Az egyetemi időszak fontos pillanata, amikor egy külföldi oktatási intézményben szereznek hallgatóink tapasztalatot, megismerik egy másik ország kultúráját, egyetemistáit, művészeti életét, új impulzusok érik őket. Ezekről a három hónapos vagy hosszabb tanulmányutakról mindig izgalmas beszámolókkal térnek haza hallgatóink. A járványhelyzet ezt az időszakot is felülírta, átalakította, sokan haza kellett térjenek, néhányan azonban ottmaradtak az Erasmus program keretében megcélzott egyetemen, és ott tanultak szintén távoktatásban. Sorozatunkban velük beszélgetünk.
Szabó Luca Anna Kézműves tárgykultúra alapszakunk textil specializációjának hallgatója, Erasmus ösztöndíjasként Helsinkiben, a Metropolia Egyetemen tanul szeptember óta.
Miért ezt az egyetemet választottad Erasmus célpontként?
A választásom azért esett Finnországra, azon belül is Helsinkire, mivel mindenképpen szerettem volna megismerkedni Észak-Európával, a skandináv vidékkel. Szerencsémre a METU-nak volt partneriskolai szerződése a választott iskolámmal, a Metropolia Egyetemmel.
Milyen az egyetem, a közeg, milyen a campusz, ahol tanulsz?
Az egyetem modern és tiszta, jól felszerelt. Mindenki rendelkezik egy chippel, ami nyitja azösszes ajtót. Az iskolában a termek falai üvegből vannak, beleértve az ajtókat is. A mosdók koedukáltak, és ez jellemző is itt északon. A kampuszt tavaly újították fel, van egy tágas ebédlő is, ahol mindig finom meleg ételt lehet enni, viszonylag baráti áron. Ezen kívül minden szinten, több helyen is vannak kisebb konyhák, ahol azoknak is lehetőségük van ebédelni, akik jobban szeretik maguk csomagolni az ételt. Bármikor lehetőségünk nyílik egy kávéra ezeken a pontokon, sokszor együtt is kávézunk a tanárainkkal. A saját bögrén kívül nincsenek megkötések vagy szabályok, egyértelmű, hogy magunk után elmossuk a használt tárgyakat és tisztaságot hagyunk. Több pihenősarok is szolgálja a diákok és tanárok kényelmét, ha munka közben elfáradnának, vagy ebéd után szeretnének még pihenni. Ezek a pihenőhelyek természetesen a diákok vagy egy finn tervező által megálmodott fotelek vagy kanapék. A finnek nagyon büszkék a saját tervezőikre, megbecsülik őket, és nem félnek népszerűsíteni sem. Az ebédszünet az egyik legfontosabb tényező itt. Minimum egy órája van mindenkinek, hogy befejezze az ebédjét. Amihez valóban nehezen szoktam hozzá, az a korai időpont. Finnországban ugyanis 11-kor ebédelnek az emberek.
Mióta vagy kint, és milyen most ott az élet? Hogyan zajlik az oktatás? Milyen feladataid vannak?
Nem csak az északi vidék vonzása késztetett erre a választásra, a finn oktatás is izgalmasnak bizonyult számomra. Sok elismerő véleményt hallottam a finn felsőoktatásról, valamint az általam választott képzésről, a textiltervezésről. Kíváncsi voltam, valóban olyan jó-e, mint ahogyan azt mondják. Nyitott voltam minden újdonságra, látni, tudni és tapasztalni akartam, mindent, amit csak lehetséges. Meg akartam érteni egy másik nemzet működését és kultúráját. Az egyik legizgalmasabb élmény számomra a kulturális különbségek megtapasztalása. Volt időm alaposan összehasonlítani a magyar, illetve a finn oktatási rendszert is, jelenleg úgy gondolom, hogy nem lehet sarkítani a témát, és azt mondani, hogy ez a rendszer jobb, a másikra pedig, hogy az rossz. Rengeteg tényező van, amiért úgy alakult ki egy ország oktatási rendszere, ahogyan manapság működik. Például ami szerintem az egyik legmeghatározóbb tényező, az az adott ország történelme, és az, hogy miken ment keresztül az a nemzet, miket éltek meg.
