A 2020 során Budapest Főváros IV. kerületi Önkormányzata egy ötletpályázat keretében lehetőséget adott a Budapesti Metropolitan Egyetem - Építészet és Design tanszék - hallgatóinak, hogy az Újpest jelképének számító Víztornyot újragondolják.  

Mivel a Víztorony jelenleg kihasználatlanul áll, ezért a kerület vezetői azzal a céllal írták ki a pályázatot, hogy megoldást találjanak arra a problémára, hogy a kerületi lakosok számára szimbolikus jelentőséggel bíró épület számára új funkciót találjanak. 

A hallgatók ötleteiből a későbbi tervek elkészítése során inspirációt merítenek a szakemberek, így elképzelhető, hogy a jövőben megelevenedik valamelyik díjazott hallgatónk elképzelése. 

A beérkezett pályaműveket egy szakmai zsűri bírálta el február 11-én, majd a kerület lakosainak is megmutatták a pályamunkákat. 

Az ötletpályázaton az alábbi hallgatók pályaműveit díjazták: 

Második helyezett, közös projektben: Szurduk Dóra, Manherz Ingrid - VÍZPLACC című pályamű 

Második helyezett: Gaál Viktória – MERÜLÉS című pályamű  

Különdíjas: Tajthy Renátó - SWUNG című pályamű  

Harmadik helyezett: Meiszter Evelin - CSILLAGDA című pályamunka 

További hallgatók, akik részt vettek a pályázatban: Kovács Dávid, Nagy Fanni, Varga Eszter, Benczédi Tünde 

  

Szívből gratulálunk! 

Egy-egy rövid Interjú keretében megkérdeztük a pályázaton díjazott alkotóinkat, pillantsatok be velünk az alkotás folyamatába. 

Gaál Viktória, MA - első éves Építőművész hallgató 

Hogyan készültél a pályázatra, honnan merítettél inspirációt? 
 
G.V.: A pályázatra órai keretek közt készültünk. Én személy szerint mindig megpróbálok azonosulni az adott szituációval. Egy olyan ember szemével nézni az épületet, aki használni fogja. Jelen esetben a víztorony, mint egy kastély tornya fogott meg és inspirált arra, hogy a gyermekeknek adjak egy olyan helyet, ahol teljesen átélhetnek egy történetet. A mese részévé válhatnak. 

Mit tanultál vagy tapasztaltál meg a felkészülés, az alkotás során önmagadról és a szakterületedről? 
 
G.V.: Elsősorban azt, hogy nem szabad megijedni. Pláne nem a saját ötletemtől. A diákokban többnyire van egyfajta megfelelési kényszer, ami sokszor pont, hogy elnyomja a kreatív ötleteket. Ha ezen túl tud lépni valaki és bátran ki tud állni az ötleteivel, akkor képes lesz felszabadultan alkotni. 
 

Oktatóid közül segített valaki a pályázati anyag elkészítésében? Hogy érezted mentorként segített a folyamatban?  
 
G.V.: Igen. Nagyon motiváló volt a konzulensem: Z. Halmágyi Judit. Sem ő, sem a csoporttársaim nem hagyták, hogy feladjam az ötleteimet. Mindig bíztattak, ez nagyon sok helyzetben átsegített a zökkenőkön. 
 

Az anyag elkészítése során melyik volt a kedvenc munkafázisod? 
 
G.V.: Igazság szerint kettő is van, az eleje és a vége. Az első találkozásom a toronnyal, amikor a helyszínbejáráson kavarogtak a gondolatok bennem, majd összeált egy képpé. 
És a vége amikor már állítottam össze a pályázat leadási anyagát és megláttam, hogy mi is lett abból az első gondolatból, amit hónapokkal azelőtt megálmodtam. 
 

A METU-n zajló gyakorlat-orientált képzés segített a felkészülésben? 
 
G.V.: Igazság szerint, máshogy nem is igazán tudnám elképzelni. Nekünk nagyon kell a személyes kontaktus és az, hogy a tanáraink pontosan tudják, hogy hétről hétre mivel foglalkozunk. 

Tajthy Renátó, MA - első éves Építőművész hallgató

Hogyan készültél/készültetek a pályázatra, honnan merítettél inspirációt?  

T.R.: Nekem elég erős indíttatású volt a pályamunkám tekintetében, hogy beleestem abba a betegségbe, amitől most mindenki fél. Megtapasztaltam, hogy milyen az, amikor az ember nem kap levegőt, amikor egészen elfogy, és nem tudsz vele mit csinálni. Nagyon kiszolgáltatott érzés, az inspirációm ebből a belső késztetésből jött.  

Mit tanultál vagy tapasztaltál meg a felkészülés, az alkotás során önmagadról és a szakterületedről?  

T.R.: A legtöbb munkát, megbízást, pályázatot vagy egyetemi feladatot azért szeretem, mert általuk eggyel közelebb kerülök magamhoz. Egyre több dolgot tanulok meg magamról és a környezetemről, valamint a kettőnk viszonyáról. Talán önzőségnek hangzik, de mintha minden munkában saját magunkat fejlesztenénk, és mindig magunkról és a világgal kötött egyezségünkről tanulnánk meg valami újat. Ebben a munkában is megtanultam kicsit feszegetni a határokat, és túllépni a saját korlátaimon, nagyon el tudok mélyülni egy-egy feladatban vagy megbízásban, és teljesen ki tudom zárni a külvilágot, amikor egy engem kifejezetten érdeklő témára koncentrálok.   

Oktatóid közül segített valaki a pályázati anyag elkészítésében? Hogy érezted mentorként segített a folyamatban?  

