Frissen indult sorozatunk, a #metuALUMNIstories a METU örökdiákjairól szól, akik értékes gondolataikat, emlékeiket osztják meg az egyetemmel és szakmai történetükkel kapcsolatban. Mi a legnagyobb tanulság, amire a METU megtanította őket? Hogyan definiálnák a sikert? Milyen kihívásokkal szembesülnek a gyorsan változó 21. században, és hogyan próbálják ezeket leküzdeni? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekre ad választ a #metuALUMNIstories. Fogadjátok szeretettel Ozoróczy Diána Trixi Graphic Designer történetét!    

 
  

Miért választottad a METU-t?  

Mindenképpen angolul szerettem volna elvégezni a grafika alapszakot, erre a METU-n találtam lehetőséget. 2020-as évfolyamon végeztem  Graphic Design BA szakon. A két legjobb dolog a METU-n számomra a nemzetközi közeg, a külföldi diákok közössége és a támogató, szakmai csúcson lévő tanári kar volt. Több tanárunk is nagyon közvetlen, bármilyen problémával vagy ötlettel megkereshető volt, a konzultációk mindig jó hangulatban folytak és mindannyian szerettünk bejárni. Inspiráló a környezet és a közösség, ezért is mentem vissza a METU-ra mesterképzésre. 

 

 

A METU alatt/után hol helyezkedtél el, mi volt a feladatköröd? Azóta milyen szakmai kihívásokban volt részed, és hogyan lendültél túl rajtuk?   

A záróvizsgámat követő napon voltam interjúzni a Cafe Frei-nél, egy héttel később már a betanításra, feladatátvételre jártam be az irodába. Graphic Designer-ként dolgoztam ott egy évet: fotózás, videózás, vágás, fényelés, közösségi média posztok és hirdetések grafikái, két havonta megjelenő, száz oldalas kávés magazin szerkesztése, csomagolás-tervezés, plakáttervezés, custom made tapéták előkészítése és elviteles papírpoharak tervezése tartozott többek között a feladataim közé. Hatalmas kihívás volt ennyi projektet egy emberként elvégezni és kommunikálni a csapat többi tagja felé.  

 

A legnagyobb kihívás számomra talán az egyensúly megtalálása volt a munka és a pihenés között, illetve az, hogy merjem kimondani: „Most túl sok projektem van, ez már nem fog beleférni.” Nagyon lelkes vagyok, szeretek dolgozni, szeretem a szakmám, ezért nehezemre esik a nap végén lecsukni a laptopot, vagy azt mondani egy nem sürgős feladatra, hogy ennek várnia kell, de azt hiszem kezdem megtalálni az egyensúlyt és a határaimat. Azóta a VELUX Commercial-hez mentem át, itt hasznosnak bizonyul az angol diploma, mivel egy nemzetközi csapatban dolgozom, a főnököm skót, a csapattagok között pedig van német, holland, angol és horvát munkatárs is. Nagyon izgalmas sok különféle nyelvű grafikán dolgozni, különböző országokban viszont látni a munkáimat, B2B szektorban dolgozni és építészeket megszólítani a grafikáimmal – az ő szemük nagyon igényli az igényes, szép munkákat. 

 

Mi okozza számodra a legnagyobb kihívást a gyorsan változó 21. században, és hogyan próbálod leküzdeni?   

Számomra a legnagyobb kihívás az, hogy nagyon sok médiumban kell dolgozni, és nagyon sok különböző területet kell érteni, még ha nem is tartozik közvetlenül a szakterületedhez. Főleg a kreatív területekre tartom ezt igaznak, hiszen sokszor egy átlagember nem tudja, hogy mi az, amit még egy grafikus csinál, és mi az, amit már nem. Azon felül, hogy fotózok, videózok, fényelek, illusztrálok, kiadványt szerkesztek és használok jó pár grafikus programot, szeretném magam fejleszteni UI/UX, HTML CSS JavaScript, AdobeXd, animáció, storyboarding területen is, mivel a grafika mellett ma már ezekre is nagy igény van. Akkor tud az ember labdába rúgni, ha minél több dologban tud segíteni, amiben egy kreatív szakember véleményét vagy munkáját kérhetik. Ez hatalmas kihívás és folyamatos tanulás, gyakorlás, hogy minden területet szinten tartson az ember és mindenhol fejlődjön, tartsa a tempót a rohamosan fejlődő világgal és szakmával. 

 

Mi a legnagyobb tanulság, amire a METU megtanított?    

A legjobb projektek és ötletek nem egyik napról a másikra születnek meg, konzultálni pedig nagyon fontos. A kutatómunka, vázlatolás és kismillió verzió gyártásának fontosságát tanultam meg a METU-n. Erre sajnos a való életben kevésszer van idő és büdzsé, de nagyon fontos része a kreatív alkotói folyamatnak. A diplomamunkám első stílusgyakorlatát első félévben készítettem, így visszatekintve szörnyűnek tűnik, de fontos alapja lett a későbbi vizuális stílusomnak, amelyben végül az Art Book-omat készítettem az utolsó évben. Az, hogy megmutattuk mi hallgatók egymásnak a projekteket és építő jelleggel beszélgettünk a munkáinkról, illetve a tanárainkkal konzultáltunk, nagyban segítette a kritikai gondolkodást a saját munkánkról. A mai napig kikérem különböző kollégáim, családtagjaim véleményét a nagyobb projektjeimről, mert a friss szem (és a nem szakmai szem) nagyon fontos dolgokat láthat meg, amit én már a századik alkalommal nem biztos, hogy észreveszek. 

 

Mi az, ami motivál a nehezebb napokon?   

Ha visszaemlékszem, hogy egy-egy munkámnak mennyire tudnak örülni az emberek. Csodálatos érzés, amikor egy papírpoharadat fotózza a vendég, mert tetszik neki, amit készítettél, vagy egy svájci VELUX Commercial showroomból a kollégák küldenek képet a hatalmas szekrénymatricáról, amit terveztél nekik. 

 

Számodra mi a siker definíciója?   

Számomra a siker a fejlődés. Szeretek tanulni, visszanézni, hogy honnan indultam és most hol tartok 22 évesen. 40 évesen is szeretném, ha ugyanilyen izgalmas lenne a visszatekintés! 

 

Mit üzennél az alumni társaidnak?    

Izgatottan várom, hogy lássam az ő útjukat, hogy merre viszi őket a szakma és miket alkotnak az évek alatt. Illetve remélem, hogy a nemzetközi barátságok megmaradnak és sok mindenkivel sok különböző országban össze tudok majd még futni.  

 

Mi a kedvenc idézeted?

„Gyönyörűen rajzolta meg a pénisz-hal motívumot” – Ráczmolnár Sándor tanár úr, METU, 2020 

 

Mit jelent neked a “METU-s egykor, METU-s örökké” szlogen?  

Nem gondoltam, hogy szeretnék majd mesterre menni. Most mégis itt vagyok! 

2021. 10. 15.