„A tanulás sosem állhat meg, hiszen minél többet tudok, annál inkább érzem, hogy mennyi fejlődni- és tanulnivalóm van még.”
Balogh Gabriella Elektronikus ábrázolás alapszakunkon végzett. Kiállított a MET meet METU 2. tárlaton és munkájával szerepelt a 2019-es OMDK-n is. Diplomamunkája korántsem szokványos: az sem lehetetlen, hogy ez a kísérleti vizuális kommunikáció lesz az, amelynek segítségével a jövőben kapcsolatot teremthetünk idegen civilizációkkal :).
Miért ezzel a területtel foglalkozol?
Mert mindig is vonzott és bekebelezett a vizuális művészet. De társadalmi hatásra elfordultam tőle és szerencsét próbáltam az informatika területén is. Azonban az elfojtás nem vezetett jó eredményre, így erőnek erejével visszatértem ahhoz, amit mindig is szerettem volna csinálni: megfogalmazni a gondolataimat grafikai eszközökkel, valamint életre kelteni azt animáció és háromdimenziós tervezés útján.
Miért ezt a szakot választottad?
Olyan szakot kerestem, ami nyitott megannyi területre és nem szűkül le egy specifikus irányra. Az elektronikus ábrázolás ilyennek bizonyult: festettünk és rajzoltunk manuálisan és digitálisan, terveztünk applikációt és weblapot, animáltunk, infografikát és kiadványt terveztünk, belemerültünk a 3D tervezés rejtelmeibe, tanultunk tipográfiát és megannyi kreatív feladat nyitotta meg előttünk a kapukat új eszközök, kifejezésmódok és platformok felé.
Mi inspirál?
Inspirálnak a formabontó, meghökkentő ötletek, a merész törekvések, a lelkes emberek, akik meg akarják váltani a világot egy plakáttal, egy applikációval vagy egy 3D modellel és mivel elhivatottak, meg is teszik. Amikor tervezek, alkotok, létrehozok, engem is átjár ez a workflow, amiért tényleg megéri átvirrasztani a második, harmadik éjszakát is a gép előtt, vagy a padlón ülve a kreatív káoszban.
Melyek voltak a kedvenc egyetemi munkáid és miért?
Sok kedvencem volt. Szerettem a Speciális rajz-festés órákat, ahol a sok új technika mellett krokirajzokat készítettünk, ami segített a kompozícióban való megfigyelésem fejlesztésében, ami azelőtt gyenge pontom volt.
Kreatív vizuális stúdiumok órán több tanár tanított minket, több területről, így voltak craftos feladatok, fotós feladatok, tervezős feladatok és ötletelősek. A Pantone Project ugyan egy szorgalmi feladat volt ezen az órán, de én kicsit jobban belemerültem és megvásároltam a Pantone-képeslapokat, hogy a környezetemben megfigyelve a színeket, képet készíthessek a passzoló színű lappal. Azóta jobb a színmemóriám is.
A másik kedvencemet Webdesign órán csináltam, amiben a Neptunnak kellett új designt készíteni – izgalmas volt, hogy nem kell az eredeti kontenthez szorosan kapcsolódni, így saját és mások tapasztalatai alapján nem csak a layoutot, hanem a felépítést is átszerkesztettem kissé.
Nagyon élveztem a 3D tervezés órán kapott feladatokat is, például, amikor absztrakt kompozíciót készítettünk, én aznap nem aludtam, hogy kipróbálhassak minél több materiált és fényjátékot.
Tervezési alapozó gyakorlatok órán pedig egy másik területről választhattunk egy tanulót akinek portfóliót készítettünk. Én Hornok Barbarának készítettem egy kis terjedelmű lookbook-ot, melyben a kollekcióihoz igazítva kellett a designt kialakítani. Inspirálóak az alkotásai, így nem volt nehéz dolgom. A feladat pedig a megrendelőkkel való munka készségét hivatott fejleszteni.
Mi volt a diplomamunkád? Miért ezt a témát választottad?
Diplomamunkám eltér korábbi alkotásaimtól, ugyanis a célközönségnek nem az embereket választottam. Ez egy vizuális eszközökkel megfogalmazott kommunikációkísérlet távoli idegen civilizációkkal, melyben matematikai alaptételeket fordítottam le a vizualitás nyelvére. Cosmic Hi-nak kereszteltem, hisz’ nem más ez, mint egy „kozmikus szia”, melyet beszélgetésindítóként lehetne felküldeni az űrbe, majd értő szemekre és kezekre találva elindíthatna egy csillagközi szövetséget. Ma még ábránd, de valamikor a távoli jövőben akár valóság is lehet.
Azért ezt a témát választottam, mert amatőrcsillagászként őrülten vonzódom a csillagokhoz és rendkívül érdekesnek találom a kérdést, hogy mi lehet az az univerzális nyelv vagy közlési mód, mellyel egy alapjaiban másként fejlődött intelligens faj azonosulni tudna – ha valóban vannak odakint. Mivel a matematika afféle leíró nyelve a minket alkotó és körülvevő világnak, így evidensnek tartottam ezt használni közvetítő nyelvként. A vizualitás pedig az a közeg, amelyben mindenki könnyebben mozog, könnyebb kapcsolatokat alakít ki az agy, ezért a matematikát egy logikán alapuló, szimbólumokkal rendelkező formakészletre alapozva fordítottam le vizuális nyelvre.
