„Egyetemi éveim alatt a grafika számos területén kipróbálhattam magam, sok különböző kifejezésmóddal találkozhattam, így segítve elő, hogy megtaláljam önmagam, körvonalazódhatott egy stílus, amit talán a későbbiekben is a magaménak nevezhetek.”
Bernadett Tervezőgrafika alapszakunkon végzett. Számára alapos kutatással kezdődik egy feladat: minden háttérinfó, tudható apróság teszi teljessé azt a háttérbázist, amiből aztán alkotáskor merít.
Miért ezzel a területtel foglalkozol?
Egészen kicsi korom óta átszőtte az életemet a művészet. Már általános iskola alsó tagozatában látszódott, hogy ez nem csupán pillanatnyi fellángolás, mint más, csupán hetekig, hónapokig tartó hobbijaim, hiszen ez volt az egyetlen, amiben igazán otthon éreztem magam, és képes voltam kiteljesedni. Ezekből adódóan nem volt kérdés, hogy a továbbiakban is a művészeti pályát válasszam.
Miért ezt a szakot választottad?
Az általános iskola után művészeti középiskolába felvételiztem, azon belül alkalmazott grafika szakra. Akkor ragadott magával a grafika világa, így szerettem volna még többet tanulni és fejlődni, még inkább elmerülni a hagyományos és digitális grafika adta technikák rejtelmeibe.
Mi inspirál?
Rengeteg dolog képes inspirálni, kezdve a körülöttem lévő világtól a konkrét művészekig, a különböző felületekig. Egy téma feldolgozása előtt szeretek minél többet megtudni róla, akár mögöttes jelentéseket, háttér információkat, történelmi jelentőséget, összefüggéseket. Így rengeteg olyan plusz információhoz jutok, amit később felhasználhatok az alkotás során, ezáltal egy átfogóbb képet tudok a témáról kialakítani, megvalósítani.
Melyek voltak a kedvenc egyetemi munkáid és miért?
Úgy gondolom, hogy hozzám legközelebb a plakát, illusztráció és könyvkészítés áll. Ezek azok a területek, ahol leginkább el lehet engedni magunkat gondolati síkon. Különböző anyagokkal, felületekkel kísérletezhetünk. A legelső ilyen feladatom egy plakáttervezés volt, ahol egy általunk választott érzelmet, hangulatot kellett kifejezni. Ez volt az a feladat, ami által megismerkedhettem a művészi plakátkészítés fogalmával.
Amit még kiemelnék, az egy mesekönyv illusztrálása és kivitelezése volt. A feladathoz különleges anyagokat, eszközöket alkalmaztam, mint az őrölt kávé, a kávéfoltok, sajátkészítésű öregített papír. A cél az volt, hogy az illusztráció ne kizárólag gyermekek számára készüljön, így az illusztrálás során a saját, a könyv olvasása során megfogalmazódott, inkább szarkasztikus gondolataimat jelenítettem meg.
Mi volt a diplomamunkád? Miért ezt a témát választottad?
Diplomamunkám alapját a szovjet bootleg lemezek adták. Ezek után kutatva jutottam el Sosztakovics munkásságához, pontosabban a Kisvárosi Lady Macbeth című operájához, mely kiindulópontként szolgált az akkori kultúrpolitikai elnyomás kiteljesedéséhez. Mindezek érdekessége, hogy maga az opera az akkori nők társadalmi elnyomására hivatott felhívni a figyelmet, így tulajdonképp egy elnyomásról szóló mű teremtett elnyomást, amely az egész művészvilágra kiterjedt. Diplomamunkám első részében ezt a párhuzamot szerettem volna érzékeltetni. Mindezek illusztráláshoz felhasználtam az eredeti bootleg lemezeket, a mai röntgenfelvételeket, valamint elektrografikai megoldásokkal kísérleteztem.
A könyv kialakításához végig figyelembe vettem a címet, így saját kézzel festett tipográfiát is alkalmaztam, ezzel reflektálva a sokat említett káoszra, emellett egy szigorú layoutot követtem ezzel mindvégig megtartva a téma komolyságát.
