"A METU-n a képességeid maximumát hozhatod ki a tanárok segítségével, és nem erőszakolnak rád olyat, ami valójában nem te vagy. Figyelnek az adottságaidra és sok lehetőséget adnak arra, hogy megvalósítsd céljaid."
Júlia Animáció alapszakunkon diplomázott. Részt vett a 13. Kecskeméti Animációs Fesztivál szignálfilmjének készítésében is. Számára az animáció komplexitásával és sokszínűségével az igazi varázslat, amelyben öröm elmerülni, és amelyben minden álmát valóra válthatja.
Miért ezzel a területtel foglalkozol?
A szüleim sokat segítettek abban, hogy megtaláljam a saját utam, a művészetekben nagyon sokoldalú családba születtem bele: anyám fest, illusztrál, apám fotográfus, és a zenei tehetségben is sokat örököltem tőle. Anyám nagyon sok, a filmművészetet meghatározó filmet mutatott meg nekem, amelyek nagyban meghatározták filmes gondolkodásomat és ízlésemet. Már gyerekkoromban is folyamatosan rajzoltam vagy festettem, zongoráztam, a művészet szinte minden ágába belekóstoltam már, az animációban pedig mindezt egyszerre tudom alkalmazni.
Miért ezt a szakot választottad?
Sokáig csak a grafikusi szakmán gondolkodtam, de időközben rájöttem, az animáció egy csoda, és annak még nem tudom a titkát. Az animáció nagyon komplex művészeti ág, amit nem lehet csak úgy otthon elsajátítani. Ez számomra nagy kihívás és egy nagy álom beteljesülése is egyben.
Mi inspirál?
Az emberek a budapesti utcákon például nagyon inspiráló hatásúak tudnak lenni. Ha valamit látok sokszor felírom a füzetembe, hogy ne felejtsem el. Nagyon inspiráló álmaim vannak, konkrét sztorikat megálmodok, amiket aztán bele tudok tenni az animációimba. Sokszor saját élmények indítanak el bennem alkotói folyamatokat. Ezen kívül vannak olyan nagy művészek, akiket régebben ismertem meg, és a mai napig is inspirálnak. Ilyen például Federico Fellini, Emir Kusturica, vagy Terry Gilliam. De akár egy novella, fénykép, festmény, rajz, vagy egy zenemű is nagyon nagy hatással lehet rám. Főként a zene. Jelenleg a diplomafilmem befejezése foglalkoztat leginkább, az a motivációm, ha befejezem, talán fesztiválra kerül.
Melyek voltak a kedvenc egyetemi munkáid és miért?
Az egyik kedvenc feladatom a Kecskeméti Animációs Filmfesztivál szignálfilmjének elkészítése volt. Egy absztrakt animációt akartam létrehozni, ami a zenét próbálja lekövetni. Olyan régi nagy alkotók munkái ihlettek, mint Oskar Fischinger, vagy Hans Richter. Nem akartam történetet bele tenni, de ugyanakkor mégsem tudtam annyira szabadon gondolkodni, hiszen a szignálfilm témája valamennyire kötött volt. A hangokhoz társítottam különböző geometriai formákat, amiket a KAFF logójához alakítottam. A formák kialakítása elég szubjektív, de próbáltam figyelni a hang magasságára, mélységére, keménységére, hosszúságára. Mindenképpen cél volt, hogy az egyszerű geometriai formák végül összeálljanak egy kecskefejjé.
A másik kedvenc feladatom volt, amikor saját történetet kellett írni, és animálni, két karakter konfliktusából. A kikötés csak az volt, hogy legyen valami konfliktus. A film címe A vendég. Ez a történet egy hívő, rendszerető, „tünci” nőről szól, akinek életébe belép váratlanul egy olyan vendég, aki pusztán a jelenlétével teljesen felborítja a nő látszólag rendezett, gond nélküli világát. A film végén kiderül, ez a figura maga a nő, személyiségének torz oldala, amivel nem mer szembe nézni.
Mi volt a diplomamunkád?