Így születtek meg a prototípusként emlegetett, általam kézzel gravírozott, hatszögű üveglapjaim a vizualizált matematikával, melyeken négy matematikai axióma, alaptétel található:
- a mindenki által ismert és használt tízes számrendszer,
- a matematikánk sajátosságát bizonyító prímszámok sorozata,
- a minden síkban leírt körre igaz törvény, a pi,
- és a természeti alaptörvényként számon tartott Fibonacci-sorozat.
A kezdetekben, amikor még fa talpai voltak az üveglapoknak, és csak három tétel vizualizációja volt meg, lehetőséget kaptam kiállítani az Escape from Noise kiállításon - köszönhetően témavezető konzulensemnek, Július Gyulának. Később, az OMDK-ra való továbbjutás után új üveglapokra újragravíroztam az ábrákat (mert a korábbi verziók összekarcolódtak) és a fa talpakat is lecseréltem epoxigyantából öntött talpakra. És ez a jelenlegi forma, mellyel eljutottam a Magyar Formatervezési Díj második fordulójáig és ezzel diplomáztam le.
A projekt kereteként terveztem egy háromdimenziós csillagközi űrszondát is, melyen szintén megjelenik a négy gravírozott hatszög - azonban itt már arannyal futtatott alumíniumból, amely kibírná az űr viszontagságait.
Ezeken kívül készítettem egy animációt (vagy diplomafilmet), mely tartalmazza a 3D szondát, videórészleteket, illetve timelapse felvételeket is, és összefoglalja a Cosmic Hi projektet és célját.
Mivel járult hozzá a szakmai fejlődésedhez a METU az egyetemi évek alatt?
Iránymutatást kaptam, új lehetőségeket és eddig nem tapasztalt területeket villantott meg előttem, melyek alapján egyre távolabb és több irányban láttam a művészet területén. A sok verseny és pályázat lehetősége mindenkinek biztosítva van, és én is igyekeztem a legtöbbre jelentkezni, kihasználni a lehetőségeket, mint pl. az OMDK, vagy a Karrier Ösztöndíj Pályázat.
A gyakorlati órákon szoftverismeretünket gyarapították, a mindennapos munkavégzésem során pedig gyakorolhattam és elmélyíthettem azokat. A félévek során az érdeklődésem elterelődött az animációk és 3D-s tervezés, a motion design irányába, a tanáraim pedig támogatták ezt a fejlődést, nem szabtak korlátokat számomra. Ezen kívül fejlődtek a soft skill-jeim is, mint például a prezentációs készség, köszönhetően annak, hogy minden félév végén szóbeli prezentációk/kipakolások zajlottak le, a diplomafélévben pedig a szervező- és irányítóképességem is.
Mit mondanál annak, aki most felvételizik, miért érdemes a METU-t választania?
Sablonnak hangozhat, de igen is fontos, hogy az ember önmaga lehessen, saját stílust alakítson ki. Épp ezért az egyetem dolga nem az, hogy brandként, a hallgatók fölé tornyosulva egyenszakembereket gyártson belőlük, akik majd képviselik az intézményt, hanem az, hogy biztosítva az értékes szakmai kapcsolatokat, lehetőségeket és a kreatív gondolkodást támogatva egy személyre szabott fejlődést adjon. Önállóságot, flexibilis tudást és szabadságot nyújtson a hallgatóknak, akik így a saját útjukat bejárva, mégis intézményi segítséggel elérhetik a szakmai beteljesülést. Ezért jöttem a METU-ra, és ezért folytatom itt ősztől a tanulmányaimat.
Hogy érzed magad frissdiplomásként?
Level up! :) Jöhet a következő szint, és az azutáni! A tanulás sosem állhat meg, hiszen minél többet tudok, annál inkább érzem, hogy mennyi fejlődni- és tanulnivalóm van még. Jó érzés egyetemi diplomát szerezni egy olyan területen, amiben megtaláltam a hangomat (szó szerint is), de tovább szeretnék és fogok tanulni.
Milyen élmény volt a diplomavédésed?
A diplomavédésem elég viccesre sikerült. Késett a vonatom, így ahogy beestem, installáltam is a diplomamunkámat, tudván, hogy én kezdem a védést, mert első vagyok a névsorban. Meleg volt, kialvatlan voltam, és ekkor már idegeskedtem is kicsit. Ahogy elkezdődött a védés, leállt a szerver, így nem tudtam elérni a prezentációmat. Kb. 15 perces intézkedés és kínos nevetgélés után már oldottabb hangulatban adtam elő a prezentációmat, ami tetszett a bizottságnak, a visszajelzések is építőek és pozitívak voltak.
Két vélemény esett a legjobban: a külsős bizottsági tag értékelése, aki szerint az előadásom kerek és egész volt, és első hallásra is érthető volt (pedig ez egy interdiszciplináris téma, melyet több végről lehet magyarázni), a másik pedig az egyik nagyon kedvelt tanárom megjegyzése, melyben arra tért ki, hogy a prezentációs képességem rengeteget fejlődött.
Így hát igazán eredményesnek zárhattam azt a napot.
Milyen terveid vannak a jövőre?
Ősztől a METU Média design mesterképzésén fogok tanulni, ami idén először indul, és már nagyon várom az elém álló kihívásokat, izgalmas feladatokat, és az újabb megmérettetéseket. Emellett gyakornokként dolgozom tovább a Boschnál, mint ahogy eddig is.
A távoli jövő még képlékeny, de van egy konkrét, bár félve kimondott vágyam: a Cosmic Hi-t az űrbe juttatni. :)
