Az egyetemi időszak fontos pillanata, amikor egy külföldi oktatási intézményben szereznek hallgatóink tapasztalatot, megismerik egy másik ország kultúráját, egyetemistáit, művészeti életét, új impulzusok érik őket. Ezekről a három hónapos vagy hosszabb tanulmányutakról mindig izgalmas beszámolókkal térnek haza hallgatóink. A járványhelyzet ezt az időszakot is felülírta, átalakította, sokan haza kellett térjenek, néhányan azonban ottmaradtak az Erasmus program keretében megcélzott egyetemen, és ott tanultak szintén távoktatásban. Sorozatunkban velük beszélgetünk.
Vitányi Regina Képalkotás alapszakunkon végzett, jelenleg Tervezőgrafika mesterszakos hallgatónk, már többszörös „Erasmus-utazó”, most ismét Lengyelországba tért vissza.
Miért ezt az egyetemet választottad Erasmus célpontként? Kint milyen szakon voltál? Mennyi ideig voltál kint?
Wrocławban voltam a mesterszak alatt egy teljes évig Grafika szakon, és azért választottam ezt az egyetemet, mert nagyon jó felszereltségű és profi műhelyek vannak, ahol olyan dolgokat is ki tudtam próbálni, amik alapvetően más szakokhoz köthetőek (pl. kerámia, sőt, színházi díszlettervezés és bábkészítés). Már alapszakos tanulmányaim előtt is voltam Wrocławban, és arra gondoltam, hogy hasznos kapcsolatokat tudnék kialakítani, ha visszatérhetnék hosszabb időre.
Mesélj kicsit, hogy milyen volt a kiérkezés, az első napok, aztán hogyan zajlott az életed? Milyen feladatokat kaptál, hogyan tudtál beilleszkedni, hogyan érezted magad? Milyenek voltak a csoporttársak, a tanárok, milyen volt velük a kapcsolatod? Miben volt más, mint itthon? Miben változtatott meg?
Rengeteget változtam az Erasmus féléveim alatt, nehéz is megragadni, hogy mennyire. Amikor legelőször kiérkeztem, még csak húsz éves voltam, és semmit nem tudtam lengyelül, úgyhogy mikor megérkezett a vonatom hajnal 4-kor Wrocławba, néztem is nagy szemekkel a sok mássalhangzóra :). Mivel szeretem az ismeretlen helyzeteket, nem éreztem idegesnek magam, sőt, az álmosság ellenére nagy kíváncsisággal igyekeztem megtalálni a kollégiumot. Akkor még abban a hiszemben éltem, hogy aki angolul tud, az akárkivel tud beszélni, de hamar megtanultam, hogy ennek a kulcsa nem is az angoltudás, hanem a gesztikuláció. Ugyanis hajnali ötkor egy csak lengyelül tudó, enyhén morcos portásnéninek kellett elmagyaráznom, hogy ebben a kollégiumban fogok lakni, tessék beengedni.
Azóta már huszonhárom éves vagyok, és egészen jól megy a "túlélési" szintű lengyel, azaz vásárolni, útbaigazítást kérni, piacon alkudozni, illetve alapvető small talk-ot folytatni is megtanultam. Aki tervez Erasmusra menni, annak mindenképpen tanácsolnám, hogy az adott ország nyelvén tanulja meg bemutatni magát, és elmagyarázni, hogy milyen segítségre van szüksége az első napokban.
