“A felvett hallgatói közösség nagyon sokszínű, sok területről érkezünk, és számomra egy hatalmas pozitív csalódás volt, hogy mindenkihez egyénileg próbáltak igazodni a tanárok és igyekeztek mindenkit önmagához képest fejleszteni.”
Huszti Nikolett a METU Környezetkultúra alapszakán diplomázott. Az egyetem rájött, hogy a belső terek mellett magával az épület megtervezésével is szívesen foglalkozna. Számára azt jelenti az alkotóegyetem, hogy szabad alkotásra buzdítják őket a tanáraik, motiválnak, hogy feszegessék a határaikat, nem szabnak szigorú korlátokat és támogatják az ötleteik megvalósításában.
Miért ezzel a területtel foglalkozol, miért ezt a szakot választottad, mi inspirál?
Már középiskolát is úgy választottam, hogy ebbe az irányba szeretnék menni, bár akkor még nagyon felületes ismereteim voltak a szakmáról és lakberendezői ambíciók hajtottak. Aztán szépen lassan rájöttem, hogy mennyivel sokrétűbb ez a terület és behatóbban szeretném megismerni, ezért döntöttem a belsőépítészet mellett. Később aztán az egyetemen még inkább megszerettem és rájöttem, hogy a belső terek mellett magával az épülettel is szívesen foglalkoznék, így már az építőművészet felé húz a szívem. De tanáraim szavaival élve, a kettő nem működhet egymás nélkül és szeretném ezt a szimbiózist még jobban megismerni és a jövőbeni terveimben is megteremteni.
Melyek voltak a kedvenc egyetemi munkáid és miért?
A legelső félév tervezési feladata nagyon jó indítás volt, megtanított arra, hogy máshonnan közelítsek meg egy-egy témát. Egy választott fogalom térélményét kellett megterveznünk, egy 5x5x5m-es térben. Az én szavam a hatalom volt. Érdekes volt megvizsgálni, hogy mit is jelenthet az embereknek ez a fogalom, és a térben építészeti eszközökkel, hogy lehet ugyan ezeket az érzéseket elérni. Én inkább a hatalom emberekre gyakorolt hatására fektettem a hangsúlyt, így az volt a fontos, hogy aki belép a térbe, érezze a sugárzó erőt, irányítottságot és a rá nehezedő felsőbbrendűség nyomását. Mindezt kifejezik a formák, az anyagok, a fények és a térben történő haladás.
A második évünk első feladata egy hétvégi ház megtervezése volt a Csepeli francia öböl déli partszakaszán. Ezt a feladatot azért szerettem annyira, mert építészeti megközelítést kívánt, teljesen máshogy kellett nekikezdeni és nagyon élveztem ezt a szabadságot. Fő célom az volt, hogy hagyjam a természetet érvényesülni, és hogy az épület kövesse le a terep adottságait. Az épületet lesüllyesztettem a föld alá, a levezető út elágazik az oda vezető kitaposott ösvényből, majd egy kiszélesedő lépcsőn juthatunk le a terasz szintjére, illetve a bejáratokhoz. Ez két részre osztja az épületet: az egyik rész a privát, intimebb helyiségeknek ad helyet, a másik pedig a közösségi térnek. Egy hosszan elnyúló homlokzat mögött bújik meg az épület, amely szépen fokozatosan beleolvad a domboldalba. Ezek a főhomlokzati falak elhatárolják az épületet a kíváncsi tekintetektől és az esetlegesen megemelkedő víztől is.
Ezeken kívül másik kedvenc feladatom a METU Építészeti tanszékének újragondolása volt, mert érdekesnek találtam, hogy tulajdonképpen saját maguknak tervezünk, arra a helyre, ahova nap mint nap bejárunk. És természetesen a diplomamunkámat sorolnám még ide.
Mi volt a diplomamunkád? Miért ezt a témát választottad?