A finnek máshogy csinálják, mert máshogy alakította őket a történelmük, más dolgokon mentek keresztül, és más problémákkal küzdöttek meg. Így hát természetes, hogy van, amit fontosabbnak tartanak oktatni, illetve van olyan, amit nem. Mindkét oktatási rendszernek vannak előnyei és hátrányai, azt is látom, hogy egészen más eszközökkel, illetve gondolkodásmód szerint tanítanak, leginkább a projektszerű tanítást preferálják. A finnek tudják, hogy ha valamit el akarnak érni, azt együtt nem csak könnyebb, de még jobb minőséghez is vezet. Egy szóval együttműködésre nevelik őket már egészen kiskoruktól. A csapatmunkára való képességük fejlesztése nem arra irányul, hogy egyedül képtelenek legyenek a saját lábukon megállni, ugyanis igencsak talpraesettek és önállóak. Nem is adnak konkrét instrukciókat a tanárok, inkább csak ihletet, ha szükség van rá, de leginkább összeállítanak egy elvárássort, ami alapján kell teljesíteniük a diákoknak.
Azt tapasztaltam, hogy a finnek nem szenvednek hiányt kreativitásban, illetve a kreatív gondolkodásban. Nem okoz nekik gondot a szempontok betartása sem, mindegyikőjük egyénileg is, de csapatban is kiválóan tud működni. Ami még nagyon érdekes volt számomra, az az, hogy nem jellemző a tanárok körében egy adott tanterv követése. Általában a tanár állítja össze, és az ő terve szerint halad a munka, így működött ez az én szakomon is, a Textiltervezésen (Textile Design).
Az őszi szemeszter augusztusban kezdődött egy Innovációs projekt nevű kurzussal a többi, szintén tervezést, dizájnt tanuló másodéves hallgatóval. Például belsőépítész diákokkal vagy terméktervezőkkel. Három fős csoportokba osztottak be minket, én egy belsőépítész tanulóval, illetve szintén másik textilessel kerültem egy csoportba. Minden csoport egy dizájnfeladatot kapott, voltak, akiknek a repteret kellett komfortosabbá tervezniük, voltak, akiknek a tömegközlekedés témájával kellett foglalkozniuk.
A mi projektünk célja egy úgynevezett audio-space-room, azaz audio-szoba tervezése volt.
Olyan embereknek kellett terveznünk, akik például stresszel küzdenek, vagy különböző enyhébb mentális betegségekkel. Ellátogatott hozzánk egy házaspár a tanáraink kérésére, és előadást tartottak az ő találmányukról, a Flexoundról. Ezek olyan relaxációs eszközök, többnyire párnák, amikbe bele van építve egy szerkezet, ami hangrezgéssel gyógyít, illetve ellazít, és segít a stressz levezetésében. Vibroakkusztikus terápiának is nevezik. Mi is kipróbálhattunk több fajtát is a flexound párnák közül. A terv tehát az volt, hogy felhasználva a vibroakkusztikus terápiát, illetve a flexound termékeket, tervezzünk egy relaxációs szobát. Meg kellett határoznunk először is, hogy pontosabban kik legyenek a célközönség, és hova tervezzük. Eldöntöttük, hogy egy kórházba terveznénk, esetleg a váróba. A váró azért tűnt a legideálisabb ötletnek, mert bár aki komolyabb betegséggel küzd, az nem feltétlenül kaphat ezáltal a szoba által segítséget, viszont azok az emberek, akiknek várniuk kell, vagy frusztráltak és idegesek, azoknak bizonyosan nagy segítséget nyújthat egy ilyen szoba.
Nagyon élveztem a projekt mentét, mindannyian sok háttértanulmányt készítettünk, írtunk és kutattunk, szerencsére nagyon motiváltak voltunk. A tanáraink ajánlására közvéleményt is kutattunk kórházakban, az utcán, plakátokkal és az interneten is különböző fórumokon, saját linkünkön is. Ezáltal meggyőződhettünk arról, hogy az emberek nyitottak egy ilyenfajta segítségre. A projektünknek, illetve az általunk tervezett szobának a finn Sointu nevet adtuk, ami akkordot, dallamot jelent. Felkerestük a Koolmat nevű szolgáltatásorientált projekt értékesítő céget, amely kiváló minőségű szőnyegeket és bútorokat árusít. Nagy tapasztalatuk van bármilyen méretű nyilvános helyiség létrehozására irányuló projektekben, valamint magánlakások berendezésének tervezésében, és a tervek megvalósításában. Nagyon kedvesek és segítőkészek voltak velünk, segítettek dönteni, hogy milyen anyagokból érdemes terveznünk a helyiséget. A kiválasztott anyagokat nekünk is adták. Ez volt talán az első tapasztalatom azzal kapcsolatban, hogy a finnek mennyire megbecsülik a diákokat is, mennyire segítik őket, és érdeklődéssel vannak feléjük. A projektünk lenyűgözte a tanárokat annak ellenére is, hogy végig követhették a munkafolyamatot.
