„Szeretnék mindig valami újat, mást alkotni, talán az erre való törekvés inspirál.”
Márton Fotográfia alapszakunkon diplomázott. Riportfotósként a téma mögötti ember érdekli, fotózott METU-s eseményeinken is, többek között a Flash! hallgatói prezentációs esten vagy a METU Divatshow-n is, munkája a Gregersen Art Point-ban megrendezett diplomakiállításon is látható volt.
Miért ezzel a területtel foglalkozol?
Négy éve kezdtem tudatosan fotográfiával foglalkozni. Számomra utolsó pillanatban derült ki az, hogy fotós szeretnék lenni. Sokáig kerestem azt, hogy milyen eszközzel tudom legjobban kifejezni a véleményemet a világról, amelyben a társam végül a fényképezőgép lett.
Miért ezt a szakot választottad?
Mindig is egy olyan hivatásról álmodtam, amely nem köt egy irodához, egy asztalhoz és egy székhez, szeretek ott lenni mindenhol, ezért számomra nem volt kérdés, hogy a fotográfiának a riportfotó iránya érdekel. Mai napig emlékszem az első "fotóriportomra", amit a METU-s (akkor még BKF-es) felvételimre készítettem a Sopronkőhidai Börtönben. Akkor világossá vált a számomra, hogy a sajtófotóban érzem jól magamat. Sokan nem tudták pontosan első félévben, milyen specializációt válasszanak. Ez számomra nem volt kérdés, célirányosan azért jelentkeztem a METU-ra, hogy fotóriporter lehessek, ekkor már gyakornokként dolgoztam a Kisalföld napilapnak.
Mi inspirál?
Szeretnék mindig valami újat, mást alkotni, talán az erre való törekvés. De inspirál egy-egy "szakmai kihívás" is, amikor a fotózás közben nem ideálisak a körülmények.
Melyek voltak a kedvenc egyetemi munkáid és miért?
Egyik kedvencem a Hanyatló ipar bemutatása című feladat volt. Igyekeztem a három év során olyan projektekkel foglalkozni, amelyeknek a témája érdekelt, és a fotózását nem egyetemi házi feladatnak éreztem, hanem élveztem utánajárni és készíteni is. Ez a munkám az Utolsó vájárok címet kapta, Magyarország utolsó mélyművelésű bányáját mutatja be, amely Bakonyoszlopon található. A munka során egy teljes napot töltöttem a bányában az ott dolgozókkal, talán azért emlékezetes ez a riport, mivel nagyon közvetlenek és segítőkészek voltak, minden fotóriporter álma, hogy úgy tudjon fotózni, mintha láthatatlan lenne, és nem vennék észre az emberek a kamerát. Ez nekem ott teljesen sikerült.
Egy másik emlékezetes munkám, ami ugyan nem kifejezetten beadandó feladat volt, hanem a diplomamunkám témája miatt el kellett gondolkoznom egy esetleges másik megoldásban is arra az esetre, ha nem találok elég jelentkezőt a munka sikerességéhez, ezért belekezdtem egy más jellegű anyagba. Seba atya, Vasvár plébánosa ghánai származású. Véletlenül találtam rá, de mindenképpen olyan személyiség, akiről érdemes egy riportot készíteni. Kíváncsi voltam, hogy a vasvári egyházközség hívei hogyan tudnak befogadni egy nem európai származású papot, illetve hogyan telnek az atya mindennapjai, ezért több napot eltöltöttem ott Vasváron és a környező falvakban.
Mi volt a diplomamunkád? Miért ezt a témát választottad?
A diplomamunkám címe #metoo volt. Olyan nőket/férfiakat fotóztam, akikkel valamilyen jellegű erőszak történt. Mindenkiről egy portré került be a végleges munkámba. A fotókat olyan helyszíneken készítettem, amik utaltak az erőszakra és annak a helyszínére. A portrék mellé készítettem mindenkivel egy interjút, mindenkinek ugyanazokat a kérdéseket tettem fel. A beszélgetést rögzítettem, és abból készítettem egy átiratot, így a modellek saját szavaikkal fogalmazták meg a velük történteket. A diplomamunkámban szerepeltettem ismert embereket is, többek között Sárosdi Lilla is vállalta a felkérést. Azért ezt a témát választottam, mert ki szerettem volna fejezni a véleményemet az erőszak ellen, és rámutatni arra, hogy ez a mai napig probléma, és egy erőszaknak az okai mélyebben gyökereznek.
Mivel járult hozzá a szakmai fejlődésedhez a METU az egyetemi évek alatt?
Rengeteg mindenben. A szakunkról tudok nyilatkozni, rengeteg remek és szigorú tanár oktatott minket. Itt a szigorúságot abszolút pozitív tulajdonságként értettem. Nyilván el lehet végezni úgy egy egyetemet, hogy a túlélésért küzdünk, de a mi tanáraink ennél többet vártak el. Nem engedték az egyszerűbb utat, konkrét példával élve Hajdú D. András konzulensem az összes a #metoo témával kapcsolatos önbizalomvesztésem után sem engedte azt, hogy elhagyjam a témát, Korniss Péter tanár úr az őszinteségével segített nekünk, ő azt is megmondta, ha valamelyik kép vagy ötlet nem jó. Kezdetben talán magunkra vettük, de a második évtől már nem törtünk össze egy-egy negatív kritikától, és az előnyünkre tudtuk azt fordítani, amit elrontottunk. A pozitív kritikából kevesebbet lehet tanulni, mint a negatívból. Kialakult így egy gondolkodásmódunk, amely előnyhöz juttat minket talán az életben.
Mit mondanál annak, aki most felvételizik, miért érdemes a METU-t választania?
Mindenképpen a gyakorlati oktatás miatt. Nem egy tankönyvből magyarázták el azt a tanáraink, hogyan kéne fotóznunk, hanem megmutatták azt, tanulmányi kirándulásra vittek minket, így egy-egy olyan praktikát is sikerült elsajátítanunk, amelyet az iskola falain belül lehetetlen, főleg egy riportfotó műfajban.
Hogy érzed magad frissdiplomásként?
Jelenleg még fel sem fogtam, hogy lediplomáztam, és ezzel vége az életem egy szakaszának. Izgatottan várom azt, hogy miket tartogat számomra a jövő.
Milyen élmény volt a diplomavédésed?
Én egy nyitott, beszédes embernek jellemezném magamat, korábbi munkahelyeimből és tapasztalataimból adódóan valamennyire megszokott volt részemről az, hogy emberek előtt kell beszélnem. Így tudnám jellemezni a záróvizsgát is, úgy érzem mindent elmondtam, amit fontosnak éreztem, ahogy érzékeltem a közönség figyelt rám, nyilván kisebb hibákat ejt az ember egy ilyen szituációban, mert mindenkiben benne van a vizsgadrukk. Összességében egy abszolút pozitív élmény maradt a számomra, ahogyan a "zévét" követő diplomakiállításunk is.
Milyen terveid vannak a jövőre?
Nem tervezem a jövőmet. Természetesen célom van, és sok-sok elképzelésem, de azt majd az idő eldönti, hogy mi valósulhat meg belőle.