T.R.: Igen, ebben is általában szerencsés vagyok, hogy olyan mentort kapok, aki tud rajtam mindig előre billenteni egyet. Z. Halmágyi Judit személyében ez már megnyilvánult az alapszakos diplomamunkánál is, de most még inkább. Úgy gondolom, hogy Judit egy-egy mondata nagyon erős hatással van rám. Egy érdekes mentor-diák kapcsolat van köztünk. Mi egyáltalán nem beszélünk sokat, sőt nagyon ritkán beszélünk, de olyankor annyira eltalálja azokat a mondatokat, amiket nekem mondani kell, hogy egyszerűen átlendülök a következő lépésre, és tudom folytatni. Úgyhogy legfőképpen tőle tanultam nagyon sokat. Köszönöm neki.  

Az anyag elkészítése során melyik volt a kedvenc munkafázisod?  

T.R.: A kedvenc munkafázisom legtöbbször az ötletre való rátalálás pillanata. Amikor megszületik az ötlet, és ez valahogy együtt értelmezhető az előtte lévő keresési folyamattal. Az ötlet megszületése után ebben a rövid fázisban, amikor úgy pörög az agyad és érzed, hogy valami újat, valami jót találtál ki. Ez a kedvenc fázison mindig.  

A METU-n zajló gyakorlat-orientált képzés segített a felkészülésben?  

T.R.: Sajnos most erre nehéz válaszolni, mert az online oktatás ebből a szempontból szerintem egy öngól, de sajnos nincs mit tenni. Az alapszakhoz képest ez a mesterképzés ebből a szempontból nagyon rossz, hiányzik a csapat, hiányoznak az emberek, hiányoznak a tanároknak a meglátásai. Ez a gyakorlatorientált képzés ez egyelőre nem igazán tud megvalósulni, mert online szerintem nagyon nem lehet gyakorlatban tanulni. Ez nagyon nem jó most. A tanárok, természetesen, mindent megtesznek, ami tőlük telik, mert ők is tudják, hogy ez egy faramuci helyzet. De én azt érzem, hogy túl sokat vagyunk önmagunkkal. 

 

 Szurduk Dóra, Manhertz Ingrid, MA - első éves Építőművész hallgatók 

 

Hogyan készültetek a pályázatra, honnan merítettetek inspirációt?  

M.I., Sz.D.: Már az első helyszínbejárás után nyilvánvalóvá vált számunkra, hogy a Víztorony melletti környezet legalább olyan fontos számunkra, mint maga a torony. Egy elhanyagolt, zajos és koszos környezet, illetve a közeli forgalmas sétáló utcák, játszóterek, parkok rengeteg ötletet adtak a VÍZPLACC megalkotásához. 

A közös munka során elengedhetetlennek tartjuk a személyes alkotást, így a korlátozások közben is éltünk a műhelyhasználati lehetőségekkel, és bejártunk az egyetemre. Hiszen folyamatosan hatással vagyunk egymásra, nem csak a környezetünk, a hétköznapi interakciók inspirálnak, hanem azt gondoljuk, hogy egymásra is inspiráló hatással vagyunk, akkor tudunk hatékonyan alkotni, ha ezt egy helyen tehetjük.  

Mit tanultatok vagy tapasztaltatok meg a felkészülés, az alkotás során önmagatokról és a szakterületetről?  

M.I., Sz.D.: A horizont tágítását. A tervezés sosem csak a kiírt épületről szól, a belső terektől egészen a várostervezésig tart. A pályázati kiírás nem határozott meg funkciót, így a tervezési programot mi szabtuk meg.  Egy ilyen projektnél határok nélkül tervezhetünk, így lehetőség nyílik arra, hogy hozzád közel álló témát dolgozz fel. Ezen a döntésen múlik a terv sikeressége, hiszen egy számodra fontos és szerethető projekten élvezetesebb huzamosabb ideig foglalkozni. 

Nagyszerű élmény volt számunkra, hogy csapatban dolgozhattunk, hiszen a jövőre nézve ez jó tapasztalat, mert a valóságban is csapatban kell együttműködni egy adott projekten.  

Oktatóitok közül segített valaki a pályázati anyag elkészítésében? Hogy éreztétek, mentorként segített a folyamatban?  

M.I., Sz.D.: A pályázat elkészítése során Z. Halmágyi Judit és Mátrai Péter voltak segítségünkre. A tanár- diák kapcsolatra épül az építészet oktatás, ezért elengedhetetlen a feladat során a folyamatos konzultáció.  

Ezúton is köszönjük nekik az egész féléves támogatást!  

Az anyag elkészítése során melyik volt a kedvenc munkafázisotok?  

M.I., Sz.D.: A terv prezentálása fontos lépés. Legalább annyira élvezetes és fontos folyamat volt számunkra a plakátotok összeállítása, mint a terv kidolgozása. Szeretünk új technikákat megismerni és azokkal kísérletezni, létfontosságúnak tartjuk, hogy állandóan frissítsük a tudásunkat és képben legyünk az új ábrázolási módokkal és technológiákkal.  

 A METU-n zajló gyakorlat-orientált képzés segített a felkészülésben?  

M.I., Sz.D.: Az online oktatás ellenére is sikerült a műhelyeket használnunk, ami nagy segítség a makettek elkészítésében. Emellett az egyetem területén a közös munka is mindig hatékonyabb. Már nagyon várjuk, hogy a szaktársainkkal együtt újra az egyetem termeiben dolgozhassunk. 

2021. 03. 02.