Emellett felvettem a tantárgyaim közé a finn nyelvet, illetve a finn kultúrát is. A finn nyelvórák technikai problémák miatt sajnos csak október közepétől kezdődtek, ezért kerestem egy nyelviskolát, és beiratkoztam egy két hónapos nyelvtanfolyamra, hogy addig is ismerkedjek a finn nyelvvel. A finn kultúra órát nagyon élveztem. Ez csak heti egy alkalommal volt ugyan, de annál mozgalmasabb volt! Minden péntek reggel egy új kiválasztott helyen találkoztunk a csoporttal és a tanárunkkal. Volt, hogy például az Oodi Könyvtár előtt, vagy a Szenátor téren, a kikötőnél, templomoknál, múzeumok előtt. Borzasztóan élvezetes volt még jobban megismerkedni a várossal és a kultúrával ilyen módon is.
Emellett volt rajzolás, festés órám is. Ennek azért örültem, mivel igencsak hasonló volt az otthoni felvett tantárgyamhoz, a mintatervezéshez. Itt leginkább manuálisan kellett mintákat terveznünk, de még belefért egy kis agyagozás is.
Ezeken kívül részt vettem a műhelygyakorlati óráinkon is, ami nem angolul zajlott, hanem finnül. Eredetileg egy másik, újabb projektfeladaton vettem volna részt, viszont tudtam, hogy nekem meg kell tanulnom szőni, és szerettem is volna azzal foglalkozni. Így engedélyt kértem, hogy ezt a kurzust elvégezzem, szerencsére nem voltak nyelvi nehézségeim, mert a tanárom nagyon segítőkész volt, és jól beszélt angolul, illetve a csoporttársak is kedvesek voltak. A gyakorlat végén egy portfóliót kellett készítenünk a munkáinkból.
A második félév szintén korán kezdődött, már január 7-én belevetettük magunkat a munkába. A tavaszi szemeszterben leginkább a textilnyomással, illetve mintatervezéssel foglalkoztunk. Két C.A.D. kurzusunk is volt, azaz Computer-aided Design, ezeken a kurzusokon megtanultuk a számítógépes tervezést és a különböző programok (PL Photoshop) használatát, minták tervezését és vizualizálását. Az egyik követelmény egy pályázaton való részvétel volt, amit az i-dott CIO (Charitable Incorporated Organization) jótékonysági szervezet hirdetett meg, ezzel is támogatva a jövő fiatal tervezőit. A pályázat neve 2020 Surface Pattern Design Competition, vagyis 2020-as felületi mintázat-tervező verseny. A versenyen sajnos én nem nyertem semmit, de örülök a tapasztalatnak, amit ezáltal kaptam.
Ebben a félévben lehetőségünk nyílt egy minket, külföldi diákokat érintő ösztöndíj megszerzésére. Az ösztöndíj csak egy kisebb pénzösszeget jelentett, amit elsősorban utazásra vagy múzeumok látogatására szántak nekünk. Nekem és egy itt megismert, szintén Erasmus ösztöndíjas diáknak sikerült megkapnunk ezt az összeget. Így úgy döntöttünk, hogy elmegyünk Stockholmba egy pár napra, és megnézzük a 2020-as Stockholmi Bútor és Fény Kiállítást (Stockholm Furniture and Light Fair 2020), amit a tanáraink egyébként is erősen ajánlottak minden diáknak. Szerencsére már az első félévemben is ellátogathattam Stockholmba, így nem volt annyira idegen a hely. A kiállítás lényege, hogy a skandináv országokból összegyűlő tervezők (például textil, bútor, lámpa) egy expo, kiállítás keretein belül standokon prezentálják és népszerűsítik brandjeiket.
Hasonló kiállításon egyébként Helsinkiben is részt vettem még az első félév folyamán, amely tematikáját és méretét illetően is hasonló volt. Ez volt a 2019-es Habitare Kiállítás. Itt kifejezetten textiltervezőket és brandeket ismerhettünk meg, leginkább Finnországból. A stockholmi kiállításon nem féltünk beszélgetni a művészekkel, szakmai kérdések feltevésétől sem ijedtünk meg, visszatérve pedig prezentáltuk az összegyűjtött információkat a csoportunknak. A finn csoporttársak közül is sokan ellátogattak a kiállításra egyénileg. Ezen kívül a félév során folyamatosan prezentáltuk munkáinkat és a terveinket úgy, ahogy az előző félévben is.