A diplomamunkám második részében, amely magában foglalja a könyv utolsó részét, illetve a plakátsorozatot, a női elnyomást helyeztem a középpontba. Ahhoz, hogy ezt a lehető legpontosabban meg tudjam közelíteni, a saját generációmat, azon belül a mai nők helyzetét vettem alapul. Úgy gondolom, hogy ma már a nők nem kifejezetten a férfiak és a felettük lévő generáció nyomásától szenvednek a legtöbbet. Ma leginkább nőtársaik, illetve önmaguk helyezik a nyomást a nőkre, lányokra. Ahhoz hogy a nő boldog legyen, sikeresnek kell lennie, karriert kell építenie, tökéletes bőrrel, tökéletes alakkal kell rendelkeznie, akár rögtön szülés után. Véleményem szerint ezek ugyan úgy elnyomásként vannak jelen a társadalomban, még akkor is, ha ezek nem láthatóan, hanem mélyen, belül emésztik az embert. Illusztrációimmal, plakátsorozatommal arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy a nők számára ne az infulencerek irreálisan tökéletes világa legyen a példa, hanem képesek legyenek elfogadni hibáikat, saját életüket.
Hogy miért ezt a témát választottam? Egészen kisiskolás korom óta igen komoly megfelelési kényszerem volt. Ostoroztam magam, ha valami nem úgy sikerült, ahogy én szerettem volna, vagy nem úgy néztem ki, ahogy azt elvártam volna magamtól. Így minden kudarc után úgy éreztem képtelen vagyok felállni, egy-egy negatív kritika után teljesen elvesztem. Tulajdonképp saját magam nyomtam el. A téma feldolgozása rengeteget segített ezen átlendülni és elfogadni, hogy nem kell, sőt nem is lehet tökéletes lenni.
Mivel járult hozzá a szakmai fejlődésedhez a METU az egyetemi évek alatt?
Egyetemi éveim alatt a grafika számos területén kipróbálhattam magam, sok különböző kifejezésmóddal találkozhattam, így segítve elő, hogy megtaláljam önmagam, körvonalazódhatott egy stílus, amit talán a későbbiekben is a magaménak nevezhetek. Ezen felül persze megtanultam mit jelent a határidő, és, hogy bármennyire is szeretném, nem fogom tudni megváltani a világot egy éjszaka alatt. :)
Mit mondanál annak, aki most felvételizik, miért érdemes a METU-t választania?
Elsősorban elmondanám, hogy egy olyan barátságos, könnyed légkör alakult ki már szinte az első naptól fogva, ami miatt szerettem az órákra bejárni. Ez talán leginkább tanárainknak köszönhető, akik nem csakhogy szakmailag profik, ezen felül úgy adnak tanácsot, útmutatást, kritikát, hogy azzal nem veszik el az alkotáshoz való kedvet, nem törik le a még csak bontakozó szárnyainkat. Ezt tökéletesen mutatja az is, hogy a harmadik év végére nem lehetett már megmondani, hogy ki az, aki előképzettséggel vagy anélkül vettek fel.
Hogy érzed magad frissdiplomásként?
Igen nehéz ezt megfogalmazni, az utolsó félév megkezdésekor úgy gondoltam, hogy hatalmas megkönnyebbülés lesz, ha már itt fogok tartani. Ezzel szemben már a diplomavédés utáni nap hiányérzetem volt. Mindemellett izgatottam várom, mit tartogat a jövő számomra.
Milyen élmény volt a diplomavédésed?
Természetesen izgultam, mint mindenki más ebben a helyzetben, de úgy gondolom, hogy nagyobb volt a füstje, mint a lángja, hiszen összességében pozitív élményben volt részem, szakmailag hasznos kritikákkal gazdagodtam. Úgyhogy nem kell félni, senkit nem esznek meg. :)
Milyen terveid vannak a jövőre?
Elsősorban szeretném kipróbálni magam a munka világában, új tapasztalatokat szerezni ezen a téren. Majd ezekkel az új élményekkel gazdagodva vissza szeretnék jönni mesterszakra.