A diplomafilmem egy fiatal lány elzárkózási folyamatáról szól. A lány elidegenedik a külső világtól, és úgy érzi, végtelenségig ugyanazokat a köröket kell nap mint nap járnia. Passzív szereplő is egyben, ő maga nem tesz különösebb erőfeszítést, hogy pozitív irányba mozduljanak a dolgok. Nem jár be dolgozni a munkahelyére, nem fizeti be a csekkeket, közben a külső világ egyre torzabb és furcsább arcát mutatja. A lány lakása felett egyik nap egy felhő jelenik meg, ami egy természetfeletti folyamatot indít be a lakásában: dzsungel kezd el kinőni a lakásán. Egyetlen társával, madarával marad a lakásban, elzárkózva a külső káosztól. A film végén a két világ közötti fal végül ledől, a bunker mégsem válhatott igazi paradicsommá, inkább csak egy ideiglenes búvóhelyet jelentett.
Fontos volt számomra a történet alakítása közben, hogy egy hidegháború hangulatot keltsek a városban, ahol a lány lakik. A lány passzív, tehát se nem pozitív, se nem negatív szereplő, de a körülötte lévő emberek is passzívak. A saját érdekeik foglalkoztatják, nincs kommunikáció vagy építő jellegű reakció a szereplők között. Egy olyan világot akartam bemutatni kis jeleneteken keresztül, amit évek óta tapasztalok itthon. Az emberek az utcán, a tömegközlekedési járműveken, a munkahelyen, szinte mindenhol közömbösek egymásra. Nincsen kapcsolat, reakció, olyan mintha befagyott volna az emberek közötti levegő. Lehet, hogy felszínesen úgy érzékeljük, minden rendben van, de valójában egy lassú pusztító folyamatot érzek, a kultúrában, a gazdaságban, és szociálisan is.
Mivel járult hozzá a szakmai fejlődésedhez a METU az egyetemi évek alatt?
A METU nagyon sokban segített. Rájöttem, hogy mennyi mindent nem tudok, mennyi mindent meg kell tanulnom. A gyakorlati órákat kicsit keveselltem, ha még több lenne, szerintem még sokkal gyorsabban fejlődhetnénk az egyetemen. Sok szakmai gyakorlatot tudtam elvégezni, fesztiválokra segítenek bejuttatni a filmjeinket, kapcsolatokat tudunk kialakítani, megtanuljuk, hogyan kell legyártani egy filmet. Ezek nélkül szinte lehetetlen elindulni az animációs szakma világában.
Mit mondanál annak, aki most felvételizik, miért érdemes a METU-t választania?
A METU-n tapasztalataim szerint valóban a képességeid maximumát hozhatod ki a tanárok segítségével, és nem erőszakolnak rád olyat, ami valójában nem te vagy. Figyelnek az adottságaidra és sok lehetőséget adnak arra, hogy megvalósítsd céljaid.
Hogy érzed magad frissdiplomásként?
Sokkal jobban, mint az elmúlt három évben. Már nagyjából meg tudom ítélni, merre tudnék továbbmenni, hol tudnék munkát keresni, találni, mik a lehetőségeim. Még mindig nem vagyok elégedett a tudásommal, szeretnék fejlődni, és újabb animációt készíteni.
Milyen élmény volt a diplomavédésed?
A diplomavédés számomra egy pozitív csalódás volt. Nem stresszeltem túl előtte a dolgot, mert tudtam, hogy megtettem, amit tudtam. Néhol úgy éreztem, a tanárok túl kedvesek, szinte csak pozitív visszajelzéseket kaptam. :)
Milyen terveid vannak a jövőre?
Jelentkeztem mesterszakra, valószínűleg folytatom tanulmányaimat, bár ebben elég sokáig bizonytalan voltam. Szeretnék a képzőművészethez közelebb kerülni az animációban, és készíteni egy festett animációt, kollázs technikával egyesítve. Tervezek egy afrikai törzs életéről, zenei kultúrájáról készíteni egy animációt. Szeretnék emellett a szakmámban vállalni munkákat, és ebből megélni. Remélem, hogy a diplomafilmemet is sikerül befejezni, és sikere lesz.