Kollekció tervező projektünk is volt, ebben egy párna, ágynemű, illetve kozmetikai táska szerepelt, amelyben a 2020-as Heimtextil trendekre kellett alapoznunk. A munka elején csak megismerkedtünk a legújabb Heimtextil trendekkel, és leginkább manuális munkákat készítettünk ráhangolódás képpen. Később, miután kiválasztásra kerültek a trendek, akkor kezdtük el a mintatervek újragondolását számítógépen is. Elkészültek tehát a végleges variációk, amelyek bekerültek a kollekciókba, és ezeket ki is nyomtattuk nagy méretekben.
A koronavírus miatt sajnos a műhelymunkát a megkezdett módon nem tudtuk folytatni. A tanáraink a mintatervek manuális, illetve számítógépes tervezését kérik jelenleg, a beszámolók, az óráink és a határidők nem maradnak el. A helyzet ugyanaz, mint a METU-n, az online oktatás lehetővé teszi az év befejezését, lehetőségünk van a tanárokkal egyénileg is konzultálni. A gyakorlati munka annyiban változott meg, hogy nem tudjuk használni az iskolai stúdiókat, tehát a munka otthonról tud folytatódni.
Hogyan érzed magát? Mit tapasztatál, láttál eddig a városból/országból?
Úgy érzem, sok mindent tapasztaltam, láttam, tanultam ezalatt az egy év alatt.Belekóstoltam a finn nyelv rejtélyeibe, felfedeztem, hogy mennyi hasonlóság rejlik az anyanyelvem és a finn nyelv között. Emellett úgy hiszem, sok mindent megismerhettem a finn kultúrából, és a csodás, egyedülálló finnországi természetvilágból is. A kultúrához természetesen hozzátartozik a szauna kultúrája, illetve a hideg, vagy akár jeges tengerben való úszás is. E kettő nagy kedvencemmé vált.
Betekintést nyertem a finn emberek életébe, mindennapjaiba, szokásaiba, normáiba, általános problémáiba, örömeibe, valamint világlátásukat, gondolkodásukat is megismertem, amiért nagyon hálás vagyok. Ugyan távolságtartó emberek, de ha közelebbről megismerjük őket, láthatjuk, mennyire kedvesek és segítőkészek. Ami nagyon megtetszett bennük, hogy nincsenek előítéleteik, tisztelettudóak, szeretik és tudják is értékelni az életben rejlő apró örömöket. Igyekeztem Finnországot beutazni, amennyire időm engedte, a hétvégéimen volt lehetőségem erre.
Helsinkit elég jól felfedeztem, nem csak a múzeumait, híresebb épületeit, de rengeteg parkját, erdejét és tengerpartját is. A kedvenc helyem egy közösségi szauna lett, Sompasauna a tenger mellett, ahol sokat úsztam. Ezen kívül ellátogattam Turkuba, ami Finnország legrégibb és első városa. IIttalába is elmentem megnézni az IIttala üveggyárat, ami Finnországban és Észak-Európában nagyon kedvelt, és büszkék is rá a finnek, csakúgy, mint Marimekko márkájukra. Egy Helsinkiben megismert ismerősöm révén még üveget is tudtam fújni magamnak az Ittala gyárban. Krjalohját és Lohját is meglátogattam, az utóbbi városkából származik Elias Lönrot, aki a Kalevala szövegét gyűjtötte.
Porvó városát se hagytam ki a listából, ami pedig jellegzetes régi, piros, folyómenti halászházikóiról híres, a várost egyébként kis ékszerdoboznak is említik, mivel gyönyörű szép. Espooban, Helsinki mellett található az egyik legnagyobb nemzeti park, a Nuuksioo National Park található, ez a hely rabul ejtő volt számomra, ide több kirándulást, túrázást is szerveztünk az itt megismert barátokkal. Természetesen a gyönyörű Lappföld sem maradhatott ki, ahol a sarkifény látványát is megcsodálhattam, illetve rénszarvast etethettem, és még a Mikulást is meglátogathattam. Volt szerencsém a környező országok jelentősebb városaiba, kulturális központjaiba ellátogatni, mint például Szentpétervárra, Bugoynesba (Norvégia), Stockholmba, Tallinba. Volt, ahova többször is. Norvégiában még a Jeges-tengerben is úszhattam, ami nevéhez hűen igencsak egy jeges élményt adott.
Ez után az Erasmus-élmény után szívesen dolgoznál vagy tanulnál még egy másik európai országban a jövőben?
Az utazás mindig is egy különleges helyet foglalt el a szívemben. Vonz, hogy más tájakat és kultúrákat ismerjek meg. Épp en ezért azt sem tartom egy lehetetlen opciónak, hogy külföldön tanuljak vagy dolgozzak a jövőben. Nem csak itthon, de más országokban is el tudom képzelni az életem.
