az idő mindig megadja a választ, arra, hogy egy munka jó, vagy rossz. Ezért szoktam azt mondani, hogy az idő a legjobb konzulens. Mindenre választ kapsz idővel, amit néha nehéz elfogadni, de szembe kell nézni vele. Az alkotásban a legszebb, hogy te rendelkezel a befektetni kívánt energiád felett. Dönthetsz jó és rossz befektetések között, de lényeg a szabad döntés.
Mi volt a legutóbbi munkád? És min dolgozol most?
Szeretek párhuzamosan több munkán dolgozni. Engem az éltet míg egy munka készül, ha elkészült, már nem érdekes. Ha több projekt megy párhuzamosan, akkor megvan a lehetőség, hogy átlépj egyikből a másikba. Így egyiket sem unod meg. Egyszerre dolgozom a Letörölt rajzok sorozaton, egy Petri György vers adaptáción és Kék Pelikán animációs-dokumentumfilmen.
Mikor döntöttél úgy, hogy a művészi pálya mellett oktatni is szeretnél?
A diploma után rögtön felkértek a MOME felvételi előkészítőn a rajz oktatásra, és ezzel bedobtak a mélyvízbe, belevágtam és rájöttem, hogy szeretek emberekkel együtt dolgozni, és közben én is folyamatosan tanulok. Lehetőségem van megismerni az újabb generációk látásmódját, véleményét, szemléletét, ami engem is frissen tart.
Mi a legfontosabb számodra a tanításban?
Olyan lehetőségek keresése és szervezése, amiben új kihívások vannak, amit együtt vállalunk és viszünk végig a hallgatókkal. A komplex tervező folyamat közben olyan tapasztalatokat szerzünk, – szakmai és emberi oldalról, – amit az életben az önálló vagy alkalmazott alkotói pályán tudunk hasznosítani. Ezek elengedhetetlen ismeretek, amit csak "éles" projekteken való munkával lehet megtapasztalni.
Mi az, ami miatt szereted átadni a tudásodat az újabb nemzedéknek?
Én is az animációs szakmában dolgozom, és nagyon jó érzés találkozni volt hallgatókkal stúdiókban, stábokban, de már kollégaként. Vagy a saját filmemen dolgozni együtt volt tanítvánnyal, ami két évvel ezelőtt megtörtént a Néhány szó című animációs rövidfilmben, Pataki Szandra (szerk.: a WireLess alkotója) szuper jól animált. Én azt gondolom, hogy akivel most az Egyetemen együtt dolgozom, pár év múlva már a szakma aktív alkotója lehet, és az animációs szakmának szüksége van jól felkészült rendezőkre, stábtagokra, tervezőkre. Én elsősorban azért szeretem átadni a tapasztalataimat, mert ezzel hozzájárulok, hogy a saját szakterületem, az animáció fejlődjön és egyre jobb filmek szülessenek.
Mi a legizgalmasabb és mi a legnehezebb ebben az oktatói szerepben számodra?
A legizgalmasabb belevágni valami olyan projektbe (pl.: Szépművészeti Múzeum, Antik Gyűjtemény számára készült animációs rövidfilm sorozat), amit korábban nem csináltunk. Megismerni a feladatot, külső szempontok alapján (megrendelő) megtervezni és gyártani a filmeket határidőre. A forgatókönyvtől az animatikon át, a látvány és figuratervek és a komplett animáció és utómunka folyamatokon egy év alatt végigmenni. Tehát az ötlettől a kész filmig eljutni, mindez nagyon izgalmas és kihívásokkal teli folyamat.
A legnehezebb dolognak érzem a BA és MA-s diplomafilmek (22 film!) különböző történeteibe belehelyezkedni, és hasznos tanácsokkal, észrevételekkel segíteni egy éven keresztül a filmeket az ötlettől a gyártásig. Ez elképesztő sok energia. Folyamatosan meg kell tartanod a nézői pozíciót is, hogy objektív tudj maradni, de persze ez egy idő után már nem megy, és óráról-órára átállítani az agyad egy újabb ritmusra és gondolatmenetre.
Miben más ma a szakmád, mint amikor Te tanultál? Változott? Melyek azok az alapelvek, amelyek szerinted állandóak a területeden és nem hat rájuk az idő?
Minden szakmában, így az animációban is trendek, "divatok" váltják egymást, tartalmi/műfaji és formai szempontból. Amikor én végeztem, akkor a dialóg nélküli zenére komponált, egyedi alkotói animációs etűdök voltak "divatosak". Aztán jöttünk mi, az erősen dialógra épült, natúrfilmes gondolkodást az animációba átemelő műfaji kísérletekkel, de most újra a dialóg nélküli, kísérletibb jellegű rövidfilmek a trendik. Korábban nem volt, de most nagyon jelen van: a gyerekek számára készülő animációs sorozatok, de az egész estés animáció még továbbra is nagyon ritka. Ami nem változik, az a történetek fogyasztása iránti érdeklődés. Az örök, imádjuk a történeteket még akkor is, ha tudjuk a felénél a végét. És állandó alkotóelem az animáció adta határtalan kreativitás, amivel ezeket a történeteket képekké formálhatod.
Kiknek ajánlanád ezt a szakot? Milyen indíttatás az, ami miatt szerinted mindenképp kukkantson be ebbe a világba?
Mindenkinek ajánlom ezt a szakot, aki szeretne mesélni, és mondani valamit másoknak az animáció adta lehetőségekkel. Szabadon keresgélni a vizuális világok és animációs technikák között, és megtalálni azt a látványt, ami a legjobban illik a saját történetekhez. De ajánlom azoknak is akik, a szakmában szeretnének elhelyezkedni animátorként, háttér és figuratervezőként, és stábtagokként filmekben szeretnének dolgozni. Rengeteg film készül jelenleg és nagyon kevés a jó szakember és tervező, azt gondolom az animáció egy nagyon gazdag terület, ami sok lehetőséget ad. Ha valaki tényleg szeretné, akkor biztos megtalálja magát ezen a területen, vagy az alkalmazotti vagy az autonóm oldalán.
Mit mondanál azoknak, akik most kacsingatnak az animáció felé? Ha egyetemre készülnek, akkor hogyan tehetik ezt a leghatékonyabban?
Vágjanak bele! Ha valaki azt érzi, hogy megmozdítana valamit kockáról-kockára, ne fogja vissza magát. Ez egy gyakorlati szakma, azzal lehet a legtöbbet tapasztalni, ha csinálja az ember. Bármit lehet animálni, ha elkezded, onnantól már elkezdi magát írni egy történet. Még fontos lehet a folyamatos rajzolás, de ne csak modell után, hanem napi szinten mindent rajzoljunk le, ami az utukba kerül. Utazás, kávézás, tanulás, szabadidő eltöltés közbeni élethelyzetek, karakterek... váljon a sketchbook használata napi rutinná!
További információ és részletek a munkákról László weboldalán olvasható.