Jindřich Štreit és Benkő Imre tartott előadást Művészeti Campusunkon április 19-én, pénteken. Az előadás az április 18-án a Budapest Galériában nyíló, a Jindřich Štreit és Benkő Imre munkásságát bemutató Tükörben, tisztábban című kiállításához kapcsolódott.
"Jó napot kedves barátaim” köszöntötte a jelenlevőket Jindřich Štreit, aki amellett, hogy bemutatta munkásságának egy részét, arról is beszélt hogyan alakul a fotográfia helyzete napjainkban, hiszen kiemelte ők Benkő Imrével együtt egy más nemzedéket képviselnek. Manapság már sokkal nagyobb hangsúlyt kap az intimitás és szubjektivitás, ami a fiatalokat jellemzi. Štreit munkássága alatt a szociális kérdéseket igyekezett megfogni, megfogalmazni dokumentarista fotóival.
Legmeghatározóbb közege, amely majdnem minden témakörében visszaköszön a falu, sokszor írták is róla, hogy ő az „első fotográfus, aki felfedezte a falu témáját’’. Beszélt pályájának elejéről a 80’-as évek, politikai felhangú kiállításairól Prágában, melyeket még azelőtt bezártak, mielőtt megnyitották volna, átkutatták házát, kihallgatták, bilincsbe verték.
Jindřich Štreit fotográfiája
Munkája alatt mindig szem előtt tartotta, hogy megmaradjon a falu témájánál és olyan közegbe, olyan férfiakat és nőket örökítsen meg, akik életébe beilleszkedik, akiket meg tud ismerni, azonosulni velük és talán tud nekik adni valamit.
Utazásai során több országban is megfordult, ahol ugyanúgy a falu témáját kereste. Járt Angliában, Szlovákiában, Franciaországban, Japánban, Kínában, a Góbi sivatagban és Magyarországon is.
A falu témakörét szűkítve, Štreit központi témája az ember. Szinte minden képén ezt hangsúlyozza, de ennek ellenére témakörei széleskörűek, a teljesség igénye nélkül: az álarc felöltése, ahol azt mutatja be hogyan rejtőzködik az ember mellett, az emberek közötti kapcsolatokat is gyakorta jeleníti meg objektívén keresztül, legyen szó női-férfi, férfi-férfi vagy női –női kapcsolatokról. Előszeretettel örökíti meg a gyerekjátékokat, melyek - ahogy mondta - sokszor nagyon kegyetlenek tudnak lenni. De megtaláljuk nála az ember és állat kapcsolatát bemutató képeket is ugyanúgy mint a gyászoló, halált feldolgozó képsorozatokat is.
Jindřich Štreit fotográfiája
Jindřich Štreit amellett, hogy kiállításai kapcsán utazik és előadásokat tart, csehországi egyetemeken oktat. A tanításban leginkább azt tartja szem előtt, hogy terelje hallgatóit, de véletlenül se másolják őt, mindenkinek meg kell találnia saját stílusát, szemléletét, ezzel a gondolattal is zárta előadását: „Mindenkinek a maga útját kell megtalálnia”.
Benkő Imre fotográfiája
A magyar Benkő Imre előadásában megismertük Szürke Fények és a Blues című fotósorozatát, az Acélváros fotóesszét és az Arcok című fotósorozatot, mely a Szigetfesztivált örökítette meg egészen 1993-tól napjainkig.
Benkő munkássága már abban eltér a cseh művészétől, hogy az ő témája a város (jelen bemutatóiban többnyire Budapest). Nem épít ki közvetlen kapcsolatot képei szereplőivel máshogy közelíti meg a dokumentarista fotográfia fogalmát, a formailag témába illő jelbeszédszerű utcai fotókra helyezi a hangsúlyt.
Skálákat épít, összevet és teret enged annak, ami ellentmond egymásnak. Hitvallása szerint a tér és idő jellegének hangsúlyozására csak a fotó képes és ezáltal kell szembesülni az összefüggésekkel, amin áthalad a világ - ez a dokumentarista fotósok dolga.
Benkő Imre fotográfiája
Legyen szó falusi témáról vagy éppen városi fotográfiákról, a dokumentarista fotózás egy olyan műfaj, egy olyan alkotói munka amely képes beengedni egy más nemzet kultúrájába, ami tökéletesen bemutat sorsokat, érzelmeket, életképeket és történeteket képes elmesélni pusztán ’képekkel’.