Hatvani Krisztián / Kameraman alapszak
„Gyakran hazafelé menet elkap egy "flow", amely hatalmas benyomást tesz rám abban az adott pillanatban…ezeket az érzelmi tölteteket szeretném én is átadni a nézőknek, hogy részesei lehessenek annak a különleges dolognak, amit akkor érzek/éreztem. Engem ez inspirál.”
Krisztián Kameraman alapszakunkon végzett, sokféle területen kipróbálta magát, amelyeket jelenlegi munkája során kamatoztat.
Miért ezzel a területtel foglalkozol?
Régebben nem ez a terület foglalkoztatott, inkább az animáció és a grafika. Illetve ezek továbbra is megmaradtak, sőt gyakran igénybe veszem ezeknek az eszközöknek a segítségét a filmezés alatt is. Az évek során viszont valahogy fokozódott bennem a filmek iránti vágy. Nem mellékes, hogy a testvérem is ezzel foglalkozik és rajta keresztül is bele kerültem a dolgok sodrásába. Valahogy ezeknek az egyvelege lehet az, ami miatt úgy éreztem, hogy ezt szeretném csinálni a jövőben.
Miért ezt a szakot választottad?
Már gyerekként töprengtem, hogy egy filmben mit és hogyan lehet vizuálisan elérni. Mert persze el kellett fogadni azt, hogy azok a dinoszauruszok több mint hatvan millió éve kihaltak, vagy ahogy az a szüleim mondták "nem igaziak", de mégis... abban a másfél órában a számunkra ott voltak, éltek. Nem igaz? Ahhoz pedig, hogy ezt elhiggyük kellett az a világítás, kellett az a plán, az a hangulat, ami a képeken keresztül megelevenítette azt a dolgot, amit ott látunk. Hihetetlen dolgokat tudtak az öregek, ez pedig a mai napig folyamatosan evolválódik. A részesei vagyunk és leszünk remélhetőleg.
Mi inspirál?
Az alkotásaimat relatíve mindig más: lehet egy emlék, egy film, fotográfia, vagy zene. Gyakran hazafelé menet is elkap egy ilyen "flow", amely hatalmas benyomást tesz rám abban az adott pillanatban. Olyan érzet ez, mint az Amerikai Szépség című film zacskós jelenetében, valami hasonlóra gondolok. Ezeket az érzelmi tölteteket szeretném én is átadni a nézőknek, hogy részesei lehessenek annak a különleges dolognak, amit akkor érzek/éreztem. Engem ez inspirál.
Melyek voltak a kedvenc egyetemi munkáid és miért?
Szerintem egyértelműen a diplomafilm (Képzeletbeli Barátok Klubja című kisfilm) lenne erre a válaszom. Attól érezhettük azt, hogy a hosszas szárnycsapkodások után végre elindultunk valahová és a magunk urai lehetünk. Ez egy nagyon nehéz folyamat volt mindenkinek, de mindenképpen tanulságos. Persze a műtermekben töltött évek is a végére beértek és igazán érdekes dolgok születtek az osztályban még a diploma előtt.
Mi volt a diplomamunkád? Miért ezt a témát választottad?
A diplomamunkám Szabó Saci Mozgóképes hallgató rendezésében készült Képzeletbeli Barátok Klubja című abszurd romkom kisfilm. Sacival még együtt találtuk ki a film történetét, majd azt szépen lassan elkezdtük"megvalósítani".
Tisztán emlékszem, hogy azt még nem tudtuk, hogy kik lesznek a szereplőink, vagy, hogy hol játszódik a film, de azt igen, hogy Leonardo DiCaprios posztereket kell vásárolnunk és muszáj lesz egy emberi csontvázat is kerítenünk hó végéig. Vicces volt. A történet témáját, hangulatát részben azok a filmek inspirálták, amelyeket szeretünk vagy elismerünk. Ilyenek például az Amélie, Submarine, Garden State című feel-good filmek.
A másik felét a történetnek pedig saját tapasztalatok, érzelmek alapján írtuk, mert ugye nem lövöm le a poént, ha azt mondom, hogy részben ez a film is a "felnövésről" szól. Még ha nem is hétköznapi módon.
Friss diplomásként milyen terveid vannak a jövőre?
Egyelőre szeretnénk a diplomafilmünket olyan szintre emelni, hogy azt minél hamarabb bemutathassuk a nagyérdemű előtt különböző fesztiválok, vetítések keretében. Erre valószínűleg idén ősszel kerül majd sor, de előtte persze jöhet majd egy előzetes is, ami várhatóan felcsigázza a kedélyeket a nézők számára. Aztán persze a továbbiakban is akarunk elvetemült kisfilmeket, videoklipeket készíteni és persze tanulni is.
Mivel járult hozzá a szakmai fejlődésedhez a METU az egyetemi évek alatt?
Elsősorban a tanáraimat tudnám kiemelni, akik támogattak bennünket az elmúlt években, mint bölcs mentorok és barátok. Hogy csak pár nevet említsek: Maly Róbert, Ferenczi Gábor, Medvigy Gábor, Miklós Mari, illetve Szabó Gábor. Rengeteg mindent tanulhattunk tőlük és remélem, hogy a diploma után is még rengeteget fogunk.
Kikkel dolgoztál együtt a diplomamunkád elkészítése során? Milyen volt csapatban dolgozni?
A rendezővel, Szabó Sacival még együtt kezdtük a tanulmányainkat az egyetemen (akkor még főiskola), és az elmúlt évek hosszas munkálatai után már megvolt az összhang, ami a közös diplomafilmhez kellett. Rengeteget köszönhetünk persze a szereplőinknek is, ilyen Pertics Villő, Farkas Olivér, Csúcs Olívia, valamint Dióssi Gábor. Talán csak a családunknak lehetünk még hálásabbak. A csapatmunka nem volt idegen számunkra, mert ugye a filmkészítés nem egy olyan műfaj, ahol elegendő egy ember. Sajnos nehéz ezt elismerni, mert az elején mind azt hisszük, hogy ez egy verseny és nem kérjük a másik segítségét a büszkeségünk miatt. Ez egy múló szeszély. Erre minél előbb rá kell ébredni a fiatal alkotóknak, ha a jövőben ezt a szakmát akarják folytatni. Kellett nekünk oda az a "kicsi" stáb, akik mindennap hittek bennünk és segítettek elkészíteni ezt a filmet. Vozák Timi, Kiss Norbert, Csingun Ádám, illetve a támogatóink. Ezúton is köszönünk mindent nekik!
MAJD HIVLAK from Krisztian Hatvani on Vimeo.