Diplomamunkám egy zsidó kulturális központ volt. Azért választottam ezt a témát mert, úgy éreztem a zsidóság kapcsán a figyelem legtöbbször a holokausztra fókuszál, ezzel szemben a zsidó kultúráról, a zsidó emberekről és hétköznapi életükről kevés szó esik. Ennek következtében kialakult bennem egyfajta vágy a zsidó kultúra behatóbb megismerésére. A helyszínválasztás is ehhez igazodik, ugyanis a tervezés helyszíne Budapest VII. kerületében, a Kazinczy utca 48-as szám alatt található eklektikus ipari épület, mely 1880-ban épült, majd mai formáját 2013-ban nyerte el egy átépítés során. Budapest ezen kerülete volt a budapesti zsidóság központi területe, a helyszín szűkebb környezete pedig az egyik leggazdagabb környéke volt a városnak (arany és ezüstműves műhelyek, ékszerüzletek voltak itt). A tervemmel azt szerettem volna elérni, hogy ne csak az itteni zsidóság hétköznapjaiba integrálódjon bele az épület, hanem az más kultúrák számára is hívogató és informatív legyen, és ezzel ösztönözze a különböző kultúrákat, hogy nyissanak egymás felé. Ezt a nyitottságot szerettem volna az építészetre is lefordítani, így maga az épület is nyit a környezete felé. Ezen kívül minden szint a kultúra egy szegmensének ad teret, és felfelé haladva egyre jobban mélyedhetünk el a zsidó kultúrában: Földszint - Megismerés: vallás, ünnepek, közösség; I. szint - Kiállító tér: terjeszkedés, kulturális sokszínűség: nyelv, művészet; II. szint - Gasztronómia: hétköznapi élet, vallás; III. szint - Előadó: történelem, szokások, hagyományok, közösség.
Mivel járult hozzá a szakmai fejlődésedhez a METU az egyetemi évek alatt?
Azt figyeltem meg, hogy a felvett hallgatói közösség nagyon sokszínű, sok területről érkezünk, és számomra egy hatalmas pozitív csalódás volt, hogy mindenkihez egyénileg próbáltak igazodni a tanárok és igyekeztek mindenkit önmagához képest fejleszteni. Emellett nagyon jó műhellyel rendelkezik az iskola, ahol gyakorlatban is sokat tudunk tanulni és a műhelyvezetőtől mindig megkapunk minden segítséget, hogy a lehető legjobb minőségben valósítsuk meg terveinket. Az ilyen gyakorlati tapasztalatokhoz tartoznak a művésztelepek, amit az iskola szervez, valamint a különböző programok, ahova az iskolán keresztül eljuthattam (pl: NEB workshop, épületbejárások). Illetve tanáraink segítenek abban, hogy több lehetőséget megismerjünk, megmérettessük magunkat, ilyen például az OTDK, különböző pályázatok, vagy éppen kiállítások, melyeket az iskola szervez a hallgatói munkákból.
Mit jelent számodra az alkotóegyetem jellege a METU-nak?
Számomra azt jelenti, hogy szabad alkotásra buzdítanak a tanáraink, motiválnak, hogy feszegessük a határainkat, nem szabnak szigorú korlátokat és támogatnak az ötleteink megvalósításában. A képzés gyakorlatorientált, elengedhetetlen az alkotói munka, a rajzolás, modellezés és ahogy korábban említettem jó lemenni a műhelybe alkotni, ami sokat segít a tervezésben.
Mit mondanál annak, aki most felvételizik, miért érdemes a METU-t választania?
Ha elkötelezett és tényleg érdekli a szak, amire jelentkezett, akkor szinte mindent ki tud venni magának az itt tanultakból/tapasztaltakból. Én elégedett vagyok a tanári gárdával és látom, hogy egyre színvonalasabb lesz. Fejlesztik a szakot is, így azt érzem a befizetett tandíj is jó helyre ment. Összességében jó a hangulat és nagyon sokat tanultam és fejlődtem itt, minden feladatnak megvolt a maga kihívása és tanulópénze. Ezen felül motivált az iskola, hogy jó úton járok és küzdjek tovább az álmaimért.
Milyen terveid vannak a jövőre?
Mindenképpen folytatom a mesterszakkal az egyetemi tanulmányaimat, és ahogy már korábban említettem az építőművészet felé veszem az irányt. Nagyon várom már az újabb kihívásokat, az új perspektívákat, amiket a mesterképzéstől remélek. Ezen kívül szeretnék dolgozni a szakmában, ha belefér a suli mellett akkor azzal párhuzamosan, ha nem akkor teljes mértékben az iskolára fókuszálok és szeretnék több pályázaton részt venni, kicsit jobban belefolyni a szakma aktív hétköznapi életébe.
Tedd meg karriered következő lépését a METU alapképzésén - ismerd meg Környezetkultúra BA képzésünket!