Az egyetemen nagyon érdekes rendszerben működik a tárgyfelvétel, ugyanis a műhelyek vezetőinél egyenként kell „felvételizni” az adott órákra, ami úgy zajlik, mint egy állásinterjú: portfólió bemutatással, illetve egy projektötlet megnevezésével, amit az óra keretein belül meg szeretnénk valósítani. Egy félévben átlagosan négy órát vettem fel, amik között vegyesen volt tervezőgrafika (könyvtervezés, posztertervezés, arculattervezés, csomagolástervezés), és sokszorosító grafika (szitanyomás, linómetszet, akvatinta, kísérleti megoldások) is. A grafikai műhely órát egy őrült és zseniális fickó vezette, aki mindenek előtt arra ösztökélt mindenkit, aki az órájára járt, hogy inspirálódjunk egymás munkáiból, és értsük meg egymás alkotói motivációit, személyiségét - aminek köszönhetően remek közösség kovácsolódott össze a cserediákokból és a helyiekből vegyesen. Ez a stúdió sokféle programot szervez, például a „Printcard” projektet, ami egy nemzetközi grafikai mail-art program, amibe szabadon be lehet csatlakozni akármelyik érdeklődőnek. Nagyon tudom ajánlani, már több METU-s is felvonultatta a munkáit az ehhez kapcsolódó kiállításokon.
A saját projektjeimnél igyekeztem minél több olyan technikát kipróbálni, amit még eddig nem, úgyhogy sok kísérleti alkotásom született, amit szerencsére az ottani tanárok is örömmel fogadtak - így készítettem például egy szemüvegekre szitanyomással készült installációt, amit egy csoportkiállításon bemutattak Németországban is, ahol interaktívvá is vált a dolog.
Készítettem szitanyomást funkcionális kerámiákra is, nagyon érdekelt ez a technika mivel ezt itthon nem volt lehetőségem kipróbálni.A könyvtervezés órán mi magunk találhattuk ki a projektet, amin a félév alatt dolgozni akarunk, és ez annyira megtetszett, hogy két félévben is felvettem az órát, melyet Magdalena Wośik tartott, aki a METU-ra is ellátogatott néhány éve. Első félévben egy gyurmával illusztrált könyvet készítettem, azután pedig egy kétnyelvű Örkény Egypercesek feldolgozást, ami interaktív borítóval rendelkezik.
Igyekeztem minél jobban kihasználni az ottlétem, úgyhogy remek lehetőséget találtam a Wro Art Centerben: kétévente ők rendezik Európa egyik legnagyobb volumenű médiaművészeti kiállítás-sorozatát, és ide jelentkeztem önkéntesnek. Felejthetetlen élmény volt, először is kurátori workshopokon vettünk részt, majd olyan feladatokat bíztak ránk, mint az interaktív munkák bemutatása a nézőknek, rendezvények koordinálása, művészek reptérről szállásig való eljutásának megszervezése és lebonyolítása, és a munkák installálása. Sok kihívást tartogató feladat volt, de legalább annyit tanultam belőle. A második, mesterszak alatt kint töltött félévemben pedig ezekre a tapasztalatokra alapozva megszerveztem az internacionális szemeszter végi kiállítást, ami nagy élmény volt, és mindenkinek jóleső volt látni a munkánk gyümölcsét.
Mit tapasztaltál, láttál a városból/országból?
A város gyönyörű volt, és az egyetemről a kilátás egyenesen a folyó túlpartján fekvő óvárosra nyílt, ami előtt élmény volt elsétálni minden nap. Wrocławban tényleg mindig történik valami, mérete ellenére 13 egyetem van benne, úgyhogy leginkább a saját korosztályom jött velem szembe az utcán. Az Erasmus közösség többnyire a szerencsén múlik, de minden alkalommal igaz volt, hogy sokat megtudtam más országok kultúrájáról, és amit külön jó volt, hogy az ételeiről is.
Szívesen dolgoznál vagy tanulnál még egy másik európai országban a jövőben?
Igen, a vágyam mindig is az volt, hogy külföldön dolgozzak, így következő célom Észtország lesz, ahol szakmai gyakorlatomat szeretném tölteni, amint a nemzetközi helyzet engedi. Mindenkinek ajánlom, hogy vágjon bele! Én sok támogatást kaptam a METU-s Erasmus irodától, nagyon segítőkészek voltak minden ügyben, úgyhogy biztos, hogy senki nem marad egyedül semmilyen problémával.
